Durvul a járvány: fegyelmezettnek és eltökéltnek kell lennünk!
Meg kell tanulnunk együttélni egy járvánnyal. Nem gondoltuk volna ezt egy évvel ezelőtt, azt hittük talán, hogy győzelemre állunk a betegségekkel vívott küzdelemben. A természet most megtanít bennünket arra, hogy ne gondoljunk magunkról túl sokat. Komoly lecke ez, de nem kíván tőlünk a helyzet lehetetlent, csak azt, hogy tegyük meg magunkért és egymásért, amit lehet. Más kérdés, hogy ez ma a komplett baloldalnak nem megy: miattuk a hétfői szigorításra is két hetet kellett várni...
A megoldandó probléma elsőre nem is tűnik túl bonyolultnak. Úgy kell csökkentenünk mindenkinél – a veszélyeztetett csoportoknál különösen – a fertőződés esélyét, hogy közben nem áll le az élet, megy a gazdaság, működnek az iskolák, szolgáltat a közigazgatás. A fertőződés esélyét – ezt jól megtanultuk tavasszal – sikeresen tudjuk csökkenteni, ha fegyelmezettek vagyunk, és vigyázunk egymásra és magunkra. Akik a veszélyeztetett csoportokba tartoznak, ők is rengeteget tehetnek magukért, ha mindig viselnek maszkot és minimalizálják a másokkal történő találkozásaikat. A technika ebben a segítségünkre van: amit lehet, ne személyesen intézzen az, akinek van valamilyen alapbetegsége.
Amennyire lehet, jól felkészültünk erre a helyzetre: Magyarország a 3. helyen áll lakosságarányosan a Covid-betegeknek fenntartott kórházi ágyak számában, kevéssel lemaradva Ausztria és Németország fölött. A lélegeztetőgépekből pedig a legjobban felkészültek vagyunk az EU-ban. Viszont a gyógyítók, az orvosok, a nővérek, az ápolók energiája és tűrőképessége véges: minél több ágyat vagyunk kénytelenek felhasználni a járványra félretett tartalékokból, annál több plusz terhet jelentő átvezénylésről és túlóráról kell dönteni. A napi halálozási adatok növekedése joggal aggaszthat mindenkit. Külföldön, sok gazdag, másképp védekező országban sokkal rosszabbak ezek a számok, de ez csak annyit jelent, hogy ha fegyelmezetlenek vagyunk, sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhetünk.
A statisztikai adatok persze ebben az esetben is sok részletet elrejtenek: a szlovákok saját statisztikája szerint csak a közvetlenül Covidban meghaltak számítanak a koronavírus áldozatának, míg a legtöbb európai országban – így nálunk is – mindenkit ide sorolnak, akinek halálakor, akár egy hirtelen agyvérzéskor és akár tudtán kívül, de volt vírus a szervezetében. A közvetlenül Covid-fertőzésben elhunytak aránya a szlovák módszertan szerint a jelenlegi magyar adatnak csak alig a tizede lenne. De ez ne biztasson senkit könnyelműségre: a kórházi ápolásra szoruló betegek szenvedései nagyon is valóságosak, nagyon komoly betegség ez, minden statisztikai bűvészkedés nélkül is.
Az esetszámok növekedése és a bajban előttünk járó országok tapasztalatai azt mutatják, hogy itthon is érdemes elgondolkodni egy erőteljesebb beavatkozáson. Lassítani kell a vírus terjedését, de más módon, mint tavasszal. A szakemberek szerint a fertőzések harmada továbbra is házibulikhoz, üres Airbnb-lakásokba szervezett iparszerű afterpartiztatáshoz és egyéb minőségi felelőtlenségekhez vezethető vissza. Az ilyen ostobaságokat lehet kezelni éjszakai részleges kijárási tilalommal is, amikor csak munka céljából lehet éjszaka elhagyni a lakást. A vendéglőket, iskolákat és boltokat nem kell bezárni, az élet mehet tovább. De maszkot kell viselni mindig, mindenütt.
A járvány jelenlegi stádiumában új szabályokhoz kell hozzászoknunk. A kontaktkutatásoknak már nincs értelme, az ezt detektáló applikációk is csak nagyon minimális eredményt hoznak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a távolságtartásra kell nagyon és folyamatosan figyelni, és akinek tünetei vannak (bármennyire bizonytalanok és enyhék is), azok tényleg maradjanak otthon. Jelenlegi tudásunk szerint ez a vírus átlagosan 4 napig fertőz, többnyire akkor, amikor a delikvensnek tünetei vannak, és átlagosan 6 napig mutatható ki a szervezetben (de van, akinél hetekig). Ezért lett kudarc a szlovákiai covidos óriásteszt: talán ha 1 százaléknyi fertőzöttet találtak. Ezért ostobaság az ellenzék tesztelési mantrája is: a totális tesztelésből keletkezett adatokból nem következhetnek olyan döntések, amelyek javítanának a helyzeten.
