Verhofstadt megint epét hányt Magyarországra és Lengyelországra, elvenné a kohéziós támogatást
Az uniónak fel kell hagynia a szabálysértő kormányok finanszírozásával, itt az ideje megmutatni, hogy az EU sztenderdjeinek lenézéséért fizetni kell – írta Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális frakciójának (ALDE) vezetője, egykori belga miniszterelnök a pozsonyi liberális Sme napilapban csütörtökön megjelentetett véleménycikkében. Charles Michel jelenlegi belga miniszterelnök szintén arról beszélt ma, az EP plenáris ülésén, hogy a jogállamiság védelme érdekében új uniós mechanizmus bevezetését támogatja.
Verhofstadt cikkének bevezetőjében a liberális politikus az EU kohéziós politikájának célkitűzéseiről, feladatairól illetve arról ír, hogy a kohéziós alap juttatásainak milyen hozadékai voltak az unióhoz 2004-ben csatlakozott tagországok számára. Az unió 2020 és 2027 közötti költségvetése és azon belül a kohéziós alap összegeinek várható szétosztása kapcsán Verhofstadt „kemény” tárgyalásokra számít az Európai Bizottság javaslataival kapcsolatban. Szerinte ugyanis az elmúlt években új prioritások kerültek az előtérbe, köztük a határok védelme, a migráció és több közös védelmi projekt is. Hozzátette: a helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy az unió vezetői abban reménykednek, hogy Nagy-Britannia távozása után is a jelenlegi szinten tudnak majd költeni. Természetesen ezúttal sem állta meg, hogy beszóljon legfőbb ellenségeinek, akik nem abban az irányított, szélsőliberális „demokráciában” hisznek, mint ő:
A legutóbbi költségvetési tárgyalások, 2014 óta viszont a legfontosabb politikai fejlődés – fontosabb mint a Brexit vagy a menekültek beáramlása – valószínűleg az illiberális, jobboldali populista kormányok létrejötte volt Magyarországon és Lengyelországban.
Verhofstadt a szokásos lózungot elsütve, nagylelkűségnek próbálta eladni azokat a kohéziós támogatásokat, amelyeken óriásit nyernek a „nettó befizető” régi tagállamok is. Lengyelországnak és Magyarországnak pedig azt vetette szemére, hogy nem fogadják el engedelmesen azokat az „értékeket”, ahonnét ez a „nagylelkűség” eredeztethető, hanem
aláássák a jogállamot és leépítik a bírósági rendszert <…> élesen fellépnek az NGO-k ellen, elnyomják vagy uralják a médiát.
A PestiSrácok.hu korábbi cikkében már összefoglaltuk, hogy a kohéziós támogatások a legkevésbé sem nagylelkű könyöradományok, ellenben kiváló üzletet jelentenek azoknak az országoknak is, ahonnan a pénz jön.
A magyar és lengyel felzárkóztatási pénzekből inkább a nyílt társadalmat támogatná
Az önmagát az „európai” „értékek” hercegének tartó liberális politikusnak az erőteljes próbálkozás ellenére sem sikerült újat mondania: szerinte Orbán kormánya idegengyűlölettel és antiszemita propagandával etette az országot (az az idegengyűlölő és antiszemita, aki Verhofstadt szerint az – a szerk.), és ma már fel sem vennék Magyarországot és Lengyelországot az EU-ba. A nagyszájú belga azt is kifogásolta, hogy
az EU adófizetőinek pénzét tékozló terveik megvalósítására fordítsák azok az illiberális elitek, amelyek a legkisebb sajnálatot sem mutatják azoknak a demokratikus intézményeknek az aláásásakor, amelyek az uniót azzá teszik, ami.
Ezért tartaná indokoltnak a szabályok betartásának monitorozását az EU-ban, és úgy gondolja, szükség esetén a pénzek befagyasztásával is élnie kellene. A hetedik cikkely értelmében befagyasztott támogatások összegeit egy tartalékalapba helyezné át, és abból egyetemeket, kutatóközpontokat és a polgári társadalom más csoportjait támogatná. Erősen feltételezhető, hogy a szélsőséges liberalizmus zászlóshajói, köztük például a CEU, valamint a különböző genderkutató „tudományos” műhelyek, feminista és LGBTQ szervezetek elég jól járnának ezzel a rendszerrel.
Ezzel bámulatosan egybecsengően nyilatkozott csütörtökön a belga miniszterelnök. Charles Michel amellett kardoskodott, hogy a demokrácia és a jogállamiság olyan „alapértékek”, amelyeket nemcsak megvédeni kell, hanem még jobban kiterjeszteni. Ennek érdekében, szerinte rendszeresen vizsgálni kell a tagállamokat, és szükség esetén szigorúan számon kell kérni őket, hogy igazodnak-e a „közösen” (értsd: a szélsőliberális elit által – a szerk.) elfogadott uniós alapvető szabályokhoz és célkitűzésekhez.
MTI
