A 2015-ös Ujhelyi szerint a 2018-as Ujhelyi egy hazaáruló
A politikusokról mintázott vudu-bábukat nyugodtan lehet ütni, verni, harapni, lefejezni – feltéve, hogy fideszes politikust ábrázolnak. Mert ha a rongybabának történetesen Ujhelyi István-kinézete van, akkor más a leányzó fekvése: akkor az érintett politikus vérig sértődik, végromlást vizionál, s rohan a rendőrségre feljelentést tenni. Ujhelyi amúgy is egy jellemóriás: 2015-ben még hazaárulásnak tartotta a 7-es cikkely megindítására szavazni – amit most mégis megtett.
Ujhelyi István rendkívüli módon föl van háborodva. Olyannyira, hogy készen áll jogi útra terelni az ügyet. Ő amúgy egy elfoglalt ember, egyvégtében a haza üdvéért, Magyarország előbbre jutásáért fáradozik odakint Brüsszelben, egy szabad perce nincs, de most pereskedni fog, Isten őt úgy segélje. Betelt ugyanis a pohár. (Nem úgy. Ő nem iszik. Nem ő iszik.) A pohár betelését az váltotta ki, hogy a honatya arcképét rácsirizezték egy bábura, amit aztán föllógattak egy fára a néhai Köztársaság (ma: II. János Pál pápa) téren. Az elkövető által az interneten közzétett fotográfiák tanúsága szerint Istvánunk valósághű makettjét fejjel lefelé helyezték el a növényzeten, így denevér üzemmódban figyelhette szomorú szemével, amint többször is lefotózzák őt e kiszolgáltatott pozitúrában. A képkompozíciót a kommunista pártszékház háttérben fölsejlő sziluettje és az egészet keretbe foglaló estéli sötétség varázsolta művészivé.
Nyilvánvaló, hogy az eset következtében makett-Pisti jogai sérültek. Fejjel lefelé lógászkodni még egy bábunak sem kényelmes, ráadásul félő, hogy a fotózkodáshoz nem kérték ki a rongybaba engedélyét, ami – meglehet – nem EU-konform. A fa jogairól nem is beszélve! Ugyan melyik fa szeretne ezekben a sargentinis, hazaárulós időkben egy Ujhelyivel (vagy egy Ujhelyi-szerű rongyemberrel) szelfizni? Na ugye.
Ujhelyi Istvánt mégsem a klónját vagy a fát ért jogsérelem hozta ki legendás béketűréséből, hanem a sajátja. Tudniillik az övé sérült, sérülhetett. Erről a szocialista politikus egy közleményt is kiadott a minap. Ebben tudatta: lám, burkoltan már akasztással fenyegetik őt, ám ő ezt nem hagyja annyiban, „hivatalos következménye” lesz a dolognak. Értsd: beperel mindenkit, akinek köze volt ehhez a gyalázathoz. Meglátása szerint azért fenyegetik őt akasztással, mert – mint fogalmazott – „hazafias
Mielőtt azonban a rendőrségig szaladna árulkodni, valamire azért fölhívnám e nagy „hazaffy” figyelmét. Az a bábu, ami ott lógott-lógászkodott a józsefvárosi estében, nem Ujhelyi Istvánként látta meg a napvilágot a magyar Dzsepettó műhelyében, hanem Orbán Viktorként. Még a miniszterelnök fotója feszült a bábu arcán, mikor a minapi Sargentini-diadalmeneteken az ellenzéki tüntetők ütötték, rúgták, harapták. E jeles eseményeken Ujhelyi is ott vala, tán maga is vuduzott egyet az Orbán-bábuval, megpöködte kissé, ki tudja. Az viszont biztos, hogy a miniszterelnök kicsinyített mását ért atrocitások nem érték el Ujhelyi ingerküszöbét, nem adott ki miattuk közleményt, Facebook-dörgedelmet, hogy „Eddig és ne tovább!”, nem sietett a rendőrségre följelentést tenni.
Csak azután vált bábuérzékennyé, hogy az Orbán-fotó fölé egy Ujhelyi-pofa került, és az arcváltott babát lefotózták artistamutatvány közben. Mert a véleménynyilvánítás szabadsága, meg az európai értelemben vett viccelődés határmezsgyéje éppen ott húzódik, ahol Ujhelyi István, Judith Sargentini és a haverjaik kijelölték – minden más pedig Orbán Viktor gyűlöletpolitikája.
Amikor 2012-ben egy közös baloldali tüntetésén ledöntötték Orbán hungarocell szobrát, és a fejét végig rugdosták a városon – az a legendás baloldali humorérzéket példázta, Ujhelyi pedig nem határolódott el a saját bandájától. Amikor idén februárban Simon József, az MSZP pécsi elnökségi tagja Orbán Viktorról egy fejlövéses képet tett közzé – akkor az MSZP bocsánatkérés helyett ugyanúgy a Fidesz gyűlöletpolitikájára fogta az egészet, mint most Ujhelyi. Amikor a Sargentini-tüntiken – az Orbán-bábu mellé – Orbán-hordókat állítottak, hogy a rohamnyugdíjasok azokat üssék-verjék; és a rohamnyugdíjasok verték is derekasan – akkor Ujhelyi lapított, mint szar a fűben.
Becstelenségét, kétszínűségét jól példázza, hogy egy 2015 decemberi közleménye szerint még maga is tudta, a 7-es cikkely elindítására szavazni hazaárulás:
Sem korábban, sem a jövőben nem fogok megszavazni olyan javaslatot, amely a 7-es cikkely alkalmazását szorgalmazza, vagy amely legalábbis megnyitja a lehetőségét az állampolgárokat is érdemben sújtó szankcióknak.
Most viszont kokárdával a kezében, dagadó kebellel megszavazta a Sargentini-jelentést, amely a 7-es cikkely beindításával megfoszthatja Magyarországot (és nem a magyar kormányt!) uniós szavazati jogától, ezáltal minden magyar embert büntetve. Igazi jellemóriással van tehát dolgunk.
Sajnálom szegény fát ott a II. János Pál pápa téren...
