Weber "Spitzenkandidat" (csúcsjelölt) Budapesten
A Negyedik Birodalom rendkívüli és meghatalmazott nagykövete ma Budapestre látogat. A látogatás annyiban különbözik az 1944-es vizittől, hogy mostanában a német hadsereg egy nagyobb magyar járást sem lenne képes megszállni, azt is csak a nyugati határszélen és a cseh, illetve a szlovák vasutak szívességéből. És az oroszok se jönnek. Az ultraliberális sajtó természetesen úgy igyekszik beállítani a vizitet, hogy Weber Orbán Viktor megrendszabályozására érkezik, pedig valójában szépen kérni jön. Ha nagyon elvakultan optimisták lennénk, azt is mondhatnánk, hogy kampányolni fog a Fidesznek.
De sajnos nem, mert az Európai Néppárt bajban van: már nem annyira magától értetődő, hogy az övé lesz az Európai Parlament legnagyobb frakciója. Manfred Webernek és párttársainak ebből következőleg legújabban eszébe jutott, hogy nagyon hiányozna a Fidesz 12-14 mandátuma a végelszámolásnál, ha a Fidesz távozik a pártcsaládból. Weber jó eséllyel nem lesz - vagy sokkal nagyobb kompromisszumok árán lesz - bizottsági elnök a Fidesz nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a szavazók a Fidesz kizárását, a migrációellenesség és a nemzeti önrendelkezés ikonjának, Orbán Viktornak az eltávolítását az EPP brutális balratolódásának gondolhatnák. És az az is lenne. Ez persze nem egy kiszámítható vagy megjósolható hatás a szavazókra, de valószínű, és a kockázata kényelmetlenül nagy. Arról nem is beszélve, hogy elég egy "rosszul időzített" terrorcselekmény és a szavazók tömegesen szabadulhatnak ki a véleménybuborékukból.
Az EPP-től jobbra álló pártok megerősödtek az elmúlt években, és a szavazók bármikor észrevehetik, hogy ezek már rég nem szélsőjobboldali pártok, mint ahogy azt a fősodratú és ultraliberális média sulykolja, hanem gyakorlatilag enyhén jobboldali centrumpártok. A jobboldaliság eredeti értelmében, tehát nemzetiek, keresztények - legalábbis alapértékeikben -, de bizonyosan nem eszelősen keresztényellenesek, mint az EPP pártjainak némelyike. Ma úgy tűnik, nem lesz áttörés: a valódi jobboldali pártok nem szereznek többséget az európai színpadon, de előretörésük az Európai Parlament egykor meghatározó erejeként létező EPP-t könnyen a liberálisok és a szociáldemokraták szintjére taszíthatja. Azok ketten és a zöldek persze bármikor hajlandók összeállni. A politikai céljuk nyilvánvalóan az, hogy amennyire lehet, leszalámizzák a néppártot, és negyedik nagy frakcióként, de már nem meghatározó erőként bevonják a bevándorláspárti koalícióba és így hozzanak létre többséget. Nyilván ők is megígérték Webernek a bizottsági elnökséget, de miután híresen szavatartó emberek, erre senki ne fogadjon.
Miután a CDU-CSU-nál csak ultraliberális újságokat olvasnak - mert más egyébként alig van az ideológiailag homogenizálódó Németországban -, a legutóbbi időkig azt csinálták, amit azoknak a vezércikkeiben leírtak.
Szépen, elegánsan elárulták a Fideszt a Sargentini-jelentés szavazásánál, és lényegében az ultraliberális kottából játszva, mondvacsinált indokokkal próbálták meg a Fideszt arra kényszeríteni, hogy feladja migrációellenes és szuverenista álláspontját. Aztán a már teljesen ultraliberálissá vált, igaz, cserébe már országukban is marginalizálódott „kereszténydemokrata” pártok „javaslatára” elkezdték hájpolni a Fidesz kizárását.
Aztán most néznek bután, amikor híre jött annak, hogy a Fidesz szépen megfontolja a lehetőségeket és arra jutott, hogy ugyan neki és Magyarországnak is előnyös a tagsága egy erős néppártban, de nem létkérdés, különösen egy erősen meggyengült liberális segédcsapatban nem az. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy minden szólam ellenére sem fejben, sem becsületben nem különösen erős a néppárt vezérkara; a saját választási érdekeiket sem képesek felismerni. Igazából nem lehet megbízni bennük; tulajdonképpen a Juncker megválasztása érdekében tett ígéreteiket sem tartották be. Weber megbízhatósága is kérdésessé vált: folyamatosan gyengül ráadásul a pozíciója, a néppárt vezetőivel együtt képtelen egy választási kampány előtt kontrollálni a pártcsaládon belüli konfliktusokat. Ráadásul Merkel, aki láthatólag teljesen elveszítette a befolyását és a politikai realitásérzékét is, értékvitának minősítette ezt a konfliktust. Teljesen felesleges volt megszólalnia, hiszen mindenki utálja, aki nem akar bevándorlást; csak rontja a pártja választási esélyeit, ha újra és teljesen feleslegesen konfrontál a migrációellenes erőkkel.
Weber nyilván valamiféle látszatmegoldást akar összehozni a látogatása során. Megígér majd fűt-fát azért, hogy a három, általa felvetett, teljesen értelmezhetetlen hülyeségről el tudja mondani otthon meg az EPP-ben, hogy elintézte.
És mindezért persze valójában azt tudja felajánlani Orbán Viktornak, hogy majd a kizárás ellen, vagyis a saját választási esélyei érdekében fog érvelni és szavazni. Mekkora gesztus!!!
Kíváncsian várjuk, hogy Orbán Viktor mit hoz ki ebből a helyzetből. A miniszterelnök eddig is lojális volt a néppárti politikushoz, annak ellenére, hogy az tett barátságtalan lépéseket. Ha a józan ész győz, akkor a barátság és a szövetség is marad, vagyis az EPP nem akar továbbra is csak és kizárólag a liberálisok elvárásainak megfelelni.
Az Unió jelenlegi rejtett döntéshozatali struktúrája nagy valószínűséggel megszűnik a következő ciklus elején, mert sok miniszterelnöknek és országnak elemi, alapvető érdeke, hogy az Európai Bizottság politikai szerepe és hatalma nullára csökkenjen, és kerüljön vissza a korábbi végrehajtói szerepkörébe.
A migrációra és az Európai Egyesült Államok létrehozására vonatkozó hagymázas tervek már akár a választások utáni alkudozások közben szétrobbanthatják az egész rendszert, hiszen egy tulajdonképpen működőképes mechanizmust rombolt le az ultraliberális ideológiai szélsőségek Európára erőltetése. És ezt a valódi politikusok, akik valódi felelősséget viselnek a saját népük előtt, az elmúlt öt évben nagyon alaposan megtanulták.
