Pesti Srácok

Népvándorlás és járvány, avagy a válságok egymást is erősíthetik

Népvándorlás és járvány, avagy a válságok egymást is erősíthetik

A XXI. századi Európa legnagyobb tesztje következik. A II. világháború vége óta először fordul elő, hogy egyszerre két megjósolhatatlan kimenetelű válság is próbára teszi a teljesen békeidőkre berendezkedett európai államokat. Olyan politikai eliteknek kell kezelnie ezeket a kihívásokat, amelyeknek minimum harminc éve csak demokrácián belüli frakcióharcokkal és ideológiai küzdelmekkel kellett foglalkoznia. Mindeközben az Európa szomszédságában található minimum nagyhatalom Oroszországot és a középhatalom Törökországot olyan nacionalista politikai elitek vezetik, akik számtalan háborúban és hatalmi harcban edződtek.

Talán már mindenki megértette az EU brüsszeli elitjén és a liberálisokon kívül, hogy a XXI. század nem a béke évszázada lesz. Nem léptünk át az aranykorba, minden sokkal bizonytalanabb és képlékenyebb, mint a XIX. század európai dominanciája vagy a hidegháború által kikényszerített egyensúly idején. A népességrobbanás (Európában az őslakosság pusztulása), az iszlám hódító háborúja és a technológiai robbanás egyszerre destabilizál mindenfajta érinthetetlennek gondolt status quót. És ha ez nem lenne elég, Európában a liberalizmus von kétségbe minden olyan viszonyrendszert, amely biztosítja a kontinens és annak országainak működőképességét. Egyrészt, mert az ostoba ideológia ezt diktálja, másrészt, mert buta képviselői nem értik, hogy mi működteti valójában az emberi világot és az európai kultúrákat.

A XXI. századi ember számára mind a járvány, mind a népvándorlás anakronizmus. Két-három nemzedék óta megszoktuk és adottnak vesszük a mindennapi élet stabilitását. Tele vannak a boltok, kimegy a mentő, van tanítás és van közbiztonság. A mindennapi életet az fenyegeti leginkább, hogy valamilyen vélt vagy valós jogsérelem, vagy valamilyen ideológiai alapú jogkiterjesztés miatt néhány százan vagy néhány ezren nekiállnak tüntetni és a helyben szokásos elmebaj alapján tombolnak egy kicsit. Statisztikai értelemben itt a mindennapi életet töredék százalékban érintő anyagi vagy jogi problémákról van szó. Például arról, hogy a fluidszexuálisok még nem érték el, hogy olyan neműként kezelje őket mindenki más, amilyenen aznap reggel éppen ébredtek.

Egy-két órát, egy-két napot leszámítva – viharokat, áradásokat, tüntetéseket, a 2015-ös menekülthullám néhány napját – az európai, a közép-európai ember élete nem borult fel generációk óta. Ez utóbbit már el is felejtettük, azt a pár napot, amikor négyszázezer muszlim, 95 százalékban fiatal férfi átvonult Magyarországon. A honvédség és a rendőrség csak fegyverrel lett volna képes megakadályozni a német kancellár meggondolatlan megjegyzése miatt is kialakult menekülthullám átvonulását. A közrend fegyveres fenyegetést is eszközként készenlétben tartó fenntartására azonban ideológiai okokból gondolni sem lehetett. 2015-ben a balkáni országok, Szerbia, Horvátország és Magyarország is az EU ideológiai nyomása miatt volt kénytelen átengedni a muszlim migránsokat – habár a honfoglaló kifejezés sokkal pontosabb ebben az esetben. Ahogy az is ideológiai döntés – még csak nem is politikai –, hogy az európai országok képtelenek visszatoloncolni a mindenféle jogcím nélkül náluk tartózkodókat. Azokat sem, akik (például egy vesztes és szétvert milícia tagjaként) tömeggyilkosságokat követtek el a hazájukban és azért kellett menekülniük onnan. Ez mutatja meg igazán Európa végtelen gyengeségét.

PestiSracok facebook image

A migránsok, akik pár nap múlva megjelenhetnek a magyar határon, ráadásul most olyan helyről is érkezhetnek, ahol koronavírus-járvány van. Irán a járvány egyik gócpontja, a háborús övezetekben pedig eleve detektálhatatlanok rövid távon a járvány jelei.

Magyarul a 2015-ös eszköztár használata egy újabb migránsjárás esetén nem védené meg az országot és a lakosságot. Nem engedhető meg, hogy migránsok lépjenek be vagy haladjanak át az országon, mert bármelyikük a magyarországi koronavírus-járvány elindítója lehet.

Az EU által eltűrt eszközökkel pedig egyszerűen nem lehet megakadályozni őket abban, hogy azt csináljanak az országon belül, amit akarnak.

Nem ismerjük még az olaszországi járvány kirobbanásának és lefolyásának körülményeit teljesen, de jól látszik, hogy már egy viszonylag kicsi és lokális járvány is milyen gazdasági következményekkel jár, illetve mennyire túlterheli az egészségügyi rendszert, a rendvédelmi szervezeteket és a hadsereget is. Úgy tűnik a kósza hírekből, hogy a koronavírus az átlagosnál jobban veszélyezteti az egészségügyi személyzetet, vagyis még egy néhány százalékos fertőződés is hetekre-hónapokra kikapcsolhatja az orvosok és a szakdolgozók egy részét az ellátásból.

Egy járvány technológiailag a legbonyolultabb válságok egyike, sok helyen folyamatosan kell betartani és betartatni nagyon komplex protokollokat. A protokollok megsértése pedig könnyen járhat katasztrofális következményekkel. A legendásan jól együttműködő migránsok kordában tartása, vagyis arra kényszerítése, hogy a járványügyi protokollokat 100 százalékosan tartsák be, az EU jogrendszerén belül teljesen lehetetlen.

A migránsválságot is ideológiai és jogi alapon tette az EU magának kezelhetetlenné; félő, hogy ha ezzel a két kihívással egyszerre kell szembe nézni, akkor ezek az ideológiába belebutult bürokraták az „emberi jogok érvényesülését” fontosabbnak fogják tartani, mint a járvány megfékezését.

Akár a koronavírus-járványt nem kezeljük elég szigorúan és hatékonyan, akár a migránsválságot nem kezeljük úgy, mint a járványt – potenciális járványforrásként –, mindkét esetben a mindennapi normális élet azonnali széthullásával kell számolnunk, felmérhetetlen emberi és gazdasági károkkal.

Persze ez a probléma még nem állt elő, de amikor felmerül majd, akkor csak a határozott és azonnali döntések lesznek hatékonyak. Tudjuk, hogy mit kell tennünk, és láthatóan a magyar kormány elszánt a szükséges lépések megtételére. A magyar szuverenitás és a magyar emberek védelme megkívánja, hogy senki ne léphessen illegálisan az ország területére. Csak ideológiai ellenkezéssel és a szokásos liberális politikai haszonszerzési kísérletekkel kell számolnunk.

Vezető kép: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.