Kinek van még szüksége a Jobbikra?
A Jobbik ámokfutása egyre durvább, vezető politikusainak szélsőségessége és durvasága néppártosodva is változatlan, csak annyi az újdonság, hogy most már nem lehet a szövegeiket megkülönböztetni Gyurcsány Ferencétől. Azt azonban nem lehet mondani, hogy bármiféle sikert elértek volna ezzel. Hacsak azt nem, hogy még áttekinthetetlenebbé tették az ellenzéki térfelet az ellenzéki választók számára.
A kérdést azért is fel kell tennünk, mert elolvasva Gyöngyösi Márton Facebook-opuszát, amelynek címe: A Fidesz a magyar szélsőjobboldali párt, az embernek az az érzése támad, hogy a Horn Gábort alakító gyíkember levette az álúszógumiját és hasát behúzva beleköltözött Márton porhüvelyébe. Mindig a neofiták a legbuzgóbbak, de az egyik szélsőségességből a másikra történő áttérés ritkán szokott ennyire jól sikerülni, mint most a Jobbiknak. Pontosabban a Jobbik vezetőinek, mert a tagság és a szavazók nagy része ennyire azért nem tud - és jellembéli okokból nem is akar - rugalmas lenni. Eredetileg úgy tűnt, hogy a magyar őstörténeti hagyományt viccesen egyszerűen kultiváló jobbikosokat inkább az fenyegeti, hogy az iszlám gyakorol rájuk mindent elsöprően vonzó hatást. A néppártosodásnak nevezett lélekátültetési folyamat azonban egy közép-európai aggyal hasonlóan értelmezhetetlen vallási ideológia felé vitte a pártot. A Jobbik vezetői a liberális vallásra tértek át, többek között Heller Ágnes papnői szolgálatainak igénybevételével.
Bájos, hogy a Jobbikot „mozgató” agytrösztök még a néppártosodás szó jelentésével sincsenek tisztában. Néppártosodni ugyanis úgy lehet, hogy az adott párt - lehetőleg az eredeti szavazóinak megtartása mellett - más társadalmi csoportokban is szert tesz szavazatszerző képességre. Vagyis úgy kell átalakulni néppárttá, hogy nem a párt szavazóinak szociológiai összetétele változik meg, hanem az nő is. Ha egy pártnak a néppártosodása során stagnál a népszerűsége vagy alig nő, akkor az nem tekinthető sikeresnek. Különösen úgy nem, hogy a Jobbik „liberalizálódása” a nagyképet egyáltalán nem rajzolta át, a Fidesz megkapta a szavazatok majdnem felét, ahogy mostanában szokta. Az ellenzéki térfél egyáltalán nem profitált a Jobbik pozícióváltásából.
Az elmúlt másfél évben azonban ez a politika a Fidesz számára meghozta a „gyümölcsét”: a valódi radikális szavazókat leszakította a Jobbikról, míg az ide tévedt nemzeti, de csalódott fideszes szavazókat újra meggyőzte arról, hogy nemzeti kormányzást csak a Fidesztől várhatnak. A Jobbik jelenleg a változásokat lassan érzékelő apatikus szavazókból él, és azokból az egykori szocialista szavazókból is, akik az MSZP teljes eljelentéktelenedése miatt jelenleg tulajdonképpen párt nélkül vannak. Az MSZP Karácsony Gergely erőltetésével saját további lebontása érdekében tartja távol a metroszexualitásra nem nyitott egykori szimpatizánsait a baloldaltól.
A Jobbik most szinte minden kérdésben azt mondja, amit az ultraliberális pártok, ugyanolyan minőségű, jelentéktelen politikusokon keresztül.A „néppárti” szín jelenleg az a mindent átható bunkóság a Jobbikban, aminek köszönhetően például farhát-kommandónak nevezik a saját nyugdíjas támogatóikat. Míg a baloldal és az ultraliberálisok az őket eszelőssé tévő kudarcosságuk miatt mentek át testületileg Bangóné Bencébe, addig a jobbikos elit egy alapfokú illemtan-teszten sem indulna eséllyel helyből.
2010-ben a Jobbik körül még tehetséges emberek is sertepertéltek. Hamar elkoptak azonban, mert a Jobbik belső életére már akkor jellemző volt a bunkóság, amely rövid távon elriasztott mindenkit, aki nem élvezi a záróra előtti kocsmahangulatot.
Jelen pillanatban a Jobbik vezetésében és a liberális pártok elitjében meglévő, józan ésszel fel nem fogható indulatok teszik lehetővé a két gyökeresen különböző társaság közötti fegyverbarátságot. De valójában ezek az emberek azt gondolják egymásról, amit mi gondolunk róluk, meg mindazt is persze, amihez nácinak, kommunistának, ultraliberálisnak kell lenni, hogy egy másik emberről gondolhassa valaki.
Az EU-s választások teljesen újra rajzolhatják az ellenzéki térfelet. Az egy éve még 20 százaléknyi szavazatot kapó Jobbik számára a tét szintén hatalmas. Nagyon nehéz elképzelni, hogy miért szavazna rájuk bárki is, aki felfogja ennek a választásnak a tétjét. A Jobbik - hiába olyanok a jelenlegi vezetői, mint korábban - már nem képes egy bevándorlásellenes álláspontot hitelesen képviselni. Pedig ha van választás, ami csak tisztán erről szól, gyakorlatilag népszavazásként, akkor a májusi az. A Jobbik számára a következő választási kudarc gyakorlatilag a „frakciópárttá” válást jelenti majd. És ezt az összes talpasa tudja már.
Sokkal nagyobb gondja azonban a Jobbiknak a vezetőjének teljesen vállalhatatlan múltja. És ez nemcsak a Jobbikra ég rá, hanem újsütetű szövetségeseire is. Liberálisok, Gyurcsány, Jobbik. Nagyon nehéz olyan választót találni ebben az országban, akinek a gyomra beveszi ezt a koktélt.
A Jobbikra igazán már csak a vezetőinek van szüksége, a tagsága nagy részének és a szavazóinak nincs, mert semmit sem teljesíthet be abból, amit még egy évvel ezelőtt is ígért. Annak ellenkezőjét azonban igen: a csillagok szerencsétlen állása esetén hatalomra segítheti újra a Gyurcsány-SZDSZ koalíciót.
Fotó: Facebook
