Vona Gábor, a populista jós

Az, hogy a Jobbik mostanra a DK ifjúsági tagozata lett, illetve hogy évek óta nem tud felmutatni egy tisztességes, vagy legalább a párttagok által tisztességesnek tartott vezetőt, nem jelenti azt, hogy deviáns nosztalgiával kellene arra az emberre tekintenünk, aki saját maga ásta meg a saját pártja sírját, és semmi mást nem tud felmutatni, mint némi vagyonosodást, na meg a magának épített kapcsolati tőkét. Még akkor se, ha „megmondta”. Mert mit is mondott meg? Tulajdonképpen semmit.

***

Napok óta terjed a közösségi oldalakon az a videó, melyben az átlagos politikai tudású, avagy e kérdésben teljesen tudatlan emberek lelkendeznek afelől, hogy lám, Vona Gábor már 2014 decemberének elején megjósolta a szomorú jövőt.

2014. december 3-i parlamenti felszólalásában a Jobbik akkori elnöke és parlamenti frakcióvezetője a következőket mondta:

„Ha megnézzük az Ukrajnában zajló folyamatokat, eseményeket, az ott zajló mozaikokat egymás mellé rakjuk, akkor azt látjuk, hogy ez a mozaiksor egy irányba mutat, és sajnos egy-két év távlatában nem kizárt, hogy a NATO és Oroszország között fegyveres konfliktus fog kirobbanni. No, most azt kívánom, és azt kérem a Jóistentől, hogy ez a mai felszólalásom az idő által cáfolva legyen! Hogy kerüljön bele azon parlamenti felszólalások népes táborába, amelyekre semmi szükség nem volt. Van ilyenből jó pár. De attól tartok, hogy az idő és a jelenlegi folyamatok, azok igazolják az aggodalmamat és a félelmemet, és erről beszélnünk kell.”

***

A Majdanon történt események tükrében ez a jóslat egyenértékű azzal, mintha azt mondanánk, hogy ha sokat esik az eső, akkor előbb-utóbb árvíz lesz. S ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk, más összefüggésekre is rábukkanhatunk. Nevesen arra, hogy a kormánytagok, vagy esetleg más, józanul gondolkodó ellenzéki politikusok nem véletlenül nem festették az ördögöt a falra, és nem véletlenül nem értekeztek az ország legmagasabb szintű népképviseleti döntéshozó intézményében arról, hogy jaj, hát ez is lehet, meg az is lehet. A józanul gondolkodók ugyanis tudták, hogy amíg az első fegyver meg nem szólal (mármint Ukrajna és Oroszország, vagy, ha úgy tetszik, a NATO és Oroszország között), addig a diplomácia ideje van. A diplomáciának pedig mindent el kell követnie azért, hogy azok a bizonyos fegyverek sose szólaljanak meg. Mert akár az akkori orosz befolyás alatt álló ukrán kormány, akár annak ellenzéke volt felelős a 2013-’14 ben a legintenzívebb, ám a jelenleg is folyó harcok kitöréséig soha teljesen le nem csillapodott polgárháborús zavargásokáért, ez még mindig egy olyasfajta belügy volt, aminek a népes orosz populáció miatt az oroszoknak is volt némi közük. Pont, mint abban az esetben, amikor a magyar állam avatkozott be diplomáciai eszközökkel akkor, amikor a kárpátaljai őshonos magyar kisebbség tagjai az ukrán nacionalisták állandó megfélemlítésében és megszégyenítésében, másodrendű állampolgárokkánt próbáltak átvészelni annyi évet, amennyit csak tudtak. Ahogyan tették azt 1920-tól majd’ minden nap, amikor egyik napról a másikra a bolsevik diktatúra karmaiba kerültek.

***

Ennek a Vona-videó előkerülésének valószínűleg két oka van: egyrészt a háború még mindig a legaktuálisabb hír, másrészt a jelenlegi, működésképtelen ellenzék soraiban egyetlen olyan politikus sem akad, akinek e tárgyú megnyilatkozásait érdemes lenne megosztani. Mégsem kellene történelmi jelentőségű váteszt kreálni egy olyan emberből, aki a saját bukását sem látta előre, nem még azt, hogy mostanra mivé züllik egykoron szeretett pártja. Vona Gábor, mint vlogger és médiaceleb tökéletesen megtestesíti azt, amire mindig is hivatott volt: ő az az ember, aki az „én már mikor megmondtam” lovára ülve egymás után követi el a logikai bukfenceket. És ezt akármikor meg tudnám indokolni 5 érvvel, ahogyan mostanában ő szokta, de sajnálom rá az időt. Erre az írásra is csak aztért tartottam szükségesnek feláldoznom (

kivonatolással és szövegformázással együtt

) húsz percet, hogy mindenki számára világossá tegyem: aki a saját háza táján történő dolgokból nem képes megjósolni a saját jövőjét, attól ne akarjuk minden áron a bölcsek kövét követelni! Ennek bizonyítására álljon itt egy újabb idézet, szintén 2014-ből, amikor is a parlamenti választások előtt Vona így nyilatkozott:

„Jól látható, hogy most már a Fideszből kiábrándult, szegényebb szavazók a Jobbik felé közelednek.”

Ennél nagyobb marhaságot pedig nem is mondhatott volna.

***

Végezetül álljon itt a teljes felszólalás videója, amiből az alig néhány másodperces, nyúlfarknyi részlet ki lett vágva. S fenti megállapításaimat még akkor is fenntartom, ha látszólag ebben a felszólalásban csupa olyan érv és megállapítás hangzik el, amit akár egy mai kormánypárti politikus is mondhatna.

(Arra kérem a tisztelt olvasókat, hogy a videónak először a közösségi oldalakon terjedő, 2 perc 46 másodperctől 3 perc 20 másodpercig tartó részét tekintsék meg, s csak utána a teljes felszólalást, a legelejétől kezdve!)

*

*

A teljes felszólalás ahhoz hasonlatos, mint amikor a kisgyerek hazamegy az iskolából, miután ott megtanulta, hogy kétszer kettő az négy, hogy odahaza rátarti büszkeséggel magyarázza el könyvelő édesanyjának, hogy mennyi az annyi. Amit ugyanis a Jobbik akkori elnöke és frakcióvezetője 2014-ben jogos aggodalomként felvetett, azt a helyzetet a kormány diplomatái már erőjükön felül próbálták kezelni. Csak hát ennek nem feltétlenül volt minden részletére rálátása az ellenzéknek.

***

Ez a fajta populista magatartás a honi ellenzéket ma is jellemzi.

Az egyetlen különbség köztük és a 2014-es Vona Gábor között, hogy Vona ezekhez a senkiházi suttyókhoz képest képest egy jó kiállású úriember volt.

() VBT ()

Kiemelt kép: Vona Gábor 2014-es felszólalása – nemzeti1tv - YouTube