Zelenszkij, a magyar nyelv őre
Nem tudom, szabad-e egy háborús hőst, egy Nobel-békedíj-jelöltet, egy modernkori héroszt olyan szavakkal illetni mostanság, hogy képmutató, gyáva haszonleső? Mindegy, azért megteszem. Aztán hátha nem küldi el a lakásomhoz az Azov osztagot.
***
Kárpátaljai híradások szerint Volodimir Zelenszkij pont most, pont ma értette meg, hogy mennyire fontos az Ukrajnában élő őshonos kisebbségeknek az anyanyelvük használatához való joga. Az ukrán elnök kijelentette, hogy kész megegyezni Oroszországgal ebben a kérdésben, valamint, ha netán véletlenül, szőrmentén, csak úgy ad hoc Magyarország is felvetne ilyen kérdéseket, úgy azokat a magyar féllel is kész megtárgyalni.
„Úgy gondolom, hogy ilyen dolgokban meg tudunk egyezni, és ezeknek emberieknek kell lenniük. Nem lehet követelőzni, mondván „Nézzék, vannak ilyen kisebbségeink”. Mi már nem kisebbségeknek, hanem közösségeknek nevezzük őket. És azt mondják: „Voltak iskoláik, ahol magyarul, oroszul beszéltek”. Ez mind az egyenlő hozzáállás, tisztelet kérdése. Beszélünk ilyen dolgokról, és úgy gondolom, hogy az ilyen dolgok normálisak”
E magvas gondolatokat fogalmazta meg bátran, józanul, megfontoltan a TikTok, az Instagram, a Facebook, valamint az RTL Klub sztárja, akinek hamarosan arra is komoly esélye lesz, hogy egyedül, hangszeres kíséret és kiadott énekhang nélkül nyerje meg az Eurovíziós Dalfesztivált. És ha lehet fokozni a kárpátaljai magyarság örömét (nem tudom, sikerül-e ezek után?), hát íme, még egy hír:
Ukrajna csatlakozott a Nemzeti Nyelvi Intézmények Európai Szövetségéhez!
Ez a szövetség máskülönben hivatalosan is támogatja a többnyelvűséget, valamint a kisebbségi nyelvek tiszteletét. Gavrá! – mondanám, ha biztos lennék abban, hogy ukránul is így kell mondani.
***
Sajnos a kárpátaljai magyarok most épp nem ezzel foglalkoznak, hanem inkább azzal, hogy ne vigyék őket golyófogónak Dombaszba. Amikor meg nem emiatt fáj a fejük, akkor meg azért, hogy legalább Kárpátalján életben maradjanak, és ne irtsák ki őket egy héten belül. Mert bizony a magyarok kiirtásának lehetősége az EU-ba és a NATO-ba törekvő demokratikus, honvédő ukránok gondolataiban újra előjött. Néhány napja fenyegető falragaszok és szórólapok jelentek meg a magyarlakta településeken, melyeken ismeretlen "hazafiak" közlik: egy héten belül megkezdik a magyarok kiirtását. Nyilván a fenyegető (vagy tán figyelmeztető?) falragaszokat és szórólapokat ékes ukrán nyelven írták, azzal se tisztelve meg a kiirtandó népcsoportot, hogy saját nyelvükön szólíttassanak meg. S ha ez még nem lenne elegendő, kárpátaljai magyar testvéreink a következő, ukrán nyelvű üzenetet SMS formájában a mobiltelefonjaikra is megkapták:
„Ukrajna az ukránokért. Dicsőség a nemzetnek! Halál az ellenségre! Késre a magyarokat!”
Ezzel egészen véletlenül egyetlen brüsszeli gittegylet, vagy hazai NGO sem foglalkozik. Persze érthető. A meghirdetett népirtás nem annyira fontos, mint a nép szolgája, vagy szolganép, vagy tudom is én milyen rissz-rossz ukrán sorozat főműsoridőben való vetítése.
***
Mindeközben a határ innenső oldalán ukrán menekültek – bizonyára teljesen maguktól és nem ellenzéki felbujtásra – kormánypárti képviselőjelöltek plakátjait ragasztgatják tele „Fuck Putin!”, „O1G” és áthúzott Orbán-fejet ábrázoló matricákkal. De ami a leginkább lényeges: Ukrajna ráébredt, hogy fontos az orosz nyelv, és talán, feltéve, de nem megengedve, a magyar is. Már, ha a kiirtásunk nem sikerül.
Hát gratulálok, de tényleg!
() VBT ()
Kiemelt kép: Jelenet „A függetlenség napja” című filmből, aminek 1996-os vetítése után az amerikai elnököt alakító Bill Pullman valóban az USA elnöke lett. Ja, nem…
