A fel nem robbant pedagógus-bomba

Sokan azt hittük, hogy a március 16-ára meghirdetett országos pedagógussztrájk akár egy taxis blokád-szerű állapotot is eredményezhet Magyarországon, ráadásul pont a választás előtt. Csak hát közbejött az orosz-ukrán háború, ami úgy elmosta a polgári engedetlenséget, mint Fidesz a Momentumot. Ez pedig meglehetősen sok következtetésre adhat okot.

***

Az első és legkézenfekvőbb következtetés, hogy a két legnagyobb pedagógus szakszervezet az egyesült ellenzékkel lepaktálva arra a sokat hangoztatott kormányváltó hangulatra akart ráerősíteni, amely kormányváltó hangulat – a választási eredmények tükrében bátran kimondható – sohasem létezett. Lehet persze ezzel a kijelentéssel vitatkozni, s olyasfajzat ellenzéki lózungokat használni, mint hogy

„3 millióan a Fideszre szavaztak, viszont 5 millióan nem”

, csakhogy a magyar választópolgárok egyértelműen, demokratikus formában nyilvánították ki akaratukat. Ide citálom rögtön a hazánkkal szembeni, valószínűleg húsvét után kezdődő jogállamisági vizsgálatot, ami csak, és csakis azért húzódott el idáig, mert az EU döntéshozói egyértelműen nem akartak beleavatkozni a magyarországi választásba, legalábbis ebben a teljesen direkt formában nem. Nem éppen marginálisan jegyzem, meg, hogy ez esetben az egész jogállamisági vizsgálatuk létjogosultságát kérdőjelezték meg, hiszen a választás, mint a parlamentáris demokrácia legfontosabb intézménye, kulcsfontosságú egy ország életében. Ha tehát az adott országban a jogállamiság vitatható, mindenképpen a választás előtt kell megejteni egy ilyesfajta vizsgálatot. Visszatérve a tanárokra, már az országos tüntetés kezdő időpontja sem véletlenszerűen született meg. A szervezők (és hát persze az egyesült ellenzék) célja nyilvánvalóan az volt, hogy az egy nappal előtte megtartott Békemenet jelentőségét csorbítva erős éket verjenek a Fidesz és a hezitálók közé.

***

Hozzá teszem: mindentől függetlenül magam is úgy látom, hogy a pedagógus-bérrendezés egyik elengedhetetlen és legfontosabb feladata kell, hogy legyen az ötödik Orbán-kormánynak. Amennyiben például az alacsony bérsávba esők bruttó 312 000 forintos fizetését nézzük, aminek nettója 207 000 forint, az szemmel láthatóan nem igazodik a jelenlegi minimálbérhez. Nem is teheti, hiszen a kormány nem rendelte hozzá a 200 000 forintos, megemelt minimálbérhez a bérszámítást, s így még mindig a 2014. évi minimálbér, azaz 101 500 forint a vetítési alap. Ez még akkor sem elegendő, ha az ágazati szakmai pótlékok 10-ről 20 százalékra emelve kicsivel több, mint 9 százalékos emelést eredményeznek. A Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete ezzel szemben azt akarja, hogy minimum 45 százalékos emelés történjen, ráadásul ez nem a pótlékra, hanem az alapilletményre vonatkozna. Ez mind szép és jó, mi több, teljesen jogos. Csakhogy – visszatérve az alapfelvetésre – ez a fajta azonnali intézkedés olyan lenne, amihez még csak hasonlót sem találunk, nemhogy Kelet-Közép-Európában, de nyugaton sem. Ha ugyanis a két szakszervezet által vázolt modellt elfogadná a kormány, néhány példával érzékeltetve a pedagógusok bére a következőképpen alakulna:

Főiskolai végzettségű pedagógus (10 éves szakmai gyakorlattal): bruttó 260 000 forint helyett bruttó 486 000 forint

Egyetemi végzettségű pedagógus (10 éves szakmai gyakorlattal): bruttó 540 000 forint.

Mesterpedagógus (40 éves szakmai múlttal): 960 000 forint.

***

A második következtetés képlete egyszerű: a szakszervezetek úgy tettek, mintha készek lennének valamiféle konszenzusra, ám sem a kormány többlépcsős bérkompenzációját, sem a megemelt pótlékokat nem fogadták el hivatkozási, jobban mondva kiindulási alapként. Csakis az azonnali drasztikus emelést tartották megfelelőnek. Ez nem volt más, mint egyértelmű kampányelem. A pedagógusbomba tehát nem robbant fel március 16-án. Ennek oka látszólag az országos érdektelenség volt, hiszen kevés tanár csatlakozott a sztrájkhoz, s ezek a kevesek is valamiféle alternatív formában, nem teljes munkabeszüntetéssel protestálva a kormány oktatáspolitikája ellen. A valódi ok a háború kitörése volt, ami egész új helyzet elé állította az egyesült ellenzéket. Azonban a látszólagos és a valódi ok egymásból eredeztethető. Ha ugyanis nem tör ki a háború, az ellenzékiek óriási összeggel, és nagyszámú apparátussal támogatták volna meg a mozgalmat. Mivel azonban a szomszédunkban dúló fegyveres konfliktus más kampánystratégiát igényelt, egész egyszerűen levették a kezüket róluk. Megjegyzem, az, hogy az ellenzéki politikusok támogatása nélkül a két szakszervezet nem tudott megmozgatni egy országnyi pedagógust, sokat elmond magukról a szakszervezetekről, valamint azok érdekérvényesítő erejéről is. Ha az oktatók helyében lennék, mindkét gittegyletet elfelejteném, és ezek helyett létrehoznék egy valódi, erős, a mindenkori kormányzattal szemben konstruktívan gondolkodó, ámde kérlelhetetlen, a pedagógusokkal szemben pedig mindvégig lojális, egyéb politikai célokra nem felhasználható szakszervezetet.

***

A lezajlott választás dacára ezt a pedagógus bombát akkor is ledobták, ha detonáció helyett besült. A hatástalanítása pedig – ahogyan fentebb írtam - az ötödik Orbán-kormány feladata lesz. A magam részéről az ősszel induló 2022-’23-as tanévre megadnám a magyar családtámogatási, pályakezdési és falutámogatási rendszerhez hasonlóan nagymértékű béremelést. A megemelt bérekhez viszont megemelendő színvonalat is követelnék, aminek mérőszáma a diákok és hallgatók emelkedő teljesítménymutatói lennének. Ennek stagnálása vagy elmaradása esetén havi bontású pénzbeli retorziókat eszközölnék.

És akkor végre a tanárok is érdekeltek lennének abban, hogy diákjak okosodjanak.

() VBT ()

Kiemelt kép: Pixabay