Terjed egy videó a közösségi médiában, amelyen egy ukrán férfi arról beszél, milyen élményei voltak a demokratikus Ukrajnában a háború elmúlt ezer napja alatt, és arról, hogy bár a frontszolgálatot elkerülte, az élete nem sokban tér el egy katonáétól, azt leszámítva, hogy ellenséggel nem találkozott…
Mindenki ügyeskedik valamivel, hogy elkerülje a sorozást Ukrajnában. Nem, nem túlzunk, mindenki, hiszen aki be akart vonulni, az már megtette, így akinek nincs pénze, vagy jó kapcsolatokkal rendelkező családtagjai, azok megoldják úgy ahogy tudják, eljutottunk ugyanis arra a pontra, amikor már a hivatalosan érvényes felmentési opciók sem mentik meg az embert a kényszersorozástól.
Ha ugyanis valakinek volna is valamiféle hivatalos megoldása arra, hogy ne vigyék el a hadkiegészítő szorgos munkatársai, arra is megvannak a módszereik, hogy “meggyőzzék” őt, arról, hogy jobban jár egy lövészárokban, mint bujkálva.
Így volt az alábbi videón látható, három gyermekét egyedül nevelő édesapával is, aki röviden összefoglalta, milyen élményekben volt része az elmúlt ezer napban, ebben a rendkívül demokratikus jogállamban:
Ma tart ezer napja a háború Ukrajnában, ahogy látják, itt élek. Ez alatt az idő alatt sok mindent megtapasztaltam: SZBU razziát kétszer, pincét, voltam kikötve a rendőrök által mint egy kutya egy egész éjjelen át, megvertek, megaláztak. Vertek katonák, vertek rendőrök, a különleges erők gyaláztak. Mindezt úgy, hogy orosz katonával még nem is találkoztam. Dicsőség Ukrajnának, igaz?
– mondja keserű mosollyal a férfi.
Fotó: MTI/EPA/Alekszej Furman
Facebook
Twitter
YouTube
RSS