Amikor a normális különössé válik
A napi hírturmixban tulajdonképpen elsikkad az az egyébként örvendetes jelenség, hogy az elemi józan ész csíráit magukban felfedező nyugatiak legújabban nem engedik be az embercsempészek gazdasági migránsokkal és dzsihádistákkal megrakott hajóit a földközi-tengeri kikötőikbe.
Hogy ezt is megéltük! Kellett úgy három év a fejlett, erkölcsileg legmagasabb rendű Nyugatnak, hogy ráébredjen, a migránsbarát nem kormányzati szervezetek, a civilek, hiába nem közvetlenül a zsebbe kapják a pénzt a fuvarért az embercsempészektől, attól még az embercsempész hálózat részei, mert valahonnan valakik csak kifizetik nekik a nem csekély költségeiket. Akik nyilván valamilyen érdeket követnek, ami nem igazán esik egybe Európa népeinek érdekeivel. Attól persze még nagyon messze vagyunk, hogy ezeket az embercsempész civileket annak nevezzék a nyugati kormányok, amik, konkrétan hazaáruló gazembereknek, akik ideológiai okból elárulják a nemzetüket az országukat és nem mellesleg Európát és az Európai Uniót is, vagyis egyszerre minden Európai országot nemzetet és minden egyes európai polgárt is. Ehhez persze olyan fogalmak létének elfogadása kell, hogy mi például egy Európai Uniós ország állampolgárai vagyunk. Mert akkor minden Spanyolországba vagy bárhová, egyébként a józan ésszel és a joggal ellentétesen beengedett migránscsoport egyszerre problémája minden európainak.
Ez azért érdekes, mert ha ez a státusz létezik (a schengeni övezet is erre utal), akkor aki ismeretlen identitású embereket csempész, vagy erőszakol be az Unió területére, az minden elemi logika szerint bűnöző. Már azon se nagyon lehet vitatkozni, hogy az bűnöző, aki Magyarországon, a magyar joggal visszaélve és azt meg is sértve segít illegálisan bejutni a magyar határon felbukkanó vagy azon erőszakosan és jogellenesen átjutó migránsoknak. Azokra az „önkéntes embermentőkre” azonban nincsenek is szavak akik a líbiai strandokon, a harminccentis vízből „mentik ki” az embercsempészeknek euró ezreket fizető embereket, hogy aztán humanitásra és az emberi jogokra hivatkozva európai kikötőkbe vigyék őket a hisztériás liberális sajtó támogatása mellett. Gondosan ügyelve arra, hogy néhány vizbefulladás azért legyen, hogy továbbra is legyen mire hivatkozni.
Nehéz elképzelni Európa biztonságára és tekintélyére nézve rombolóbb folyamatot, mint ezt a több éves tehetetlenkedést, amelynek során erős európai országok megadóan tűrték, hogy mindenféle „civilek” bárkit partra tegyenek a kikötőikben.
Az viszont nagyon elgondolkoztató, hogy a migránsok partraszállásának és befogadásának megtagadása még mindig nem jár együtt a retorika változásával, annak az elismerésével, hogy Európa számára csak az a járható út, ha nem enged be gazdasági bevándorlókat és a már itt lévőket hazaküldi (ami nyilvánvalóan tömeges kitoloncolásokat jelent). Ez azt jelenti, hogy a közhangulat hatására meghátráló kormányokon még mindig hatalmas az ideológiai nyomás, még mindig fontosabbnak érzik a homályos „erkölcsi indokoknak” történő megfelelést, mint a saját törvényeik betartását. Arról nem is beszélve, hogy az Unió intézményeiben és a véleményvezér értelmiség nézeteiben, döntéseiben semmiféle változás nem tapasztalható, láthatólag semmilyen formában nem akarnak reagálni az egyre határozottabban kifejeződő népakaratra.
Most érthetjük meg igazán, milyen következményei vannak, hogy kezelhetetlen jelenségeket azzal próbált meg „megoldani” az európai liberális elit, hogy a normalitás részének maszkírozta őket. Bármennyire is sajnálatos, de az a normális, hogy országok vagy országok egy csoportja teljes egészében ellenőrzi azt, ki léphet be és ki tartózkodhat a területén. Ennek az alternatívája a káosz és a még nagyobb káosz.
A liberálisok utóvédharca most az, hogy a határvédelmet újult erővel próbálják meg embertelennek és az alapvető emberi jogokkal ellentétesnek beállítani. Talán nem sikerül nekik még egyszer ezt elhitetni velünk.
