Minden magyarnarancsos és indexes újságíró nézett már pornófilmet („oknyomozás” az „oknyomozók” után)
Mindenki elképzelheti, milyet. Ennek semmi köze semmihez, de szeretnénk követni az ellenzéki sajtó címadási gyakorlatát. Ha szeretnénk feltenni azt a kérdést, hogy milyen békével végződhet egy kultúrháború, akkor a magyar narancs, az index és a hasonszőrű orgánumok végletes intellektuális brutalitásában találhatjuk meg a választ. „A pornóiparban dolgozhatott a kormány legújabb kampányarca” című írásuk pontosan megválaszolja ezt a kérdést. A kultúrharcnak csak az lehet a vége, hogy mi győzünk. Mert annak, amit a liberálisok művelnek, nincs kulturális vetülete: az csak háború, annak minden gátlástalanságával együtt. Ők olyan harcban nem győzhetnek, aminek valami kulturális a tétje. Annyit tudnak vele kezdeni, mint ősember a fluxuskondenzátorral. A cikk címének nincs köze a cikkhez, és a kisbetűk szándékosak.
Képzeljük el az oknyomozó újságírásnak azt a szintjét, amikor az ellenzéki sajtó elkezdi lenyomozni nemcsak azt, hogy kik szerepelnek a kormányzati hirdetéseken reklámarcként, hanem teljesen feltérképezi az életüket, hogy valami dehonesztálót deríthessenek ki róluk. Az index nevű „független” hírportál a magyar narancs nevű, egykor hetilapként fungáló sajtótermék cikkét vette át és a „A szexiparból érkezhetett a kormány legújabb kampányarca” címet fejlesztette tovább. Természetesen már a cím is ordas hazugság, mert az ocsmány módon azt sugallja egy kétgyermekes anyukáról, hogy pornószínésznőként tevékenykedett.
Persze a cikkben erről már nincs szó, hiszen azt ők is pontosan tudják, hogy ez nem igaz, de hát nem is a tényekről van szó, hanem egy anyuka anyaszerepben történő megalázásáról, és minden olyan ember megfélemlítéséről, aki a kormány mellé mer állni.
Csodálatosan illusztrálja ezt a szándékában is szinte teljesen azonos két cikk következő mondata is:
B. Erika ironikus módon épp a kormány családbarátnak mondott politikáját népszerűsíti, hiszen az „Egymillió gyerek kap ingyen tankönyvet” feliratú plakátokon látható.
Mondjuk az irónia fogalma sincs meg az elkövetőnek, mert azt nem ironikusnak hívják, amikor két dolognak az égegyadta világon nincs semmi köze egymáshoz úgy, hogy az egyik ráadásul nem is igaz.
Arról nem is beszélve, hogy ha a dolog igaz lenne és a képen egy egykori pornószínésznő szerepelne a gyermekével, az sem éppen dehonesztáló lenne a kormány családpolitikájára, hanem inkább éppen annak sikeréről tanúskodna. Mert egy nő anyává válása csak a liberális térfélen veszteség.
Azt azonban el kell ismernünk, hogy az index újságírója nagyobb jellem, mint a magyar narancs betűgyalázója, aki akkora féreg, hogy a plakáton szereplő nő gyermekét is belekeveri az ügybe. Az index cikkéből ez az okádék mondat ugyanis kimaradt.
B. Erika amúgy a plakáton egy kislánnyal szerepel. Mivel a Facebook borítóképén is ugyanaz a lány látható, akivel az óriásplakáton pózol, valószínűsíthető, hogy a saját lányát tetette ki a plakátra.
Attól, hogy valaki egy kormányzati kampányban reklámarc, még nem lesz közszereplő.Keller-Alánt Ákos láthatólag nem érzi úgy, hogy itt valami etikai probléma merül fel: meg sem próbálja leplezni, hogy szerinte egy családanya részéről a kormányzat családpolitikájának támogatása a lehető legelítélendőbb dolog. A cikk arról szól tulajdonképpen, hogy meg kell alázni, el kell lehetetleníteni azt, aki támogatja a kormány családpolitikáját és úgy általában bármiben a kormányt. Ákosunk világképébe bizonyára leginkább a gyermektelen, kiöregedett pornószínésznők pucsítása fér bele a leginkább, habár abban a világban sem nagyon nyomaszthatja az esélyesség terhe.
A liberális aberrációban trendforduló van: a nők, mint kisebbségi csoport nem védendő többé, sőt, egyre több ellenségcsoportot jelölnek ki a nők között is. A fő ellenség most az anya, hiszen a fehér heteroszexuális anyák azok, akik elpusztítják a bolygót, hiszen nagy ökolábnyomú fehér gyerekekkel szülik tele a bolygót, akiknek a fele legalább fiú, ami ugyebár még hatalmasabb bűn. Döbbenetes, hogy a liberálisok milyen hihetetlen elkötelezettséggel képesek a nők megalázására, hogyan tekintik szexuális tárgynak őket a színházaikban, hogyan gyalázzák őket, ha kormányzati pozícióba kerülnek, és miként vadásznak rájuk, ha anyaként mernek szerepelni. Ezt a három projektet most ezekben a napokban is csinálják az országunkban: szexuális ragadozók mellett tüntetnek, a fizikai szexuális zaklatást „művészetnek” akarják beállítani, és nemük és a külsejük miatt támadnak embereket teljesen gátlástalanul.
Mint mondtam, az index és a magyar narancs újságírói mind néztek már pornófilmet. De szerintem még azt sem értették meg.
