Az ukrajnai válság gyökerei – miért most lángolt fel újra? (második rész)
Az első részben arról írtam, hogy Amerika és a NATO hogyan szegte meg Oroszországnak adott szavát és terjesztette ki a szervezetet egészen Oroszország határáig. Emiatt Oroszország meghatározott egy vörös vonalat, amelynek átlépésekor katonai eszközökkel is igyekszik megakadályozni a NATO további bővítését. Ez történt 2008-ban, amikor Grúziában „színes forradalommal” elkergették az oroszbarát vezetést, és közeledtek a NATO-hoz.
És ez történt 2014-ben is, amikor Oroszország február 22-én elfoglalta a Krím-félszigetet, benne Szevasztopollal, az orosz Fekete-tengeri flotta fő bázisával. Az előzmény itt is az oroszokkal kiegyensúlyozott viszonyra törekvő vezető – Viktor Janukovics – eltávolítását célul kitűző, 2013 novemberében kezdődő „színes forradalom” volt. Azóta Oroszország Ukrajna mintegy 7,2%-át tartja befolyása alatt, oroszajkú milíciák segítségével.
A NATO azon van, hogy visszaszerezze az elveszett lehetőséget Ukrajna felvételére a NATO-ba. Az Oroszország elleni szankciókon kívül katonai eszközökkel is igyekszik Oroszországot rávenni a kivonulásra és ezzel Ukrajna átengedésére.
Ukrajna keménykedik
Februárban Zelenszkij elnök rendeletére bezártak három tv-állomást, amelyet „az agresszor ország” – azaz Oroszország – propagandájának közvetítésével vádoltak. Az Európai Unió nem aggódott a sajtószabadság sérelme miatt.
Két héttel később Viktor Medvegycsuk, a bezárt tv-k tulajdonosa, az oroszok iránt barátságosabb Ellenzéki Platform – Az Életért Párt vezetője, országgyűlési képviselő ellen rendeltek el szankciókat. Ezé a párté a legnagyobb ellenzéki frakció az ukrán parlamentben. A szankciók kiterjednek Medvegycsuk üzlettársára és feleségeikre is. Az a vád ellenük, hogy „a terrorizmust finanszírozzák”, és egy olyan oroszországi kőolajfinomító tulajdonosai, amely ellátja a szeparatisták által ellenőrzött területet. Az üzletembert ki is hallgatták árulás vádjával.
Az sem a feszültség csökkenése irányába hat, hogy Ukrajna megszüntette a Krím-félsziget ivóvízellátását. A fő vízforrás, a Dnyeper folyó ukrán területen van, és 2014-ben az ukránok egy gáttal elzárták a Krímbe vezető csatornát. A helyi vízforrások csak a szükségletek 15%-ára elegendőek. A hagyományos rizs- és zöldségtermesztés megszűnt a félsziget északi részén. A kutak fúrása is egyre nehezebb, mert amíg eleinte elég volt 75 méter mélyre fúrni, ma már 200, sőt, akár 400 méter mélyre is le kell menni. A felhozott víznek nagy a sótartalma. A föld szikesedik, és félő, hogy a lakosságnak át kell települnie az ökológiai katasztrófa miatt.
Az ukrán hatóságok olyan terület lakosságát sújtják a víz megvonásával, amelyet a magukénak tartanak, az ott élőket pedig állampolgáraiknak.
Katonai előkészületek
2016 áprilisában Amerika bejelentette, hogy négy zászlóaljat fog Kelet-Európában állomásoztatni, Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország között rotálva a csapatokat. Ezekhez két amerikai páncélos dandár csatlakozott lengyelországi elhelyezéssel. 2018 márciusában engedélyezték korszerű tankelhárító rakéták eladását Ukrajnának, majd júliusban az amerikai hadügyminisztérium további 200 millió dolláros katonai segélyt ajánlott fel, ezzel kétmilliárdra növelve a 2014 óta adott támogatást.
Idén március elején az amerikai hadügy bejelentette, hogy Amerika 125 millió dollárnyi katonai segélyt ad Kijevnek ebben a pénzügyi évben. További 150 milliót a katonai reform előrehaladásától tett függővé. Ukrajna idén legalább öt NATO-tagállammal közös hadgyakorlatot tart „Kozák buzogány” fedőnéven. Más hadgyakorlatok is tervben vannak, amelyekben az USA lesz a másik résztvevő. Március 25-én az Ocean Glory amerikai teherhajóval 350 tonna hadianyag érkezett Odesszába. Április 2-án az amerikai légierő egyik C-17 Globemaster óriás szállítógépe szállt le Kijevben, a németországi Ramsteinből jövet. Két nappal később egy azonos típusú, 77 tonna teherbírású gép Lvivben szállt le.
