Újabb bírói ámokfutás: ránk szabadítják Szögi Lajos egyik hóhérát
Most éppen az olaszliszkai lincselés elsőrendű vádlottját ereszti rá az országra a nagyeszű bíróság. Ugyanis ifjabb Horváth Dezső állítólag kifogástalanul viselkedett a börtönben, és ez éppen elégséges hozzá, hogy évekkel a kiszabott fegyházbüntetés lejárta előtt, kedvezménnyel szabaduljon. Még pár nap, és kint is lesz a friss levegőn. Ha pedig – már csak a nosztalgia kedvéért – esetleg újra lincselni támadna kedve, akkor az őt most szabadjára engedő bírók majd széttárják kezeiket, és ártatlan pofával közlik: nem tehettek mást, ilyenek a jogszabályok, éljenek az emberi jogok satöbbi...
Úgy tűnik, egyes bíróságokon már hagyománya van, hogy ilyenkor, nyaranta szabadon engednek néhány közismert gonosztevőt, lincselőt, gyilkost. Tavaly júliusban például Marian Cozma román kézilabdázó egyik kivégzőjét, Sztojka Ivánt eresztették ki a kaptárból kedvezménnyel, minek utána példamutatóan viselkedett a börtönben (gondolom: előre köszönt a foglároknak, haptákba vágta magát az esti takarodó előtt, kivételesen nem ütött agyon senkit...) Kieresztéséről a Szombathelyi Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja döntött, amelyet – hogy, hogy nem – a kormányt idehaza és külföldön is támadó Országos Bírói Tanács elnökhelyettese, Szabó Sándor vezet...
Most is nyár van, ezért bíróságaink újabb megható ajándékkal kedveskedtek mindannyiunknak: 17 éves fegyházbüntetése letelte előtt négy évvel, 2019. július 15-én kedvezménnyel kieresztik az olaszliszkai tanárlincselés elsőrendű vádlottját, ifjabb Horváth Dezsőt. Ő vitte a prímet Szögi Lajos tiszavasvári tanár 2006. október 15-i agyonverésénél, mégsem kapott életfogytiglant, mert akkor még nem töltötte be a huszadik életévét. A Szegedi Törvényszék másodfokú tanácsa magáévá tette a büntetés-végrehajtási bíró véleményét, mely szerint ifjabb Horváth „kifogástalan magatartást tanúsított” a fegyházban, ezért már hússzor hagyhatta el az intézetet, „jó eredménnyel folytatja tanulmányait”, júniusban érettségizik (!), ezért „a feltételes szabadságra bocsátás engedélyezése mellett is elérhetőek a büntetés céljai”. (Feltéve, ha az volt a büntetés célja, hogy az érintett lincselő ne legyen túl sokáig rács mögött.)
Nem bánta meg, aztán mégis
A kedvezménnyel szabadulás indokaként hozta föl a bíróság, hogy a lincselő „mindenben kifejezte megbánását”. Ez már csak azért is aranyos, hiszen 2009-ben a jogerős ítélet éppen azért szigorította 15-ről 17 évre ifjabb Horváth büntetését, mert „megbánásnak jelét sem mutatta”. Évekkel ezelőtt pedig a Hír TV-nek – gondolom, szintén „a nagy megbánás” részeként – azt nyilatkozta: a bíróság elfogult és aránytalan ítéletet hozott, az ő apja csupán egy pofonért kapott tizenöt évet, és nem is igaz, hogy az anyja ordította: „Öld meg a magyart, mert meghalt a gyerek”. De a sok tagadás, bűnbakkeresés és másokra mutogatás után mára mégis mindent megbánt – legalábbis a Szegedi Törvényszék ezt hiszi.
- Vagy ilyen jó hatással volt rá az elmúlt tíz évi fegyház, vagy a bíróság csupa agyalágyult debilből áll, akik a vízfolyásszerűen hazudozó bűnözők minden szavát készpénznek veszik. Én ez utóbbira tippelek...
A vélelmemet erősíti, hogy ifjabb Horváth Dezső volt az, aki egy rabomobilban lehallgatott beszélgetés tanúsága szerint arra bujtogatta a lincselés harmadrendű vádlottját:
Mondd, hogy megbántad! Sírd el magad, akkor három-négy évet levesznek!
Szép, ugye? Ifjabb Horváth jellemrajzához tartozik, hogy az állítólag nem túl jó börtönviszonyok miatt beperelte hazánkat Strasbourgban, és természetesen nyert is ötmillió csengő magyar forintot. (Ott minden bűnöző nyerni szokott.) Az illemhellyel, a meleg vízzel és a szellőztetéssel voltak problémái a gyilkos úrfinak. (Még szerencse, hogy az összegből egy árva buznyákot sem lát, ugyanis az egyenesen Szögi Lajos családjához vándorol kártérítés címén.)
Szigorúbb büntetések kellenek!
Gyanítom, ugyanezek a bírók jóval átgondoltabban döntöttek volna ifjabb Horváth kieresztéséről, ha tudják, a fiatalúr a szabadulása után az ő tőszomszédjuk lesz. Fölteszem, hirtelen rábukkantak volna arra az addig rejtőzködő paragrafusra, amely lehetővé teszi, hogy emberünk kitöltse a számára kiporciózott, tettéhez mérten igencsak szerény 17 évet...
Érdemes lenne a jogalkotóknak is elgondolkodniuk azon, szeretnének-e ilyen embereket szabadlábon tudni, netán a szomszédjukként üdvözölni? Ha nem, akkor elkezdhetnének végre egy olyan Büntető-törvénykönyvet fabrikálni, amely nem az uniós jogharmonizációt tekinti mércének, a brüsszeli, strasbourgi elvárásokat Szentírásnak, hanem a magyar választók akaratát! Tapasztalatom szerint a választóknak elegük van abból, hogy címeres gonosztevők nevetséges büntetéseket kapnak, mondvacsinált ürügyekkel sok milliós kártérítéseket sajtolhatnak ki az államtól, idő előtt szabadulhatnak, majd beleröhöghetnek a képünkbe.
Elegünk van a nagyrészt liberális szellemiségű jogrendszerünkből! A „háromcsapás törvény” jó, de nem elég, tovább kell menni ezen az úton! A parlamenti kétharmad is megvan hozzá, hogy a mainál sokkal szigorúbb, a társadalom igazságérzetének megfelelő, a bűnözőket elrettentő büntetések kerüljenek a Btk.-ba. Olyanok, amelyek kevesebb teret engednek a bűnözőket pátyolgató, Soros-szervezetek által érzékenyített, vadliberális bírók ámokfutásának!
