Elég volt! - Koronavírus idején törölnék el a családokat a militáns feministák
A feministák a családi élet nagy szakértői, úgyhogy majd ők megszabják, ki vállaljon gyereket, és milyen támogatást fogadjon el. (fotó: twitter.com)
Önök tudják, ki az a Sophie Lewis? És Greta Thunberg? (Igen, a svéd klímaaktivista tinédzser.) Na, ő már ismerős, ugye? Thunberg már nem egyszer „kiosztotta” a nagyobb országok döntéshozóit, amiért nem akarják megvédeni a Földet úgy, ahogyan szerinte azt kellene. Viszont jó kérdés, miért hallhattunk eddig Grétáról és Lewisról még nem? Mert a svéd Grétát már régóta tolják a liberális médiában (is), míg Lewist még valószínűleg nem küldték nagypályára, hiszen ő egészen mással sokkolja „közönségét”, mint Thunberg. Lewis koronvírus idején törölné el a családokat...
TISÓCZKI FLÓRA - PestiSrácok.hu
Aki talán még nem hallotta volna, vagy nem olvasna rendszeresen nemzetközi sajtótermékeket, azoknak érdemes felkapniuk a fejüket, hiszen a brit származású, Amerikában élő feminista gondolkodó Sophie Lewis szerint „el kell törölni” a családokat a jövőbeli feminizmus megvalósulása érdekében. Elképzeléseinek épp egy világjárvány kellős közepén próbál reklámot csinálni.
Legújabb cikkében leírja, hogy a koronavírus járvány rávilágít arra, miért kell „eltörölni” a családokat. Többek között Madeline Lane-Mckinley Twitter-posztjára hivatkozva és Anne Boyert idézve írja le gondolatait. Az egyik legabszurdabb mondat, amit olvashatunk a következő:
"a család, mint a társadalom növekedésének módja, őszintén szólva, szívás. (...) Jobbat érdemlünk a családnál, és a koronavírus járvány ideje kiváló időszak arra, hogy gyakoroljuk az eltörlését."
Mielőtt még felhúznánk magunkat, még egy „gyöngyszem”:
"Hogyan védhetné az egészségünket egy olyan hely, amelyet az egyenlőtlenül elosztott házimunka (mivel a háztartást általában a nők vezetik és tartják rendben), a bérlés és jelzáloghitel, földtulajdon és birtok, patriarchális gyermeknevelés és (sokszor) a házasság intézménye jellemez és leng körül? Az ilyen otthonokban megy végbe – ez mindenki számára nyílt titok – a földi erőszak nagy része: az Egészségügyi Világszervezet a családon belüli erőszakot a 'legelterjedtebb, ugyanakkor legkevesebbet jelentett emberi jogi visszaélésnek' nevezi."
Talán érdemes venni egy mély lélegzetet és esetleg elgondolkodni azon, ilyen gondolatok hogyan juthatnak eszébe bárkinek is? A felvetés nem igazán komolyan vehető, és szerencsére az említett cikk néhány olvasója is elküldte a hölgyeményt melegebb éghajlatra. Azon túl, hogy gondolatai szörnyen zavarosak és érvekkel alátámaszthatatlanok, véleményében rettenetes stílusban öltenek testet azok az ideák, amikkel sokkol (bár ő vélhetően komolyan gondolja).
Nem érdemes több idézettel, vagy gondolattal szemléltetni, hogy mi is itt a gond. A feministák, így Lewis is pontosan tudhatja, hogy senkit sem kényszerítenek manapság arra, hogy férjhez menjen és gyermekeket szüljön. Természetesen a családon belüli erőszak egy komoly téma és más lapra tartozik, ugyanakkor nem minden háztartásban fordul elő.
Ma már más életet élnek a társadalmakban, mint akár 40-50 évvel ezelőtt. Bárki élhet egyedülállóként vagy családban is, maga döntheti el a férfi és a nő is, hogy mit választ. Egyedül, vagy családban, de ugye tudjuk, hogy, aki nem vág bele a családalapításba, annak is van családja.
A geográfus végzettségű Sophie Lewis meglátásai a családokról és az anyaságról, valamint a társadalmi szerepekről meglehetősen hátborzongatóak. Saját könyvében a béranyaságról is ír, és szerinte a terhesség extrém sport, kemény munka, mert mérhetetlen fizikai és emocionális megterhelést jelent. A könyv elején leírja, hogy az Egyesült Államokban évente nagyjából 1000 nő hal bele a szülésbe vagy a terhesség „eredményébe”, illetve hozzáteszi, hogy az elhunytak nagy része szegény és színes bőrű. Sajnos morbid ötlettel is előáll Lewis, amely szerint a jövő az emberi egyedek piacának gyártósora lesz és meg kell osztanunk egymással magunkat, vagyis az anyaság többé nem egy természetes kategória, hanem az lesz, amit helyette választunk.
Egy, a könyvét beharangozó videóban úgy véli, hogy „az abortusz rossz dolog, de szerencsére nem gyilkosság, hanem egy egészséghez való jog”. Önmagát megcáfolva egy következő mondatában viszont azt mondja, hogy „az abortusz a gyilkosság egy formája, amit képesnek kell lennünk megvédeni.” Érvelése szerint az „erőszak nem tekinthető erőszaknak akkor, ha valaki nem akarja kihordani a magzatát.”
A teljesség igénye nélkül és talán Lewist nem reklámozva kijelenthető, hogy miközben egyre több irányzat, ideológia és uralkodó eszme pattan ki egy-egy „gondolkodó”, magát liberálisnak nevező és a családot rossz intézménynek tartó ember fejéből, a család szocializációs és biztonságot adó voltát nehéz lenne vitatni.
Az tény, hogy sokan más világnézettel rendelkeznek és más-más emberek más-más gondolatokkal bírnak a világ dolgairól, de ezt a fajta abszurditást nehéz lenne jól igazolható érvekkel alátámasztani. Most a járvány idején különösen megmutatkozik, mekkora erő rejlik a családokban.Az emberi élet pedig érték és Isten ajándéka. Minden ember vágyik a szeretetre, a törődésre és arra, hogy legalább a szüleit meglátogassa. Nehéz lenne a család társadalmi, szocializációs és nevelési szerepét megkérdőjelezni, a történelmi idők és a saját tapasztalataink birtokában mást, jónak vagy jobbnak látni.
A világ megváltozott és most is változik. Mára a világ afelé tolódott – részben a nagy globalizáció és feminizmus hatására is –, hogy már nem a biztos családi háttér van az első helyen. A család azonban az első számú szocializációs terep, amely sok veszélytől óvja a gyermekeket és sokat tud adni nőnek és férfinak egyaránt.
Sophie Lewis és a többi feminista is lázad valami ellen, ami a társadalom többségének a boldogság alappillérét és a biztonságot jelenti. Sajnos sokaknak nem jelent örömforrást, vagy nincs is alkalmuk megtapasztalni azt, milyen családban élni. Ez szomorú, ugyanakkor Lewis gondolatai közveszélyesek, mert a feminista csak fel akarja lázítani az amúgy is hergelhető és elégedetlen embereket, akik nem kellőképpen tájékozottak, vagy csupán kapaszkodni szeretnének valamibe, vagy valakinek a gondolataiba. Ez sajnálatos. Legyünk nála okosabbak!
Vezető kép: Feminista tüntetés/Twitter
