Mondja már meg valaki Nagy Ervinnek…
Nyílt levelet írni az esetek többségében teljesen felesleges dolog, amolyan úri huncutság, úgy is mondhatnám, hogy szofisztikált módja az időpocsékolásnak. Meg aztán ahhoz az kell, hogy az ember valamiképpen kommunikálni akarjon a levél megszólítottjával. Ezért ez itt nem is egy nyílt levél.
***
Szóval, aki ismeri azt a lükebókát, ezt a zavaros szemű istenbarmát, az szóljon már neki, legyen szíves, hogy nagy színésszé csak akkor válhat valaki, ha nem olyan síkhülye, mint a cipőtalpam. Mert ugye, mi más is lehetne a célja egy színésznek, ha nem az, hogy nagy színésszé váljon? Jászai-díjastul, Kossuth-díjastul, plusz az összes hóbelevanctól, ami akár busás életjáradék képében is hoz valamit a konyhára az emberek szeretetén felül. Ám semmiképpen nem lehetséges e folyamatnak megindulnia, amíg az ember ilyesmiket firkál:
„Bevallom, nem vagyok gyakorló hívő, legtöbbször inkabb félem az Istent. Amikor nem félem, de nagyon szeretném hinni, hogy létezik, olyan emberekre gondolok, mint Iványi Gábor. Élete, alázatos munkássága hitet adó és hálát érdemel. Iványi Gábor példakép, a szeretet nagykövete. Aki őt bántja, Istent bántja. Aki Istent bántja, irgalmat nem remélhet.” (sic!)
Ez az összefüggéstelen, mindenféle logikát nélkülöző gondolatmenet arról árulkodik, hogy a saját bevallása szerint is ateista színész úgy akar a vallás tárgyában ex cathedra kijelentéseket tenni, hogy a keresztény hit alapjaival sincs tisztában. Ezirányú megnyilvánulásait tekintve tehát már majdnem olyan szalonidióta, mint az egyesült ellenzék hitkontár vallásügyi szakértője, Lukácsi Katalin.
***
Na, de vegyük sorra! Nagy Ervin, úgy is, mint megkereszteletlen ateista, néha féli az Istent, de amikor épp úgy gondolja, hogy Isten nem létezik, akkor Iványi Gáborra gondol, aki szerinte a szeretet nagykövete. Iványi legfeljebb az SZDSZ nagykövete lehetne, de halottat ne bántsunk, még akkor se, ha zombiként LMP néven újjáéledni látszott egy darabig. Viszont kifejezetten tetszik az „aki őt bántja, Istent bántja”, és rögtön utána az „aki Istent bántja, irgalmat nem remélhet” okfejtés. Könyörögve kérem, magyarázza már el valaki ennek a péniszsipkának, hogy egyrészt a hit nem olyan, mint a szakáll, hogy ha divatban van, megnövesztem, aztán ha megunom, leborotválom! Másrészt, aki BÁRKIT bánt, az Istent bántja, mert az ő lelke van mindegyikünkben. Viszont Isten irgalmas, tehát majd ő megítéli, hogy ki remélhet irgalmat, és ki nem. Szoktuk is mondani, hogy „Istené az ítélet”.
***
Lássuk, mit mond a NAV erről a „szent emberről” a házkutatás indoklásában:
„Az egyesület évek óta törvénytelenül járt el, és ezzel nemcsak a költségvetést, de a saját alkalmazottait is megkárosította. A szervezet a gyanú szerint a dolgozóktól 2015 és 2019 között rendszeresen levonta a járulékot, de azt nem fizette be. A gyanú szerint csaknem 1300 alkalmazott után összességében hárommilliárd forint járulékot nem fizettek meg.”
*
Mit mond erre egy ellenzéki? Például Nagy Ervin? Természetesen, hogy ez csak hazugság, kampánytrükk, lejáratás. Igen, ám!
Csakhogy Iványi szervezete többször hivatkozott arra, hogy nem is áll szándékában adót fizetni.
Szóval Iványi az Országgyűlés egy korábbi döntésére hivatkozva önkényesen levonta dolgozóinak bruttó béréből:
- a személyi jövedelemadó-előleget, - a nyugdíjjárulékot, - az egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulékot.
Aztán se bevallást nem csinált, se adót nem fizetett. Tehát nem adta meg a császárnak, ami a császáré. Egyszóval 19-re lapot húzott. Mint például az, aki beül a Katonában egy darabra: elképzelhető, hogy katarzis lesz a vége, de az is, hogy hányás.
***
Na, szóval a szentemberkedés legalább annyira nem a szadesz Raszputyinjánál, Iványi Gábornál kezdődik, mint ahogy a színészmesterségbeli tudást se nagyervinben mérik. Viszont úgy tűnik, hogy szerencsétlen sorsú kisgyerekek álcája mögé bújva milliárdokat lenyúlni még mindig nem teljesen veszélytelen hobbi.
Istennek hála!
() VBT ()
Kiemelt kép: MTI
