Egy jót smárol a Burger King és a McDonald's kabalafigurája – avagy: nincs lobbi...
Ha a homoszexualitással, illetve az ezt elfogadtatni igyekvő érzékenyítéssel, sőt, glorifikációval szemben az ember bármiféle kritikát, fenntartásokat fogalmaz meg, borítékolható, hogy a másságot, az övékétől eltérő véleményeket mindig oly nagyon tisztelő (ja, nem) liberális maffia azonnal össztűz alá veszi. Miközben már óvodákban is nőimitátorok villantanak nemi szervet a gyerekeknek, és mesélnek nekik a kukacról, aki kukacot szeret... Minderről új csatornánkon, a PestiTV-n jelentkező „Politikai Hobbista” című műsorban alaposan elbeszélgettünk – és alig várjuk a libsevikek mai szuronyos rohamát. Ha valaki este nem tudta megnézni, az adás itt megtekinthető (a második felében ráadásul Dopeman is eljött hozzánk), de a „boozy” témát járjuk körbe egy kicsit az alábbiakban is.
A világ egyik legnagyobb gyorsétteremlánca, a Burger King Finnországban egy olyan plakáttal jött elő, amelyen a cég kabalafigurája, maga a fasírtkirály látható, amint épp szájon csókolja a másik nagy gyorsétteremlánc kabalafiguráját, Ronald McDonald-ot. Love conquers all – a szerelem mindent legyőz. A szivárvány még a junkfood-háborúban is békét teremt.
Magát a plakátot sajnos szerzői jogi okokból nem szabad csak úgy idetenni, de a cég Instagram-profilján simán megtalálható.
És lássuk be, érdemi különbség nincs is: az egész világot uralma alá hajtani igyekvő politikai nagyvállalkozók smárolják le egymást.
Merthogy a két hamburgercég is politikai nagyvállalkozóvá vált.
Már rég nem számít, hogy a húsnak nevezett fűrészpor hol finomabb vagy kevésbé egészségtelen, már rég nem azzal próbálnak minket meggyőzni, hogy náluk jobbak az ízek vagy kevesebb a kajában a transzzsír. Hanem az nyer, aki többet és hangosabban tud jóemberkedni, hangzatos politikai nyilatkozatokat tenni, megfelelni – pontosabban segget nyalni – a politikailag korrekt liberális kánonnak.
És még mielőtt bárki félreértené, illetve a libsevikek szándékosan félremagyarázzák, nem, nincs itt semmi homofóbia. Senkit nem szabad, hogy bármilyen hátrányos megkülönböztetés érjen, sem a szexuális orientációja, sem valamilyen betegsége, fogyatékossága, bőrszíne vagy bármi hasonló miatt. De ne legyen kötelező szeretni, ne tolják az arcunkba, mindenféle jóemberkedés, széplelkeskedés formájában. És ez a legsunyibb, legaljasabb abban az érzékenyítésben, amit a meleglobbi – meg számos más liberális érdekcsoport is – folyamatosan tol elénk.
Állandóan bizonygatni kell, hogy mennyire elfogadóak vagyunk. A multicégeknél, ha nem veszel részt a Pride-on – ami már egy teljes hónap – simán kirúgnak. Gyerekkönyvtárakban meseórákat rendeznek óvodásoknak, amit transzvesztiták tartanak, és olyan meséket olvasnak, hogy worm loves worm, vagyis kukac szereti a kukacot. Amikor ezt számon kérjük, az egészet tagadni, de legalábbis bagatelizálni szokták a progresszívek, hogy nem, ilyen nincs, nem is az történik... de
De miért is csodálkozunk? A homoszexualitás tökéletes normalizálása után szép lassan bekúszik az életünkbe az újabb perverzió, a pedofília szalonképessé tétele is. Már évek óta zajlik ebben is a társadalom lassú, gondos finomhangolása. És ne feledkezzünk meg Jeffrey Epsteinről, az amerikai milliomosról sem, aki egy külön kis karibi szigetet tartott fenn az „érzékenyítés” céljából, és magasrangú demokrata politikusokat, többek között Bill Clintont, meg a hollywoodi celeb haverjaikat látta vendégül egy kis gyerekszexre. Aki aztán, miután lebukott és lecsukták, a börtönben, 24 órás személyes és kamerás felügyelet mellett öngyilkos lett. Vagyis pontosítsunk: megöngyilkolták.
