Hogyan vált Jakab Péter kistérségi OKJ-s melóssá?

„Már csak azt nem értem, hogy Jakab Péter hogy a csudába vált azzá, ami ma? Szóval egy populista álproli pártelnökké.” – tette fel nekem a kérdést kedves barátom egy közös autós utazás során. Én pedig válaszoltam neki. Ám kérdése, lévén, hogy barátom évtizedek óta gyakorló politikus, annyira meglepett, hogy elhatároztam, le is írom okfejtésemet. Mert ha még egy politikában jártas ember se tudja, akkor ideje, hogy mindenki megtudja.

***

Maghasadás

Ahhoz, hogy egy nem túl hosszú múltra visszatekintő párt már az ereje csúcsán arra legyen kárhoztatva, hogy hamarosan erodálódjon és megbukjon, olyan belső feszültségek kellenek a párt irányításán belül, amelyek az egyszerű tagság és a szimpatizánsok körében nem ismertek. A Jobbik esetében nem az volt a kérdés, hogy lesz-e ilyen pártszakadás, hanem, hogy mikor következik be? Ennek pedig tényleg és valóban csak egyetlen oka volt: túl sok ambiciózus, egoista, törtető került be a pártvezetésbe, ők pedig nem a csoportérdeket tartották elsődlegesnek, hanem az egyéni karriert. A Jobbikban eleve két törésvonalra épült a párt: a budapestire és az északira. A fővárosban Szabó Gábor pártigazgató mozgatta a szálakat (többek között Vona Gábort is), míg északon minden szál Szegedi Csanád kezében futott össze. S amíg mondjuk Szilágyi György képviselő Szabó és Vona helyett végzett el finoman szólva olyan munkákat a pártban, amire nem igzán lehet büszke senki, addig ezt a szerepkört Szegedi bűvkörében Jakab Péter töltötte be, miáltal befolyása egyre nagyobb lett.

Szegedi távozása

Kevesen tudják, illetve kevés publicitást kapott, hogy Szegedi Csanádnak nem a származása, de még csak nem is az európai uniós képviselőként a fejére olvasott mutyijai jelentették a vesztét, hanem a nőügyei, azaz egyetlen ügy. Egyik képviselőtársa ugyanis „kissé” megorrolt rá, amiért kiderült, hogy gyermeke valójában nem az ő vér szerinti gyermeke, hanem Szegedié. Itt is igaz tehát a franciák legendás mondása: „cherchez la femme”, azaz „keresd a nőt”. A felszarvazott egykori barát aztán nekiindult, hogy tényekkel támassza alá azt, amit máskülönben igen sokan tudtak, nevesen, hogy Szegedi Csanád zsidó származású. Amivel egyébként túlságosan nem törődtek, ugyanis akkori táskahordozójáról, Jakab Péterről is pontosan tudták ugyanezt. Olyannyira tudták, hogy Jakabnak a párton belül Jákob volt a gúnyneve, amin szemtől szemben is nevezték őt. Az a bizonyos táska viszont, amit Jakab Szegedinek hordozott, érdekes és felettébb hasznos anyagokkal volt tele. Nagyjából mindenkiről, aki a pártvezetésben szerepet töltött be, plusz a megyei elnökökről, valamint jó néhány, a Jobbik szellemi holdudvarába tartozó közszereplőről és vállalkozóról. Csakhogy Jakab bázist vesztett Szegedi távozásával, s a szintén nagy titkok tudójának számító Szilágyival megtámogatott Szabó és Vona egyelőre túl erős ellenfélnek mutatkozott. Célravezetőbb volt mindenkit aprólékosan, módszeresen besározni, hitelteleníteni, s suttogó propaganda révén elérni, hogy a tagság és a szimpatizánsok egyre kevesebb emberben bízzanak meg.

