A megoldás: homokszobrok!

Az elmúlt hetek szobordöntögetési hulláma kapcsán azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit lehetne tenni ezügyben? A megoldást egy Facebook ismerősöm megosztása adta egy zseniális magyar homokszobrász képében. Illetve inkább az alkotásainak a képében. Hát persze, hogy ezentúl minden köztéri szobrot homokból kell építeni!

***

Gondoljunk csak bele! Megépül a szobor, felavatják, körberajongják, aztán a többit az idő vasfoga, akarom mondani tejfoga elintézi. Nincs mit ledönteni, nincs min felháborodni, kormányok és ideológiák jönnek és mennek, de a homokszobrok mulandósága, az kérem, olyan örök, akár a játszótéri macskaszar! Arról nem is beszélve, hogy ez tökéletesen illeszkedne a mai trendbe. Ahogyan azt az olvasási szokások tették az SMS felfutásával kezdődő, short shor alá tapogatván képződő rövidítményekkel. A napokban hallottam a rádióban, hogy egy író „kitalálta” a 10 másodperces novellákat. Merthogy az olvasói kapacitás felfogás tekintetében erre limitált manapság. És, kérem, gratulálok! Így született meg egy új sport, az örkényezés. Ami, ugye, egy percről indult, s száz évnek se kellett eltelnie, máris hatalmasat javítottunk az időeredményen. Gondolom, a 10 másodperces novellákat hamarosan az egymásodperces, úgynevezett szónovellák válják majd fel. Aztán már csak betűket olvasunk. Ha arra támad úri gusztusunk.

***

Visszatérve a homokszoborra: közben jutott eszembe ennek a fajta újításnak a más anyagok ellenében való hasznossága! Hiszen a homokszobor a szélfújás, az esőverés, a napszikkadás közben nem csak úgy eltűnik, hanem folyamatosan alakul, átalakul. Mondjuk, hogy a Krúdy Gyula téren szobrot állítanak Kosztolányi Dezsőnek. Abból egy kiadós, pántlimasszát eregető keresztcúg esetén egyhamar Adolf Hitler, Rákosi Mátyás, majd Pablo Picasso válik (v.ö. mállik), méghozzá úgy, hogy sem örömködni, sem protestálni nincs idő közben. Ilyenkor csak arra van idő, hogy az ember leüljön a szobor elé, attól tisztes távolságra, s lesse a metamorfózist. Esetleg még akár fogadásokat is köthet vállalkozó szellemű barátaival, hogy a kiindulási alak a végén milyen átmenetekkel mivé válik. Persze ezt megjósolni nemhogy homokból, de még márványból se nagyon lehet. Hiszen Németországban pont a Schiller szobrok lettek Hitler szobrokká, hogy aztán Adenauer szobrokból Lenin szobrokká váljanak. Most őszintén: amikor Horn Gyula anno lebontotta a mások által már korábban lebontott vasfüggönyt, ki mennyi sanszot adott volna erre? Jó, igen, valóban. Ez már olyan régen volt, hogy Greta Thunberg édes jó anyukája, Sara Magdalena Ernman operaénekesnő is nagyjából annyi idős volt, mint klímalánya mostanság. Na, arról már nem is beszélve, hogy a homokszobor egyszerre gendersemleges és hát ugye… homok. Tényleg mindenféle áthallás nélkül, de ugye, a kiálló részeket fújja el először a szél. Így lesz férfiból nő, nőből pedig momentumos. Már bocsánat az érzékenyebb lelkületűektől az „elfújta a szél” miatt, de hát én, mint a NER Tamás báttyája, nehezen is lehetnék PC. De azért VBT-ként jól tudom, hogy a BLM-ben a PC ugyanannyira fontos, mint az LMBTQ! Ez az! Betűszobrok! Hát persze! Milyen egyszerű ez! Mint az egyszeregy. Vagy a kétszerkettő, hogy a kettesekről se feledkezzünk meg, ha már egyszer Szél Bernadették olyan fontosnak tartják.

***

Tessék! Megint a szél. Ráadásul szélbal. Speciel a szélbal azért lehetne PC. Mondjuk abban a formában, hogy Elfújta a szélbal. És akkor átvághatnák azt a filmet valami jó kis Trump-ellenes formára. Ha már egyszer az egész világot sikerült átvágniuk ezzel a BLM-mel, egy satnya filmmel csak menne a dolog… Persze ahhoz, hogy annyira nagyon megfeleljek, arra lenne szükségem, hogy annyira nagyon megkérdezzek. Valakit. Bárkit. Hogy akkor most tulajdonképpen mit lehet és mit nem? És amit lehet, azt meddig lehet, és amit nem lehet, azt meddig nem lehet? Ki tudja, lehet, hogy ez a BLM is olyan, mint a COVID. Hogy van neki kezdete, meg csúcsa, meg szép hosszú lecsengése, mint az aranyérmes chardonnay-nek. Csak hátul, a nyelvcsap mögött nem áfonyát meg csokoládét érzünk, hanem golyót meg kötelet. Már amennyiben fehérnek pottyantott ki minket az anyánk. Ajjaj! No, hát fehér homokból kizárt az a szobor! S olyanból is, ami száradásra kifehéredik! Még jó, hogy a homokot lehet festeni. Szép feketére. Vagy szivárványszínre, ha utána odagyurmázzuk alája, hogy BTLM, azaz Black Transgender Live Matter. Meg persze ACAB. Azt mindenképp. De azt nem ám feketével! Sötét zsaruk? Még mit nem!

***

Homokszobor. Az kell ide. Homokszobor Leninből! Meg egymásodperces novella. Aztán, akinek ez nem tetszik, azt ugyanúgy fellógatni az első lámpavasra, mint a fehér Krisztust imádókat!

Jó kis világ lesz ez! Jó kis világ, ahol mindent szabad, ami nem tilos, és mindent tilos, ami a szabadságot veszélyezteti. Ahol a tíz másodperces memóriánk bátran igazodik majd az extra mini novellákhoz, meg a szemkilövetők múltjának jelenéhez.

() VBT ()