Huszonegyedik századi pártok! (haha)
Hírnök jött és pihegve mondá: A „huszonegyedik századi pártok” együtt fognak működni, hogy megdöntsék a nemzetvesztő tizenkilencedik századi hatalmát. Mi mégis egy kávét kértünk a bőröndök becsomagolása helyett, annak ellenére, hogy ezektől a „huszonegyedik századi” (haha) pártoktól nagyon is huszadik századi fenyegetéseket szoktunk kapni. Valamiért azt hisszük ugyanis, hogy amíg demokrácia van, ezek a pártok nem nagyon fognak hatalomra kerülni. Forradalmárnak meg még viccesebbek, mint demokratának. Bármelyik morcosabb Orbán-rajongó nyugdíjasklub nagymamái kipofoznák őket az általuk elfoglalt vegán kávézókból.
És most következzen az elemzés. Úgy látszik, hogy a politikai tudás nagyon nagy érték lett, sőt ritka érték, mert az LMP, a Jobbik és a Momentum politikusai nem nagyon találkoznak vele. Miután a halálos ellenségek (mind politikusi, mind szavazói szinten) totális összefogása majdnem az egyáltalán elérhető legnagyobb vereségre vezetett, a még csak kicsit összegyurcsányozódott és a mérsékelten, illetve nagyon összesimicskázódott pártok vezetői rájöttek, hogy még van másik hülye ötlet is, ami alapján össze lehetne fogni.
Csökkenő cikiségi sorrendben a Jobbik, Momentum, LMP hármasa ugyanis nem a huszadik századi ideológiák meghaladása, hanem azoknak a legprimitívebb leképezése. A Fidesz a huszadik századi ideológiák tanulságos összefoglalása és összebékítése, valóban nemzeti jobboldali, kellően szociális ahhoz, hogy az igazi szociáldemokraták gyomra is bevegye és pont tartalmaz annyit az eredeti liberalizmusból, hogy a kormány leváltható maradjon. Nevezett három párt viszont pont ennek a három ideológiának a paródiáját képviseli, mindegyik megbolondítva jelentős mennyiségű és tetszőleges szélsőséggel. A nyilas tempó, az SZDSZ-re jellemző eszelős szélsőséges liberalizmus és a bázisdemokratikus hatalomgyakorlásra vágyó, idealista balzöld a huszadik századi ideológiai törzsfejlődés összes ostobaságát leképezi, maga a meghaladni kívánt huszadik század.
A Jobbik az egykori szocialista szavazóbázison épült fel, a MIÉP egykori, szofisztikáltabb szavazóbázisát nem tudta igazán megszólítani, igazi „nemzetiszocialista”, „nyilas” építkezés volt ez, mind stílusában, mind „logikájában”. Növekedésének korlátja nem csak vezetőinek behatárolt képességeiből következett, hanem abból is, hogy ez az indulatvezérelt, ideológiailag finoman szólva is zavaros katyvasz, amelyben az aktuálpolitizálás rendszeres és követhetetlen irányváltásokkal járt együtt, Magyarországon sosem tudott igazán gyökeret verni. A Jobbik egy indulatpárt, szavazói nem kötődnek hozzá igazán, a „vérjobbosok” hamarosan megtalálják a Toroczkait, aki még jóképű is, ami ebben a szubkultúrában sem hátrány. A csőcselék pedig nem fog sokat várni a Vonára, mert már el is felejtette.
A Momentum és az LMP látszatra akár egy versenyt is rendezhetne, hogy melyikük az új SZDSZ. Valójában azonban egyiknek sem sok köze van ahhoz az igazi huszadik századi elmebajhoz, amit az SZDSZ képviselt.Az LMP-nek azért nem, mert sokkal inkább vidéki párt és sok olyan viszonylag normális vidéki ember politizál benne, akinél az újbaloldali, liberális idealizmus azért jelentős realitásérzékkel, vidéki valóságismerettel is párosul. Fura párosítás ez: ennek a rétegnek az előző generációja az 1990 körüli SZDSZ-ben politizált, hogy aztán villámsebesen eltűnjön onnan és sértődötten és csalódottan ne politizáljon többet. Jelen generációjuk dühe abból fakad, hogy a Fidesz is sajnos alapvetően városi párt és csak most, nyolc év után kezdi megérteni, hogy Magyarország vidéken fogja túlélni vagy sehol. Sallai Róbert Benedek indulata Hadházy ellen rokon a miénkkel. Azért az egyharmad sallerért nem kárhoztatni kellett volna, hanem megdicsérni, mert Hadházy ténykedésére tényleg nem volt más emberi válasz. Meg kellene becsülnünk a politikában is az emberi és a gátlástalan karrierista embertelenség közötti különbséget.
