Köszönjük a bíróságnak, hogy ránk szabadítja a rablógyilkost, akinek mi fizettünk kártérítést!

Nemrég még azt képzeltük, csupán városi legenda az az amerikai bírósági ítélet, amely kártérítésre kötelezett egy céget, amiért az nem írta rá a mikrohullámú sütőjére, hogy abban nem szabad macskát szárítani, különben megdöglik. Ma az efféle ítéletek jelentik az etalont Strasbourgban és immár idehaza is. Ez a mindennapok szürreális valósága.

Záporoznak ránk a hírek. A Szegedi Törvényszék bírája a négy embert meggyilkoló Bene László feltételes szabadlábra helyezéséről döntött a napokban. Bene, a hírhedt „skálás” gyilkos soha sem bánta meg ördögi tetteit, és egy 2016-os interjúban kijelentette, fegyverrel a kezében szeretne meghalni. Ha a szegedi bírón múlna, már szabad is lenne, ám az ügyészség szerencsére fellebbezett, így egyelőre visszakerült a kóterba. Természetesen korábban Bene is kapott „kártérítést” az állítólag rossz börtönviszonyok miatt, és természetesen föl sem vetődött, hogy azt a pénzt automatikusan, egy az egyben az általa meggyilkoltak hozzátartozóinak kéne megkapniuk. Miért is vetődött volna föl? Egy életfogytosnak komoly emberi jogai vannak, kérem szépen, az áldozatok és hozzátartozóik viszont le vannak ejtve.

Aztán ott a győri családirtó. Adott egy férfi, aki 2016-ban kalapáccsal támadt alvó (!) feleségére. Olyan brutálisan bántalmazta a nőt, hogy eközben a kalapács nyele is eltört. S a gyilkossági kísérlet közben ez a pszichopata rém azzal próbálta csitítani az életéért küzdő nejét, hogy maradjon csendben, vagy fölébrednek a gyerekek... Nagyjából ennyiből is látható, hogy itt egy súlyos pszichopatával állunk szemben, akit nem szabadna emberek közelébe engedni. Ehhez képest a bíróság az emberölési kísérletért mindössze öt (azaz öt) év szabadságvesztést szabott ki, amelyből – egy másik elmeháborodott bíró jóvoltából – idő előtt szabadulhatott tavaly decemberben. Hiába kérte a büntetés-végrehajtás és az ügyészség is, hogy a férfit ne eresszék még rá a társadalomra, a bírót meghatotta a férfi jó magaviselete... Az „apa” pedig köszönte szépen, kijött, és az első láthatás alkalmával mindjárt ki is végezte két gyermekét, majd magát is megölte. Mint kiderült, ugyanaz a szombathelyi bíró engedte ki a kalapácsos őrültet, aki másfél évvel ezelőtt feltételesen szabadlábra bocsátotta a Marian Cozma egyik gyilkosát, Sztojka Ivánt. Persze, azóta Sztojka is gyorsan újabb bűncselekményeket követett el, így már vissza is került a börtönbe. Ebből is látszik, milyen sokat számít a benti jó magaviselet...

Nem, természetesen nem lett semmilyen következménye a szombathelyi bíró katasztrofális döntésének. Nem hívta őt tetemre senki, nem plakátolták ki az arcképével a sajtót, hogy íme, ez az a kretén, aki miatt meghalt két kisgyermek. Az érintett bíró felettesei lapítanak, a Kúria vezetője, Darák Péter főbíró pedig a világ legnagyobb nyugalmával mentegeti őt. Arról magyarázott a minap az InfoRádióban, hogy a bíró azokból az iratokból dolgozik, amiket eléraknak. Ami persze mellébeszélés, hiszen nem az iratokon, hanem az ő bűnöző-pártoló kedvességén múlott a családirtó idő előtti szabadulása. Csupán hallgatnia kellett volna a szakértőkre, akik nem javasolták a kiengedését. Darák ezután azt ecsetelte, nincs szükség a feltételes szabadlábra helyezés joggyakorlatának felülvizsgálatára – ám most hétfőn a Darák által vezetett Kúria kiadott egy közleményt, mely szerint mégiscsak felülvizsgálják ezt a joggyakorlatot.

Miféle kár?

