Pesti Srácok

A magyarok történelme: vég nélküli szabadságharc a túlerő ellen

A magyarok történelme: vég nélküli szabadságharc a túlerő ellen

Hiába, ez a sorsunk. A harc, a folyamatos szabadságküzdelem Magyarországért, szülőföldünkért. Hogy újra a saját kezünkbe vehessük a teljes Kárpát-medence irányítását. Ezt mérte ki ránk a Jóisten. És ötszáz éve nem sikerül. Ám mivel a magyar a legendás hősök, rettenthetetlen vitézek nemzete: újra és újra nekiveselkedünk.

Miként 1848. március 15-én is, napra pontosan százhetvenhárom esztendővel ezelőtt is nekigyürkőztünk... Amibe aztán beleremegett az egész Habsburg Birodalom. Diadalt diadalra arattunk. Mert amikor „csak” két-háromszoros túlerő ellen kell harcolnunk, olyankor ellenségeinknek semmi esélyük nincs. Csak olyankor, ha ötször annyian jönnek, vagy több irányból egyszerre, az ötödik hadoszloppal (Hegedűs hadnagyokkal, gyurcsányszerűségekkel) kiegészülve...

Haynauéknak is végük volt már, a tavaszi hadjárat után inaltak elfelé, mint a nyuszik. Visszavettük Budát. Hamarosan rongyként omlottak volna a lábaink elé – ha előtte Ferenc József nem omlik térdre az orosz cár előtt, és sűrű kézcsókok közepette nem könyörög neki segítségért. Rimánkodása meghallgattatott, s a cár atyuska küldött kétszázezer oroszt, bele a hátunkba...

  • De mi még akkor is harcoltunk tovább! Mert ilyen a magyar. A hit és a lélek erejével – ügyünk igazságával fölvértezve – szembeszálltunk a mérhetetlen katonai túlerővel. Lélek az anyag ellen. Mert a magyar a szabadságharcosok, a végvári vitézek, a mártírhalált is vállaló, rettenthetetlen hősök nemzete. Vagy legalábbis 1848-ban még az volt. És legutóbb 1956-ban is.

PestiSracok facebook image

Az elmúlt évszázadokban folyton a szabadságunkért, függetlenségünkért, megcsonkításunk fölszámolásáért kellett küzdenünk, s mindannyiszor irgalmatlan túlerő ellen. Tatár, török, Habsburg, kis- és nagyantant, szovjet. Csekély vigasz, hogy az igazság mindig a mi oldalunkon volt, az erkölcsi győztesek mindig mi lettünk. Jó föld a miénk, amelyre minden szomszédunk (a lengyeleket kivéve) szemet vetett. Hát jöttek, s gyilkoltak, raboltak, fosztogattak. Szorgos őseink minden ellenséges dúlás után újra és újra fölvirágoztatták a Kárpát-medencét. Ám mikor „megroppant karunk ereje”, nagyobbik részét ideiglenesen elfoglalták.

Most éppen Trianon, negyven évnyi kommunista rémuralom és harminc évnyi posztkommunista szabadrablás következményeit próbáljuk kiheverni, talpra állni, megerősödni. Viszont az 1990-ben részlegesen helyreállt függetlenségünk 2004-ben újra elveszett: az Európai Unió gazdasági, jogi és politikai béklyójában vergődünk. Csak olyan jogszabályunk lehet, amelyre Brüsszel rábólint. Be kellett zárnunk a tranzitzónáinkat, mert az uniós zombiknak nem tetszett, hogy nem engedjük szabadon kóborolni a személyazonosság nélküli népvándorlókat. Elkaszálták a felsőoktatási törvény módosítását, mert annak Soros diverzánsképzője nem bírt megfelelni. Elsüllyesztették a civiltörvényünket, mert az előírta, hogy a külföldről fizetett „civil” (valójában: ügynök) szervezetek fölfedjék magukat. Ha nem elég kényelmes a börtöncella, a magyar államnak – uniós nyomásra – milliókat kell fizetnie gyilkosoknak, erőszaktevőknek. És így tovább.

Tizenkét pont

Itt tartunk: egy nyamvadt saját paragrafusunk sem lehet... Ez minden, csak nem szabadság és függetlenség. Negyvennyolcas őseink együtt harcoltak az idegen elnyomás ellen, de a mai magyarok tekintélyes része már a külföldi póráznak tapsol. El lettünk hülyítve. A legagyhalottabb magyarok (DK, Momentum) egyenesen azt követelik, hogy a még meglévő, morzsányi függetlenségünket is adjuk át Brüsszelnek (euro bevezetése, uniós ügyészség, satöbbi). Sajnos, Magyarország önként hajtotta fejét az uniós járomba. Merthogy pénzügyileg az milyen jó nekünk – állítólag. Persze, elfogulatlan, hiteles kimutatás nem készülhet arról, milyen előnyökkel járna, ha kilépnénk, és a politikai szimbiózis helyett csupán kereskedelmi egyezményekkel kötnénk össze magunkat a dekadens, szellemileg lepusztult, lelkileg halott Nyugattal.

Legyen világos: a Habsburg Birodalom a mai Európai Unióhoz képest egy kedves, szerethető, hagyománytisztelő, épeszű szerveződés volt. Igaz, hadseregeket küldtek ránk, akasztgattak, de az elménk, a lelkünk tiszta maradt, azt nem tudták megrontani. Tudtuk, kik vagyunk, mit akarunk és hogy előbb-utóbb szabadok leszünk.

Most viszont mi van? Nyugatról irányított tömeges agysorvasztás, a lelkek szisztematikus kiirtása. Hivatalos, deklarált cél a nemzetek és a hagyományos családok fölszámolása, a nemek cseppfolyósítása (genderőrület) és a népek erőszakos összekeverése (multikulti). A társadalmak lebontása csőlátású, önző, virtuálisan irányítható egyénekre. Ez ellen vívjuk most a szabadságharcunkat, élet-halálküzdelmünket.

  • Az ellenség, a nyugati globalisták most is óriási pénzügyi és anyagi túlerőben vannak, ráadásul itt állomásoznak fizetett zsoldosaik: a nemzetüket önként és kéjjel eláruló magyarországi ellenzékiek. Ellenségeinké a gazdasági, technológiai, internetes hatalom. (Nézzük csak, ma épp melyik jobboldali véleményvezért irtották ki a Facebookról?) Nekünk most sincs másunk, mint: lelkünk, a szabadságunkba vetett hitünk és igazunk. Hiszek benne: ha sokan és sokat teszünk érte, állhatatosan és Petőfiék hősiességével, akkor egyszer végre teljesen szabadok és függetlenek lehetünk itt, a Kárpát-hazában!

Ajánljuk még

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.