Kövér László a PestiSrácoknak: Azt, hogy Gyurcsány Ferencnél is van lejjebb, bevallom őszintén, nem gondoltam

Ha csak azt mérlegeljük, hogy mi minden bajt kerültünk el azáltal, hogy a Biden-féle demokrata adminisztrációt elfújta a szél, már akkor is jól jártunk. Ennél persze jobb a helyzet, ugyanis az emberek közötti értékazonosság, vagy hasonlóság, sokat számít a politikában. Lássuk be, van némi igazság abban a mondásban, hogy Orbán Viktor előbb volt Trump, mint maga Trump! Persze ez kissé fellengzősen hangzik, de azért néhány dologban megelőlegeztük mindazt, amit Trump elnök úr a kampányban ígért és most cselekszik. Nemcsak érdekhasonlóság van köztünk, hanem közös értékrend is, hiszen Trump csapatában sok olyan ember van, aki a családról, Istenről, hazáról, a világ jövőjéről, az emberi civilizáció útjáról hasonlóképpen gondolkodik, mint mi. Persze lesznek olyan kérdések, amiben, ha másért nem, azért, mert mi Európa részei vagyunk, és Európa érdekei mindig is különböztek Amerikáétól, majd ütközésre kerül sor. Reméljük, a személyes viszonyrendszernek köszönhetően majd ezekből is külön alkukkal, Magyarország számára kedvezően jövünk ki.

Az első rohamunk abban az értelemben nem volt sikeres, hogy nem sikerült elfoglalni Brüsszelt az európai parlamenti választásokon. A Patrióták ereje ugyan jelentősen megnőtt és tovább nő, mint a legutóbbi német választáson láthattuk, de ez még nem elég az intézmények elfoglalásához. Ehhez persze hozzájárult az Európai Néppárt árulása is, hiszen régi barátaink és szövetségeseink a liberálkomcsi internacionáléban szerveződtek össze a baloldallal. Ez egy hosszú menetelés lesz, hosszabb, mint talán sokan remélték. Megjegyzem én nem tartoztam az optimisták közé, tehát engem csalódás nem ért. A kérdés igazán az, hogy a versenyfutás az idővel Európa számára megnyerhető-e. Itt már nem csak a nemzetállamok problémájáról van szó, hiszen minden egyes elvesztegetett perc, amit Európa a bukott, rossz politika folytatásával tölt el, óriási veszteség. Látva, hogy az európai intézmények, sőt az európai államok vezetőinek jelentős része is olyan silány minőséget képvisel intellektuálisan és morálisan, hogy egyelőre inkább pesszimista vagyok, mintsem reményteli. Ne adja az Isten, hogy ezen a helyzeten egy kataklizma változtasson, felfoghatatlanul nagy kárt okozva nekünk.

Elmúltam 65 éves, és az ember azt gondolta, botor módon, hogy semmi új nem jöhet. Azt, hogy Gyurcsány Ferencnél is van lejjebb, bevallom őszintén, nem gondoltam. Ha valaki két évvel ezelőtt megkérdezett volna erről, biztosan azt feleltem volna, hogy nem, ez nem lehetséges. Van a fizikában is az abszolút nullfok, annál hidegebb nem tud lenni. Azt hittem, hogy a politikában morális, intellektuális értelemben a gyurcsányizmus az abszolút nullfok. Tévedtem, az még egy-két fokkal a totális fagypont fölött volt, és lehet, hogy megint csalódni fogok, mert most azt hiszem, hogy éppen ez a Magyar Péter nevű rovátka a hőmérő számlálóján, aminél rosszabb már nem lehet. Nem szeretnék ebbe hosszan belemenni, ne hasonlítgassunk fölöslegesen két méltatlan figurát, de hogy valaki ilyen szemérmetlen, gátlástalan módon áruljon el mindent és mindenkit, a családjától kezdve a munkatársain át a régi politikai családjáig, beleértve a hazáját is természetesen, mint most Brüsszelben látjuk, tehát ezt nem gondoltam volna. A büntetőjogban is csak korlátozott mértékben mentesít a felelősségvállalás alól, ha valaki szemlátomást súlyos mentális problémával küzd, ami kezelést igényelt volna. Nem érdemes úgy tekinteni erre az emberre, megjegyzem, egyikre sem a kettő közül, mintha amúgy normálisokkal állnánk szemben, hiszen ők nyilvánvalóan képtelenek kiszámítható és az erkölcsi normákhoz igazodó magatartást tanúsítani.

Egy cseppet sem. Ez egy régi történet, nem is 2010-re, hanem a rendszerváltoztatás körüli időkre nyúlik vissza. Tehát önigazolás, vagy valamiféle jó érzés legcsekélyebb mértékben sincs bennem. Nem érzem, hogy milyen jó, ezt én már megmondtam! Inkább az riaszt, hogy ilyen pofátlan, nyílt, agresszív módon meg lehetett és meg lehet tenni. Kevés dolog hoz ki a béketűrésből, de az egyik, ha hülyébbnek néznek, mint amilyennek én magamat érzem. Ez többek között a képmutatásnak abban a fokában szokott megnyilvánulni, amit most láthatunk az amerikai demokrata baloldal részéről. Amikor az egész hatalmi beavatkozást egy erkölcsi szósszal nyakon öntött dologba akarják belecsomagolni, minthogy a nyugati értékek, meg a demokratikus, jogállami, emberi jogi micsodák! Nem elég tehát, hogy erőszakot tesznek rajtunk, hanem nekünk még ehhez jópofát is kellene vágnunk, még örülni és megköszönni, hogy méltóztattak figyelmet fordítani ránk. Nyíltan elmondják, hogy hány milliárd dollárt töltek bele úgymond a közép-európai országok demokráciájának építésébe a Baltikumtól egészen a Balkánig, beleértve Ukrajnát is. Ne feledjük, hogy azon a téren osztogatták a felheccelt, manipulált tüntetőknek a szendvicseket, ahol aztán nem sokkal később, máig tisztázatlan körülmények között lövések dördülnek el: a Majdanon. Ezt meg lehetett csinálni úgy, hogy most már nem is kell nagyon kutakodni, nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani, ahogy miniszterelnök is utalt rá, mert az összeesküvés forgatókönyve ki van terítve az asztalra! Aki most sem látja, hogy mire megy ki a játék, és még most is kételye van, hogy mit kéne csinálni 2026 tavaszán, a választások napján, nem tudom, hogy azon én tudok-e segíteni.