Jakobinus Péter jó érzékkel megkezdte a Jobbik végelszámoltatását
Nagy szerencséje a honnak, hogy Jakobinus Pétert ültették a Jobbik keverőpultjához, aki robespierre-i hevülettel kezdte el szétverni, leszalámizni a megmaradt pártszerűséget. Páholyból nézhetjük majd végig, amint a kisgazdásodás útjára lépett Szemkilőtt Párt megmaradt legénysége (az egy szem elnök úr) ellovagol a naplementébe a Szemkilövetővel. Katartikus végjáték lesz, utána függöny.
Kilépett a Jobbikból és a párt parlamenti frakciójából Bencsik János – érkezett a hír tegnap. Azon elegánsan libbenjünk át, hogy átlag honpolgár idáig valószínűleg a létezéséről sem tudott, vagy ha mégis, legfeljebb a fideszes Bencsik Jánosról, Tatabánya korábbi polgármesteréről hallott. Már csak ezért is: a jobbikos Bencsik tovaszökkenése túl nagy kataklizmát nem okozhatott a Kárpát-medencében. Ami miatt mégiscsak érdekes a dolog, az a Jobbik végstádiumos kisgazdásodása. Bencsik ugyan önként, dalolva távozott, s egy Facebook-videót is hagyott örökül az utókornak. Ám Jakobinus Péter párt-führerré választása óta már többeket kirúgtak. Például Burik Anett sajtófőnököt, aki helyett – honnan máshonnan – a Párbeszédből igazoltak új arcot. (Már nincsenek kompatibilitási gondok.) A kirúgások mellé – jó „komenista” hagyomány szerint – nyilvános önkritikára akarják kényszeríteni az elhajlókat, akiknek nem fincsi az új irányvonal. Ha ezt megteszik, természetesen akkor is megkapják a nyaktilót. Dramaturgiai okokból.
Ha minden jól megy, a jobbikos hosszú kések éjszakájának Szávay István és baráti köre lesz a következő áldozata. A késeket egyébként nem én, hanem – egy kiszivárgott hangfelvétel szerint – maga az új pártelnök emlegette, miközben arról panaszkodott, hogyan szúrta őt hátba az a „22 bátor harcos”, aki nem bízott benne. Ha egy színdarabban föltűnik egy kés, azt előbb-utóbb használni fogják. Jakobinus Péter sem az a szívbajos fajta, tehát nem érdemes nagy összegben fogadni rá, hogy a huszonkettek túlélik a mostani felvonást.
Dőljünk hátra a fotelben, és élvezzük a műsort! Ismerve Jakobinus Péter ÁVH-s mentalitását, a huszonkettek után is lesznek még kirúgások, cseles kizárások, bezárások dögivel. Legjobban azokat a jeleneteket várom, mikor nem engedik be egymást a pártszékházba, székekkel és páfrányokkal hajigálja egymást a régi, hithű kisnyilas, illetve a már ávóssá vedlett segédkomcsi jobbikos. Már a gondolatra is könny szökik az ember szemébe...
Mi a cél?
Ahogy a most kiugrott Bencsik János megfogalmazta:
A Jobbik tisztújító kongresszusán Jakab Péter és Gyöngyösi Márton politikai bosszúhadjáratot hirdetett mindazon jobbikos vezetők és munkatársak ellen, akik nem az ő csapatukat erősítették. (...) Ehhez az erkölcstelen és önpusztító politikához a továbbiakban nem vagyok hajlandó asszisztálni. (...) A továbbiakban nincs szükség nemzetpolitikai és emlékezetpolitikai témákra, mert ezek megosztóak és akadályozzák a baloldali szavazóknak való megfelelést.
El kell tehát takarítani, akinek még ilyesféle hajlamai vannak. Meg úgy általában mindenkit, aki a Nagy Ellenzéki Összefogás útjában áll. Azokat, akik ugyan Orbán-fóbiások, de legalább Gyurcsányt is gyűlölik. Őket kell lenyesegetni. Apró metszőolló is elég lenne, ám Jakobinus Péter (szerencsére) motoros láncfűrésszel dolgozik, brigádban. A berregésen még átszüremlik Szávay István elhaló „heftizése”, a szétrebbenő forgács sűrűjén át látni, ahogy Varga-Damm Andrea sietve bőröndökbe gyömöszöli bundagyűjteményét. Utána csend, néma csend.
A Jobbik politikai kasztrálása nemcsak morális, de taktikai szempontból is teljes tévút
– mondta drámai hangon Bencsik. Szerintem meg: a frászt tévút ez! A színdarab végére drámai befejezés dukál. S mi a dráma, ha nem az, hogy a nemzetiből nemzetietlen, a tökösből töketlen lett? A szemkilőtt odabújik a Szemkilövőhöz... A zárókép: Jakobinus Péter a gárdamellény helyett szivárványtangát húz, és Gyurcsány kebelén ellovagol Brüsszelbe. Végleg. Integetnek is, de azt örömkönnyeinktől már nem látjuk.