A helyzet politikai és ebből következő társadalmi kezelése az alapja a sikeres védekezésnek. Sajnos kimondható: az ellenzék továbbra sem érti a helyzetet, csak politikai lehetőséget lát a járványban, politikai ügyeket kreál, tekintet nélkül arra, hogy ezek az álhírek milyen társadalmi károkkal járnak. Az ellenzékre nem lehet számítani, most is egy hetet csúszott a szigorítás bevezetése, mert sem a sürgősségi parlamenti döntéshozatalt, sem magát a szigorítást nem támogatták (lásd a címlapos névsorunkat). A parlamenten ma 2 hét alatt lehet átvinni egy járványügyi intézkedést, mert az ellenzék a saját, kifejezetten politikai és nem szakmai alapú javaslatait erőlteti, viszont nem támogatja a kormányzati javaslatok gyors keresztülvitelét célzó ügyrendi javaslatokat, amihez viszont kellene a támogatásuk. Ha az ellenzék partner lenne a gyors parlamenti jogalkotásban, akkor nem volna szükség akár a rendkívüli jogrend, azaz veszélyhelyzet bevezetésére, de ha gyorsabb cselekvésre lesz szükség, ez a kérdés újra felmerülhet. Biztos megint lesz diktatúrázás, de ez az ellenzék már rég a probléma része, nem a megoldásé.
Az EU Lengyelország és Magyarország politikai megleckézetésével, ál-jogállamisági vitákkal foglalkozik; megint arról álmodoznak, hogy most biztos megbuktatják a kormányt (a lengyelt is). Mindeközben nem hajlandóak engedélyezni a tesztelési fázison már túljutott kínai és orosz vakcinát az EU-ban, bár ezt csak úgy tehetik meg, hogy a kereskedelmi forgalomba hozatalt korlátozhatják. Mindeközben az orosz elit már beoltatta magát, az USA pedig simán berendelt egyelőre 40-40 ezer orosz és kínai vakcinát. Nyilván ők is letesztelik. Szijjártó Péter folyamatosan tárgyal egy ésszerű megoldásról, hogy ne a Brüsszelnek kedves beszállítók támogatása miatt kelljen tavaszig-nyárig várni az oltásra Európának.
Az országnak működnie kell; a gazdaság leállása olyan károkat okozna, ami már nagyobb lenne, mint amit maga a járvány okoz. Fel kell készülnünk arra, hogy fegyelmezettnek kell lennünk, sokkal jobban, mint azt az elmúlt évtizedekben megszoktuk. Sokkal több múlik most az egyéni döntéseinken, mint a járvány előtti életünkben. Sok apró kényelmi döntés válhat életről és halálról szóló döntéssé. Tavasszal már egyszer megcsináltuk, fog ez menni most is. Akinek nem, az majd a büntetésből talán ért. Ezt mindenkinek meg kell értenie; akkor lehet sportrendezvényeket tartani, ha mindenki, tényleg mindenki betartja az azokra javasolt szabályokat. Bulizni nem lehet maszkban, de meccset nézni igen, sőt, drukkolni is. De ha vannak szabályszegők, ők nemcsak magukat teszik ki büntetésnek, nemcsak közvetlenül veszélyeztetnek másokat, hanem akár szigorúbb lezárásokat is kikényszeríthetnek, mint amilyenre egyébként szükség lenne.
A betegek maradjanak otthon, akinek tünetei vannak, az maradjon otthon. Aki tünetmentes, az dolgozzon, mindig mindenütt viseljünk maszkot. Fertőtlenítsünk mindent, amit lehet és ahányszor csak értelmesen lehet. Tartsuk a távolságot, a nem feltétlenül szükséges találkozásokat kerüljük. Ez az egyetlen megoldás, de ez egyúttal hatékony megoldás is. Ez egy nagyon komoly válság, és talán még rosszabbodni is fog a helyzet és arra reagálnunk kell. Ez nem politikai döntés, nem politikai kérdés, egyszerűen muszáj kezelnünk a helyzetet és muszáj túlélnünk. Ilyen egyszerű.
Vezető kép: Müller Cecília országos tiszti főorvos beszédet mond az Idősek Tanácsának ülésén a Karmelita kolostorban 2020. november 2-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