A falra akasztott puska elsül
Március 26-án szó szerint kirobbant a konfliktus: az ukránok szerint az orosz hadsereg megszegte a 2020. júliusi tűzszünetet. Ellentmondóak maguk az ukrán jelentések is, hogy pontosan mi történt: az egyik szerint 82 mm-es aknavetőkkel, automata gránátvetőkkel és nagykaliberű géppuskákkal támadtak egy őrhelyre, négy katonát megölve. Egy másik beszámoló szerint – amit egyenesen a Zelenszkij elnököt kísérő Ruszlan Komcsak tábornok, vezérkari főnök mondott el – mesterlövész végzett a négy katonával, akik az oroszok által előző éjjelen lerakott aknákat akarták felszedni. Az orosz verzió ehhez áll közelebb, mondván, hogy az aknákon robbantak fel az ukrán katonák. A dátumokat figyelve csodálattal adózhatunk a látnok amerikaiaknak, akik jó előre tudták, hogy az ukránokat fel kell fegyverezni, mert az oroszok meg fogják szegni a tűzszünetet.
A területileg illetékes orosz Déli Katonai Körzet közölte, hogy március 29. és április 30. között megtartja rendes éves harckészültségi gyakorlatát. Azóta ezzel indokolják a csapatösszevonásokat.
Jellemző a konfliktus szereplőire és benne Ukrajna és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök valódi súlyára, hogy március 29-én Vlagyimir Putyin orosz és Emmanuel Macron francia elnök, valamint Angela Merkel német kancellár Zelenszkijt kihagyva tartott videokonferenciát Ukrajna ügyében.
Más ország is szeretne beavatkozni: Törökország ukrán kérésre 7000 zsoldost helyezett készenlétbe. Ennek az úgynevezett Nemzeti Hadseregnek a tagjai azt állítják, hogy jobb fizetést ígértek nekik, mint amennyit Líbiában vagy Hegyi-Karabahban kaptak.
A Kreml régóta ellenzi Ukrajna NATO-tagságát, és a mai napig nem tért napirendre a balti államok belépése fölött. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár ezzel kapcsolatban kijelentette:
A 30 tagállamon múlik, hogy Ukrajna mikor áll készen a NATO-tagságra. Visszautasítjuk azt a gondolatot, hogy Oroszországnak egyfajta vétója lenne abban a kérdésben, hogy más államok milyen szuverén út mellett döntenek.
Oroszországnak valóban nincs de jure vétója, azonban de facto van. Amíg Ukrajna egy részét ellenőrzése alatt tartja, az országot nyilvánvalóan nem lehet és nem fogják felvenni a NATO-ba. Mivel a donyecki és luhanszki „népköztársaságok” 400 ezer polgárának adott orosz útlevelet, nem is kellene más ürügyet keresnie, ha a biztonságuk veszélyben forogna.
A kommentátorok úgy vélik, hogy azzal, hogy Biden hívta fel Putyint, találkozót ajánlva neki, ő „pislogott elsőnek”. Amerika egyben visszavonta Törökországhoz benyújtott kérését két további hadihajó átengedésére a Boszporuszon. Ezek szerint Zelenszkij hiába kérte a NATO főtitkárát, hogy erősítse meg a katonai jelenlétet a Fekete-tengeren, és jelöljön ki határozott utat Ukrajnának, ami elvezet a NATO-tagsághoz.
Konstantin Eggert, neves független újságíró, a BBC, a CNN, a Deutsche Welle és elismert lapok tudósítója így foglalta össze a történteket:
Szerintem Putyin felkeltette az érdeklődést, és magát helyezte a középpontba nemcsak Európában, hanem az amerikai adminisztráció szemében is. Megijesztette őket, amit mindig szívesen tesz.
A NATO-nak az az önképe, hogy a béke fenntartása, a kollektív biztonság és együttműködés letéteményese. Ezért kifejezetten törekszik az állandó bővülésre, és a béke elleni merényletnek tartja, ha valamelyik ország ezt akadályozná vagy ellenzi. Teljesen süket azokra az orosz aggodalmakra, amelyek szerint a NATO be akarja keríteni Oroszországot. Amíg ez így marad, a feszültség fenn fog állni, és időnként kisebb-nagyobb konfliktusokhoz vezet.
Vezető kép: Zelenszkij ukrán elnök április 8-án meglátogatta a frontvonalat. Fotó: Ukrán elnöki sajtóiroda