A Momentum pedig azért nem új SZDSZ, mert sokkal rosszabb annál, már amennyiben az univerzum törvényei megengedik, hogy bármi rosszabb legyen az SZDSZ-nél. (Remélem, nem engedik meg.) „Rosszabbsága” abból következik, hogy ez a társaság sem élettapasztalattal, sem valóságérzékelési képességekkel nem rendelkezik, színtiszta és rendkívül primitív ideológiából áll, agyműködésük nem más, mint egyszerű problémák megoldására szolgáló androidos (!) appok szimulációja, mert a forráskód túl bonyolult lenne nekik. Szüleik nevelési alkalmatlanságának ijesztő tünetei ők, akik az emberi létet csak nagyvárosok még éppen élhető belső területein tudják elképzelni, olyan szurikátalájkolók, akik a jakobinusokhoz hasonló empátiával bírnak a többi ember irányába, de felszabadítanák őket, mint nép. Ez az a társaság, aki a népért bármilyen erkölcsi határt kész átlépni, a nép bármelyik tagját hajlandó elpusztítani a népért, a nép érdekében. Ők azok, akiknek a többiek semmilyen áldozata nem drága. Ők az igazi élcsapat.
Szavazóik is valami ilyesmit várnak tőlük, tehát ők az igazi hülyék, akik minden rombolás „gyúanyagát” adták a huszadik században.
A szerencsénk az, hogy ennek a három pártnak a szavazói alapvetően nem békíthetőek össze. Az LMP-ben talán kibontakozó vidéki hatalomátvétel, amely a karrieristák elhajtására vezethet, a szavazótábort és a holdudvart úgy erősítheti meg, hogy az nem fogja tolerálni sem a nyilas, sem az SZDSZ-es tempót. Ráadásul a Jobbik jelenlegi formájában tárgyalóképtelen, árnyak vezetik, akik nem is látszanak. Mindkét párt jelenlegi vezetői, a Momentumé is, a Jobbiké is diszkreditálják azokat a politikusokat a nagy nyilvánosság előtt, akik leülnek velük tárgyalni. És ehhez nem kell a kormánypárti média ármánykodása, elég egy közös fénykép.
Mindkét párt teljesen mondanivalótlan. Az LMP-nek legalább van némi mondanivalója. Igaz, az sokszor marhaság, de van mögötte valami, amit azért nézetrendszerként be lehet azonosítani. A másik két párt azonban panelgyűjtemény csupán.
Persze a bennünk lakó huncut azt mondja, hogy érdeklődéssel várjuk az EP választásokon a Jobbik-LMP-Momentum közös listát, az önkormányzati választásokon a közös jelölteket, amelyek heroikus küzdelmet vívnak az MSZP-DK-Párbeszéd közös jelöltekkel. A második helyért és a 15 százalékért.
Meg kellene érteni, hogy nem összefogásra, hanem olyan politikára van szükség, ami jobb a Fideszénél és olyan vezetőre, aki jobb Orbán Viktornál. Vagy legalábbis olyanra, amely a szavazók szerint is joggal kér legalább részt a kormányzati hatalomból. Ennek még a csírái sem látszanak. A szavazók szerint - és ez egyre inkább így lesz - a Fidesz minden hibájával együtt jobb, mint bármelyik másik lehetőség. A szavazók tanultak 2002-ből és nem a Fidesz, hanem az ellenzék emlékezteti őket akkori tévedésükre újra meg és újra.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
