A PestiTV küldetése
A PestiTV-ben két dolog lesz fontos, mi magyarok és a valóság. Ebben a tévében liberális előfeltevések nélkül, magyarként fogunk beszélni és elsősorban nem a liberálisokra, hanem a valóságra figyelünk majd - hiszen azt mindannyian jól tudjuk, hogy a liberálisok agymenésén leginkább csak röhögni lehet. Ez a televízió azoknak szól, akik úgy élnek a jelenben, hogy nem felejtették el a múltat, a szüleiket, a nagyszüleiket. Úgy kezdünk bele az újba, hogy egyúttal folytatjuk a régit.
Az elmúlt harminc évben Magyarországon a közbeszéd, a tévék, a rádiók, az újságok és természetesen az internet „nyelvezete”, fogalomhasználata a kommunista diktatúra értelmetlen szóvirágaiból indulva az ultraliberális értelmiségi szélsőségesek őrült vágyainak megfelelően tolódott el. Nem beszéltünk normálisan a kommunista hatalomátvétel óta: 1990-ig "kommunistául" beszéltünk, majd a rendszerváltás előtt már átállítottak bennünket a liberálisok által elvárt fogalomhasználatra. A cél mindig ugyanaz volt, hogy ne tudjuk leírni a valóságot, a kommunista zsargon az osztályharccal, a liberális „újbeszél” az egyenlőséggel és minden más badarsággal csak arra szolgált, hogy ne arról beszéljünk, amit látunk, a valóságról, hanem csak arról, amiről a fogva tartóink szeretnének.
Az elmúlt harminc évben minden eltűnni látszott, ami az elmúlt ezer vagy százmillió évben jónak és működőképesnek látszott, beleértve például azt a nyilvánvaló tényt, hogy az ember kétnemű. Minden egyértelmű fogalom elkopott. Pontosabban, nem liberálisul fogalmazva minden egyértelműt, minden bizonyosat, minden kétségbevonhatatlant leromboltak a liberálisok...és tényleg mindent. Már nincs biológiai neműség, országhatár, nemzet, magyar kultúra, család, etnikai közösség, csak az van, az létezhet, az lehet a valódi, amit ők annak mondanak. Így lett például annak idején 1990-ben a privatizáció a rablás szinonimája, a vállalkozó a rablóvezéré, az értelmiségi a kommunistáé vagy a liberálisé, az állami vagyon meg a nemzeti vagyoné.
"Az értelmiség üdvözölte, hogy magyar vállalkozók privatizálják az állami vagyont." Ez a mondat valójában viszont azt jelentette, hogy a diplomás kommunisták (a liberálisok) mindent megtettek, hogy olyan rablóvezérek szerezzék meg a nemzeti vagyont, akikkel ők vannak jóban.
Vagy, ahogy reprivatizációnak merészelték hívni a rabolt vagyon újra elrablását. De ez még csak a kezdet volt. Mindenki, aki keresztény, jobboldali, konzervatív merészelt lenni, azt fasisztának és nácinak hívták. Megtanítottak bennünket hallgatni. Majdnem győztek, már tényleg egészen közel voltunk ahhoz, hogy soha többé ne merészeljük kimondani az igazat. Mi is egyre liberálisabbul beszéltünk. Azért mert minden egyes normális mondatra, az igazság bármilyen nyilvánvaló kimondására a legbrutálisabb gyalázkodás volt rendszerszerűen a válasz.
Az „igazkonzervatív” fogalmának megalkotásával a nagy vízválasztó G-napon távoztak közülünk azok, akik pénzért voltak jobboldaliak. Legyünk ezért hálásak. Csoda, hogy jobboldali kormánya van az országnak. Csoda, hogy egyáltalán van olyan ország Európában, amelynek jobboldali kormánya van. A tömegkommunikáció liberális kézbe kerülése, a kulturális elitek baloldalisága, radikalizálódása és szélsőséges liberalizmusa már a XIX. század vége óta erősödő trend. Magyarországon a kommunisták már a hetvenes évek közepén elkezdték átadni a hatalmat a kultúrában, a televízióban, a nyomtatott sajtóban és a könyvkiadásban a liberálisoknak. A választók jelentős része annak ellenére szavazott a jobboldalra, hogy szinte csak rosszat hallott rólunk, mert évtizedekig alig jutottunk el hozzájuk, de mégis ösztönösen érezték azt, a nyilvánvaló igazságok a mi oldalunkon vannak.
A PestiTV küldetése, hogy olyan jobboldali közbeszéd, stílus kialakítását segítse elő, amely akkor jött volna létre, ha a magyar nemzet kulturális és társadalmi fejlődése nem szakad meg 1944 után. Most különösen fontos ez, hogy a Horthy-rendszerhez hasonlóan nekünk is a nyilas-kommunista egységfronttal, vagyis a liberális söpredékkel kell szembenéznünk, akiket ugyanúgy külső hatalmak támogatnak. Talán már nem is emlékszünk rá, de muszáj felidézni, miként lett a tényleg náci Jobbikból – amellyel a Fidesz semmilyen kokettálásra nem volt hajlandó –, néhány hét alatt nemzeti liberális párt a liberális közbeszédben. És természetesen demokratikus és mérsékelt szövetségese a demokratikus és mérsékelt kommunista-liberális pártoknak. Hány ilyen végletes pofátlanságot kellett eltűrnünk az elmúlt harminc évben is, a „demokráciában” a liberálisoktól? Hányszor hazudták le a csillagokat is az égről úgy, ahogy most éppen az ötágú vöröset hazudják vissza?
Ez egy köznapi, mondhatni hétköznapi hang lesz, a normális emberek számára, olyan nyelven akarunk beszélni, ahol a szavak az eredeti jelentésükkel szerepelnek, ahol a normális többségnek érthető érzések, gondolatok megvitatása folyik. Ne felejtsünk el semmit az elmúlt 76 évből, hogy a jelen és a jövő a miénk lehessen, hiszen ez a küldetése a Pestisrácok.hu-nak is. És közben jól fogunk szórakozni, hatalmasakat fogunk röhögni, mert ez a magyar nem "sírva vigad".