És hát az összes klasszikus gyerekmesét elkezdték átalakítani. A királylányt ma már nem egy herceg menti meg, hanem kettő, akik a végén a királylány helyett egymás iránt gyúlnak szerelemre. Persze a királylány miatt sem kell kétségbeesni, ő a gonosz boszorkával jön össze. Vagy a sárkánnyal, aki nem is gonosz, csak egy társadalmi konstrukció az, hogy falvakat égetett fel...
De vajon hol a határ? Mit mutatnak még a gyerekeknek? Hát muffot. Vagyis brét; a mesét olvasó „királynőről”, vagyis drag queen-ről kiderül, hogy mint a viccben a menyasszonynak, pöcse van.
De tudjuk a libernyákoktól: ha neked nem tetszik az érzékenyítés, az csakis azért lehet, mert magad is látens meleg vagy, titokban te is szeretnél közéjük tartozni. Ez a kedvenc toposzuk. Szóval ha okádsz a spenóttól, az nyilvánvalóan amiatt van, mert legszívesebben úgy öntenéd magadba, mint Popeye, a tengerész. Csak nem mered vállalni...
Pedig valójában csak arról van szó, hogy nem tetszik nekünk, hogy tapsolni kell, hogy kötelező rajonganunk és magunkévá tennünk a libsi előírásokat. És ha nem, akkor persze jönnek a szokásos stigmák. Homofób vagy, rasszista vagy, náci vagy... Merthogy ugyebár love is love. Szeressük egymást, világbéke, stb.
Nem. nem kell mindenkit szeretni. El kell fogadni, nem szabad diszkriminálni, de igenis lehet véleményünk.
Végül visszatérve még egy kicsit a hamburgeresekhez... Én McDonald's-be sosem megyek, mert utálom. Amikor gyerekkoromban Amerikában voltunk, az ott élő rokonom mesélte, hogy náluk, a San Francisco-i magyar cserkészetben az a szabály, hogy ha mennek az úton, és megéheznek, csak akkor szabad egy McDonald's-be bemenni, ha az már a harmadik, és közben nem volt egyetlenegy Burger King sem. A finn Burger King-reklám ugyan még nem hódította meg a világot, de szerintem csak idő kérdése. Ezért a reklámért valaki díjat fog kapni, ünnepelni fogják. Pedig mi köze is van a hamburgernek a szexuális orientációhoz...?
Képzeljük el a következőt: egy gasztroenterológus azzal hirdeti magát, hogy „Az embernek nincs kérődző gyomra”, és egy szarvastrófea fotójával illusztrálná a reklámot. Micsoda hisztit csapnának a haladárok. Hozzáteszem, a vadászat pont olyan távol áll tőlem, mint a buzerancia, húst is csak 2-3-szor eszem hetente. De lássuk be, ahogy a melegeket, úgy a vadászokat sem szabad utálni. És az is igaz, hogy az embernek tényleg nincs kérődző gyomra. Viszont a vadászattal meg a húsevéssel szemben felszólalni menő, progresszív és magasztos dolog – miközben valójában ezek évezredes, természetes viselkedésmintái az embereknek, kifejezetten a lét- és fajfenntartást szolgálják. Ellentétben a homoszexualitással, ami a legkevésbé sem szolgálja az utóbbit.
Szóval önmagában semmit nem von le valakinek az értékéből, ha ő Romana- vagy Tiffany-regényeket olvas. Ettől még lehet rendes ember, jó barát; nem szabad vele szemben kirekesztően bánni, hátrányos helyzetbe hozni pusztán irodalmi beállítottsága, az általa preferált olvasmányok miatt. De ne legyen már kötelező tapsolni, lehessen egyet nem érteni, véleményt kimondani; ne akarjon már meggyőzni senkit – különösen ne a gyerekeket – arról, hogy a Szulejmán-sorozat pont olyan kiváló alkotás, mint a Szentivánéji álom.