Folytassuk a sort! A Debreceni Ítélőtábla csaknem százmillió forintos kártérítést ítélt meg 62 gyöngyöspatai fiatalnak, akiket 2004 és 2011 között állítólag „szegregáltak” a helyi általános iskolában. Kedvenc mondatom a verdiktből:

Ezek szerint arról is az iskola, sőt a társadalom meg az egész ország tehet, ha a gyerek lusta disznó, és nem akar tanulni, csak balhézni. Meg nyilván arról is, amikor a gyerek anyja fojtogatja a tanárnőt, és ugyanez az anya most egy rakás pénzt kap majd, ahelyett, hogy ő fizetne kártérítést az általa fojtogatott pedagógusnak.

Hogy mi a szegregáció abban, hogy a rosszul tanuló, gyenge képességű, viszont zömében agresszív, kezelhetetlen gyerekeket külön osztályokba tették? Jó kérdés. Ráadásul a szelektálás nem származás, hanem képességek alapján történt: nem cigány gyerekek is kerültek a gyengébb osztályokba, mint ahogy cigányok is a haladó osztályokba. A bíróságot ez nem hatotta meg. Az ítélet szerint szegregáció, hogy a cigány gyerekek állítólag nem mehettek föl az első emeletre. Már csak azt kéne tudni, hogy ha nem ott volt az osztálytermük, miért akartak volna fölmenni? Csak nem verekedni? Köríves fejrúgásokat gyakorolni? Az ítélet azt is sérelmezte, hogy hetedik-nyolcadikban negyedikes tankönyvből tanították a „szegregáltakat”. A korabeli híreket, riportokat olvasva erre pofonegyszerű a válasz: kész csoda, hogy a negyedikes szintig el lehetett velük jutni! Nem tanultak, és nem is hagyták magukat taníttatni. És ha egybezárják őket a jól tanulókkal, a jók is lemaradtak volna.

Börtönbiznisz

Aztán itt van a bűnözők kistafírozása. Már tízmilliárdot húztak ki a magyar adófizetők zsebéből gyilkosok, rablók, erőszakos közösülők és az őket pátyolgató, romlott lelkű ügyvédek, mert úgymond nem elég kényelmesek a cellák. Hát a fene egye már meg: nem is azért küldi a társadalom ezeket az alakokat oda, hogy jól érezzék magukat! Ez nem jutalomút, wellness-hétvége, hanem börtönbüntetés. Betűzöm: b-ü-n-t-e-t-é-s. (Ha ez a szó még jelent bármit mai, idióta világunkban.)

Zuschlag János korábban ötmillió forintot kasszírozott, mert nem volt elég kényelmes a lakosztálya, a rendőrgyilkos Engel Zoltánnak több mint hárommilliót ítélt meg Strasbourg, amiért fegyőrei nem bántak vele elég figyelmesen. Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettesnek a nyirkos, penészes falak miatt hatmillió ütötte a markát, de például Hunvald Györgynek is jutott egy kis zsebpénz. Ahelyett, hogy a bűnözők fizetnének életük végéig áldozataiknak és azok rokonainak – az állam fizet nekik milliókat, mert alacsony a börtön komfortfokozata. Őrület! Hova jutott ez a világ? Mintha fordított nap lenne a diliházban. (Az év minden napján.) Ha ezt elmesélnénk száz évvel ezelőtt élt felmenőinknek, biztosan kiröhögnének minket, hogy ez elmebaj, ilyen nincs.

• De, bizony létezik, és úgy nevezik: uniós elvárásokhoz igazított, Soros-jugendek által érzékenyített liberális „igazságszolgáltatás”.

A fenti történetek már rég nem az elemi igazságról, a társadalom igazságérzetéről, a jogos büntetésről szólnak. Ha az elhülyülő Európában számítana a társadalom igazságérzete és elvárása, akkor a gyilkosokat fölkötnék, a többi bűnözőnek pedig eszébe nem jutna kártérítéssel pumpolni azt a társadalmat, amely ellen súlyosan vétkezett; vagy ha mégis, menne a sötétzárkába. Az ügyvédek pedig nem hoznának létre kvázi bűnszervezetet arra, hogy ipari méretekben megcsapolják az államkasszát. Ezek az ítéletek a liberális korszellem lenyomatai, s arról a nagy, szent liberális hozsannáról szólnak, hogy végső soron a szegény tömeggyilkos meg a feleségére kalapáccsal támadó pszichopata is ember, egy közülünk, akinek végtelenített, egyre csak terebélyesedő jog-lajstroma van, s mindig megérdemel még egy esélyt. Ha pedig kijön, és újra gyilkol, akkor Darák Péter főbíró majd fölteszi a kezét, és közli, minden nagyon frankó. Így működik a liberális jogszolgáltatás. S ezért van elege az épeszű embereknek mindenből, ami „liberális”: mert az egyet jelent a tébollyal.