Ocsmány lesz az európai választási kampány
A liberálisok egyetlen kampánystratégiát ismernek. A gyalázkodást. Megszoktuk. A kérdés az, hogy az európai választók tisztánlátását is úgy el tudják-e homályosítani, mint például a magyarokét a 2002-es és a 2006-os választásokon. Habár, ha az SZDSZ sorsát, valamint az azóta csak vegetálgató magyarországi liberális pártok állapotát nézzük, akkor szívünket melengető sorsot jósolhatunk az európai liberálisoknak is.
Liberális alapművünk a következő filmecske, amely hatalmas karriert fog befutni a liberális médiában, hiszen ők mondták meg, hogy mi legyen benne. Az animációcska egyébként az ALDE, az európai liberálisok szövetségének Twitter-oldalán érhető el.
A hazugság a szokásos, pontosan mondják fel a konkrétumok nélküli korrupciós vádakat, valamint Mészáros-érdekeltségnek számolnak minden projektet, amiben bármilyen szinten felbukkant egy olyan cég, pályázó, szomszéd, osztály és évfolyamtárs, akiről megírta bármelyik liberális újság, hogy fideszes, vagy hogy Mészáros strómanja. Ahhoz képest egész szolid eredményre jutottak; gondolom, ők is problémásnak találták azt a hazai ellenzék által favorizált végösszeget, miszerint minden egyes évben az EU-s pénzekből az EU-s pénzek kétszeresét lopja el a miniszterelnök családja, illetve, hogy valami időutazós trükkel már 2010 előtt is ők lopnak (jelen időben). Az olvasatukban egész Magyarország egy Orbán-érdekeltség. A szavazók is, meg úgy általában mindenki.
A probléma nem ez. A probléma a következtetés, amire jutnak, hogy mit is kellene „Európának” reagálnia erre. Mondjuk mostanában a liberálisok mindig erre a következtetésre jutnak. Arra, hogy ha nem liberálisok vannak valahol kormányon, akkor oda csapatokat kell küldeni, vagy legalábbis gazdasági szankciókat kell életbe léptetni.
Az európai liberálisok azt üzenik az európai adófizetőknek, hogy helyes dolog lenne a Magyarország-féle renitens országoktól - amelyeknek nem liberális kormányzata van - teljes egészében elvenni az EU-s támogatásokat, kohéziós pénzeket. Természetesen mindezt úgy, hogy mi továbbra is befizetünk, valamint teljesen szabadon hagyjuk a piacainkon garázdálkodni a magországok multinacionális cégeit. A mezőgazdasági támogatásokat is, mert például valami miatt azt hiszik európai liberális barátaink, hogy a mezőgazdaság is teljes egészében Orbán érdekeltsége. A liberálisok magukévá tették a mértékadó hazai liberális ellenzék helyzetértékelését, miszerint ez itt egy királyság, ahol mindenki a király hűbérese és az emberek nem merik férjhez adni a lányaikat, mert az első éjszaka joga, ugyebár. (Elnézést a patriarchális hasonlatért, de itt, a lakájmédiában mindannyian férfisoviniszták vagyunk, ahogy azt a Sargentini-jelentésben olvashattuk.)
Érdekes egyébként, hogy valami miatt - ami mögött nyilván nincs készpénzmozgás (haha) - a nyugati liberálisok annyira azért nem gyűlölik a saját országukat, legalábbis a helyi alapítású és központú multinacionális cégeket, hogy ne olyan politikát folytassanak, ami nekik kedvez. Arra csak a mi liberálisaink képesek - de tényleg csak a magyarországi liberálisok - hogy nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is ártsanak a saját kormányuknak, a saját országuknak. Az EU liberálisai egész pályás letámadást folytatnak Magyarország ellen, nemcsak a migrációs válsággal kapcsolatos kormányzati és lakossági álláspont miatt, hanem mert az Orbán-kormányok az ország gazdasági önrendelkezési képességét a közép-európai átlagra tudták visszaállítani, ami sokaknak nagyon fáj. Például a külföldről finanszírozott liberálisainknak, akik azért kapják a fizetésüket, hogy az ország gazdasági függőségét fenntartsák. Ebben nem voltak sikeresek, de remélik, hogy össze tudnak hozni egy jó kis életszínvonal-csökkenést az EU-s pénzek elvonásával. És akkor talán újra abba a helyzetbe kerülhetnek, hogy az összes közművet eladhatják garantált nyereséggel a nyugati liberális pártok valamelyik lelkes támogatójának.
A „mi” liberálisaink tulajdonképpen nem a mi liberálisaink. Ezek nem árulnak el bennünket, mi látjuk rosszul. Ezek sose voltak velünk. Minden tulajdon jó, csak a magyar tulajdon nem. Minden stratégiai ágazat legyen külföldi tulajdonban, az ország legyen „kiéheztetve”, ha nem azok a nagytulajdonosok a gazdaságban, akik tetszenek Heller Ágnesnek mondjuk. Ne legyenek illúzióink, gazdaságilag akarnak megzsarolni, legyőzni minket, minden akciójuk mögött legalább annyira állnak gazdasági érdekek, mint politikaiak.
Izgatottan várom azokat az animációkat, amelyek arról szólnak, hogy 2010 előtt hová kerültek az EU-s támogatások, különös tekintettel arra, hogy mennyi került belőlük vissza azonnal a magországokba. És mit is ír az OLAF-jelentés a négyes metró beruházásáról?