Vona távozása

Vona Gábor kijelentése, miszerint amennyiben nem ő lesz a miniszterelnök, akkor lemond, valójában egy jól előkészített visszavonulás volt. Vona nagyon jól tudott két dolgot. Az egyik, hogy a párt csak akkor maradhat fenn, ha kilép a szélsőjobboldali, fajüldöző és erőszakpolitikára építő, külkapcsolati vízióit tekintve leginkább elmeháborodottan kapkodó politikát folytató szerepkörből, és néppártosodik. A másik dolog, amit tudott, hogy ehhez bizony le kell nyesegetnie azokat a bizonyos vadhajtásokat. Így lett a palesztin kendős anticionista műanyag harcosból kutyasimogató pózer. Ám volt egy harmadik dolog is, aminek Vona Gábor a tudatában volt: ekkora váltással nem sokáig lehet a Jobbik vezetője. Ezért előkészítette saját távozását, méghozzá felettébb elegánsan: olyan ígéretet tett, amiről tudta, hogy nem tudja beváltani. Nevesen, hogy amennyiben nem ő lesz a miniszterelnök, akkor azonnal távozik. Vona távozásával újabb hatalmi űr képződött a pártban, amire az aspiránsok úgy rohantak rá, mint kutyák a koncra. Ekkorra persze már rengetegen távoztak a pártból, s vagy új pártot alapítottak, vagy teljesen elhagyták a politikai terepet. Jakab pedig – Szegedi táskájával a szekrényében – csak várt. Tudta ugyanis, hogy most egy amolyan keszon-vezetőnek kell érkeznie. Egy nem túl okos, nem túl felkészült, egyszóval 100 százalékosan irányítható figurának, akit az átmenet után olyan könnyen lehet meneszteni, amilyen könnyen elérhető volt a megválasztatása. Ez a figura lett Sneider Tamás, akiről az a pletyka járta, hogy skinhead korában Olaszországban töltötte a nyarait, ahol templomok előtt végzett karitatív adománygyűjtéseket.

Jakab érkezése

Mindeközben Jakab szélsebesen haladt felfelé a ranglétrán. Szóvivőből képviselő, képviselőből frakcióvezető lett. Minden előállt tehát ahhoz, hogy egy „hiteles” ember átvegye a párt vezetését. Hogy ki hol mit szivárogtatott ki Sneiderről, s hogy a tisztújító tagság körében ki mondott el róla bizonyos dolgokat, azt nem nehéz kikövetkeztetni. Egy biztos: ekkorra már Szilágyi György titkokkal teli táskája, s vele együtt Sz. Sz. Sz. György hűsége is ott pihent Jakab Péter lábainál. E két táska pedig garanciát jelentett arra nézvést, hogy innentől az történik, amit Jakab akar. Így is lett. Pártelnökké választása után Jakab tovább görgette a Jobbik néppártosodásáról szóló hazugságot, profi PhotoShoppal (v.ö. sok pénzzel) eltüntette a Vona által csak hevenyészve (v.ö. kevés pénzzel) kisatírozott múltat, s olyan szorosra fűzte barátságát Gyurcsány Ferenccel, valamint az általa irányított baloldallal, hogy azon még Csurka István is csak csóválná a fejét. Megérkezvén pedig kiválasztott magának a szerepkör-ruhatárból egy olyan szettet, ami előtte már sokaknak bevált: a Kádár János-féle népi urbánus, melós-értelmiségi szerepkört. Az embert, aki ugyan értelmiségi, de nem büdös neki a kétkezi munka, aki odahaza parizert eszik, és aki bátran, szemtől szembe nekimegy annak, aki neki a szemét szúrja. Mindebből persze egy szó sem igaz. Ha korábbi párttársait vagy ismerőseit megkérdeznék, szívesen elmesélnék, hogy ez a mostani attitűd bizony csak egy szerep. Mert Jakab Péter, ha nem is épp visszahúzódó, de sosem ő viszi asztaltársaságban a prímet, és sosem ő volt a legélesebb kés a fiókban.

***

Jakab nemrégiben meglepően erős „vonai” kijelentést tett: ha nem tudja elszámoltatni (v.ö. börtönbe csukatni) Orbán Viktort, akkor lemond. Sokan felkapták a fejüket e kijelentésre. Na, persze nem azok, akik valóban értik, hogy Jakab mit miért mond. Ez nyilván egy beteljesíthetetlen ígéret, csakúgy, mint az Alaptörvény egyszerű többséggel történő hatályon kívül helyezése, vagy a gazdagok vagyonának elkobzása. A kijelentés értelme egyszerű. Jakab főnöke közölte vele, hogy szerepe 2022 tavaszán befejeződik, útja véget ér. Mindkét végkifejlet esetében. A baloldalnak ugyanis – kormányalakítás esetén - semmi szüksége a Jobbikra. Így szemléli az egyszerű választópolgár azt a borzasztóan kellemetlen kutyakomédiát, amikor a szalonnáci és a szemkilövető komcsi egymást átölelve O1G-zi tele a közéletet, miközben mindkettejüknél egyetlen szempont volt fontos mindig is: a gyors meggazdagodás.

() VBT ()