Milyen nap van ma?
Hogy honnan lehet azt tudni, milyen nap van ma? Hogy melyik az a fórum, ahonnan a világpolgár értesülhet a hazáját nem érintő ünnepekről és emléknapokról? Természetesen a Google nyitóoldala. Ma például „semmilyen nap” van.
***
Bizonyára a kedves olvasó is többször találkozott már a Google hol vicces, hol szomorú, hol informatív - történelmi, politikai vagy kulturális tárgyban érintett - ünnepi, emléknapi emblémáival. Akinek eddig ez elkerülte a figyelmét, íme, a teljesség igénye nélkül néhány:
***
*
*
*
*
***
Természetesen mi, magyarok sem maradhatunk ki az ünnepeltek sorából. Ünnepeink közül legutóbb ezeket preferálta a keresőoldal:
***
1848-at értem. Kossuth elég sokat tett azért, hogy dicső szabadságharcunk dicstelen leverésének és sárba tiprásának híre eljusson a tengerentúlra. 1956-ot is értem, hiszen a művelt nyugat rengeteget segített nekünk a harcokban. Hogy csak egy példát mondjak, elénekeltettek Elvis Presleyvel egy szívhez szóló dalt. 2018-at is értem. Szegénykék úgy gondolták, most már aztán eddig és ne tovább orbáni diktatúra, végre felkél a liberális Nap hazánk egén is. Mondjuk, ez nem jött be. És 1920-at is értem. Az ember nem szívesen beszél az általa elkövetett gyalázatokról, különösen akkor, ha azzal jó néhány dolog elkerülhető lett volna. Felesleges arról értekezni, mi lett volna, ha nem történik meg hazánk szétdarabolása. Ám igen nagy annak a valószínűsége, hogy gazdaságilag és katonailag is erős nemzetként rengeteg sorstragédiát el tudtunk volna kerülni.
***
De ha már Kossuth! Álljon itt most néhány sor a sokak által a mai napig árulónak tekintett, mindenféle protokommunista moslékkal bekent államférfi leveléből.
„…De »turpius ejicitur quam non recipitur hospes«. Tisza kitüzte a bihari pontok zászlaját, s azon bizonyos államférfiui mérséklet mázával, melylyel zászlaja rúdját bekente, sikerült neki magához vonni az ellenzék zömét, a szélsőség bélyegét ütni a kisebb töredékre (mely bizony oly ártatlan minden szélsőségi velleitások ellen, mint a ma született bárány – nagyon is »bárány«), sikerült neki a maga zászlajában testesíteni meg Európa előtt az alkotmányos közjogi ellenzék eszméjét s a szélsőbalt forradalmi reputatióba helyezni egy kis socialistikus ráadással. S ha ez a Tisza Kálmán, a ki ezt tette, most dob- és trombitaszóval »Sack und Pack« egész táborával átrukkol azokhoz, a kiknek ellenében hét éven át úgy figurált Európa előtt, mint a magyar alkotmányos ellenzék vezére, hát biz’ ennek (ha csak a jövő választások nem változtatnak a dolgon) csak az lehet a következése, hogy Európa azt fogja mondani: lám, lám! a magyar ellenzék mégis csak megadta magát a bécsi burgnak. Egyesültek. Nincs többé magyar kérdés. Nincs magyar állami politika, csak egységes van. A mit ez fog vétkezni, Magyarország fogja vétkezni, s a ki vétkezik, lakolni fog. Ám jó, hiszen ott van előőrsül egy Hohenzollern Bukarestben. Jó lesz neki Erdély egy darab ráadással. Jó lesz Bánát Szerbiának stb. Hadd ne csattogassa többé fenhéjázó szárnyait a transigens magyarokra támaszkodó osztrák sas. Ilyen a kilátás legyőzetés esetében. Győzelem esetében másféle, de nem kevésbbé szomoru...” (Hermann Ottónak - Collegno (Baraccone), Olaszország, 1875. márczius 17. )
***
Magyarországon ma se ünnep, se gyásznap, se semmi nincs. A világ szerint. Ami tehát számunkra világfájdalmas tragédia, az a világpolgár számára ismeretlen történelmi adat. Tanulnunk kell ebből. Legfőképpen azt, hogy hazánk ügye csak hazánk polgárainak fontos. Sem Európának, sem az Uniónak, sem Amerikának, sem Oroszországnak, se más nagyhatalomnak nem fontos. Lényegtelen.
Ha megmaradunk, a magunk erejéből maradunk meg.
Ha elbukunk, a magunk restségéből bukunk el.
Akik pedig újra azzal az unásig ismert lózunggal jönnek, hogy „
hát igen, kis ország vagyunk”
, azok számára van egy "rossz" hírem:
nem vagyunk kis ország.
Minden ország pontosan akkora, amekkora hatást gyakorolt az emberiség kollektív tudatára. Mi magyarok kiemelkedően sokat adtunk az emberiségnek.
() VBT ()
Kiemelt kép: Google
