Kis magyar médiatörténelem - Kik is a valódi propagandisták?
A várt hőbörgéssel és komcsizással fogadta a balliberális média a hírt, hogy fennkölt célok kitűzésével nonprofit alapítványba tömörül a konzervatív-kereszténydemokrata sajtó nagy része. Bár a PestiSrácok.hu és a Demokrata továbbra is önálló kiadóként, változatlan formában és értékrenddel működik tovább, az eddig megszokott jó együttműködésre törekszünk a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány szerkesztőségeivel. Azok hablatyolnak most "központi tájékoztatási hivatal" felállításáról, akik létezésük kezdete óta a zavarosban halásznak, rinocéroszbőrrel az arcukon hülyítik a közönségüket, miközben önnön testükben egyesítik a létező posztkommunizmust a szenvtelen hazaárulással. Ez a manapság független-ellenzéki szerepben tetszelgő, de a 2006-os rendőrterrort elhallgató, az őszödi beszédet igazságbeszédnek tituláló, a Spinoza Házban köttetett Heller-Vona-frigynek nyálcsorgatva tapsikoló, de Szávay antiszemita attakját agyonhallgató balos médiaelit velejéig romlott és hazug. Nézzük csak meg néhány slágvortban ezt a szemforgató társaságot!
- A mai napig az egész világsajtóban visszasírt Népszabadság az '56-os mártírok vérében fogant, a magyar Pravda, amelyben az MSZP az utolsó pillanatig megtartotta a tulajdonrészét, miközben amit lehetett, kiszivattyúztak, kiloptak a szerkesztőség büdzséjéből. A világ és az ország szégyene, hogy ez a lap az első szabad választás után után még 26 évig megjelenhetett.
- A 168 Óra az ellopott rendszerváltás mementója, a Reformmal, a Nap TV-vel és a Kurírral együtt az MSZMP és a kádári belügy jól fizetett pincsikutyáinak lapja, amely jó néhány rádióssal és tévéssel egyetemben pártutasításra ellenzéki szerepet vállalt, nehogy kicsússzon az elvtársak kezéből a modellváltás folyamata. Sajnos a 168 Órát elszomorítóan kevesen vásárolják, mint ahogyan Újlipótváros is egy földrajzilag viszonylag kicsi hely, de egyet se búsuljunk, hiszen Mester Ákos és Drágabolgárúr szelleme és teste tovább él a Klubrádióban, az ATV-n és a Népszavában.
- A HVG a reformkomcsik pénzügyes elitjének lapja volt és maradt, néhány álbátor (valójában irányított) oknyomozó riportot leszámítva az állami vagyon lenyúlóinak, a rablóprivatizáció nyerteseinek csendestársaként vitte végig az elmúlt harminc évet. Azóta is ebből a kiterjedt kapcsolati tőkéből és vállalati hálózatból tartja fenn magát - egyre harcosabb neobolsevik stílust öltve, egyre kevesebb olvasóval, de dúsgazdagon.
- Az Index.hu tolvaj társaság, amely a magyar net hőskorának legendás magazinját, az Internettót lenyúló cinkostársak gründolmánya. Ráadásul osztódással szaporodik, hogy nagyobb darabot kaszálhasson a médiabizniszből. Míg a kirajzó Uj Péter és csapata Soros bácsi pénzét zsebre téve alapított szatelit-Jetiportált, addig az Index maradéka megmaradt annak, ami mindig is volt: egy méretes kuplerájnak, amelyben a hazai üzleti és politikai al- és felvilág (pártállástól függetlenül) bármely tehetősebb tagja, továbbá bármely, Magyarországéval ellentétes érdekű kis- és nagyhatalom kijáróembere olyan kényeztetést rendelhet, amelyre csak a pénze futja. Természetesen az Index-szerkesztőség minden tagja pontosan tisztában van a valódi foglalkozásával, ennek ellenére ők rinyálnak a leghangosabban adományokért és ők pucsítanak a legszebben a legminőségibbminőségiújságérásért díjak odaítéléséért.
- Az RTL Klub azon túl, hogy a prosztóság legmélyebb és legbővebb hozamú kútját biztosítja a hangsúlyozottan "kis" hazánknak, a német multik - és élükön Wilkommen Mutti - legkeményebb bikacsöke, egyesek szemében maga a wunderwaffe az Orbán Viktor elleni nagy háborúban. Az RTL Híradó kétbites kormánykritikájának hangerejéből mindig megfejthető, hogy az adott negyedévben kapott-e elegendő állami megrendelést és EU-támogatást a Telekom.
- A 24.hu-ról, miután zavaros körülmények között megvált tőle a háziasszonyok és a kialakulatlan lelkületű tinédzserek hülyítésében utazó Sanoma, nem tudjuk, valójában milyen pénzekből tarolja le a magyar netet. Ám ha valami úgy totyog, mint egy komcsi, úgy hápog, mint egy komcsi és úgy néz ki, mint egy komcsi, az komcsi. Hagyjuk is.
- Az itt méltatlanul, hely és idő hiányában nem megsértett függetlenobjektív kollégáktól, egyéb kálmánolgáktól és sorosbloggerektől elnézést kérek, mert
a lényeg az, hogy azok ne propagandistázzanak és tájékoztatási hivatalozzanak, akik eddig csupán avval nem tudtak elszámolni, hogy ők maguk miből élnek, kik a tulajdonosaik és kitől kapják azokat az egyre makróbb méretű mikroadományaikat. És azok főleg ne propagandistázzanak és tájékoztatási hivatalozzanak, akik ha tehették, mindig eltaposták a másik oldalt. 1945-től 1990-ig, majd 1990-től 2010-ig mindig is a "pofád lapos" elv, azaz a 100 kontra nulla százalékos "médiaegyensúly" feltétlen hívei voltak. Csak csendben jegyzem meg, hogy nyolc évnyi gonosz, weimarizált összeszerelő-rémdiktatúra után a ballib térfélnek (az egy szem méltán kimúlt Népszabin kívül) nem kellett veszteséget elkönyvelnie. Miközben az ellenzék szavazótábora összezsugorodott, mint az eszkimó bré, ők maguk még mindig uralják a nyilvánosság csatornáinak legalább felét. Ebben a nyolc gonosz évben ráadásul mindig jutott állami és állami vállalati hirdetés az ellenzéki sajtónak is, különösképp a hőbörgő Indexnek, miközben az ő nyolc évükben a Hír TV és a Magyar Nemzet gyakorlatilag egy forint állami megrendelést nem kapott.
A Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány megalapításának célja éppen a közéleti- és pénzügyi átláthatóság, amit a balliberálisok mindig csak a jobboldaltól várnak el, miközben ők maguk már a kérdés feltevése esetén is öblös fasisztázásba kezdenek. Mi ilyenek vagyunk, nem kertelünk, kitesszük az olvasóinknak, hallgatóinknak és nézőinknek, amink van, szemben a függetlenobjektív kamuhuszárokkal, akik akkor is hazudnak, ha kérdeznek.
Vezető kép: A médiarendszerváltás nevében tavaly november 30-én leverik a Nap TV logóját az Echo TV új székházáról. Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
