Cseh Katalin gyalázata az egész ellenzék botránya
A hitelesség a politikában is kulcskérdés. Hogy is lenne ez másképp? Igazolja a szándékot, alátámasztja a cél helyességét és értelmet ad a cselekvésnek. Cseh Katalin mondandóját ma már semmi sem igazolja, ahogy értelme sincs. Miként annak sem, hogy Fekete-Győr Andrásék maguk között tartják, végleg beszántva és sóval behintve ezzel a Momentum hitelességét. Mostantól nincs korrupciózás, nincs felcsúti perről való eszelős delirálás. De egyeztetés sem Věra Jourová asszonnyal az uniós pénzek befagyasztásáról. Cseh Katalinnak felelnie kell, ahogy a Momentumnak és az egész ellenzéki összefogásnak is. Mert olyan nincs – miután büszkén kihirdetik –, hogy a Fidesz sem tudja megbontani a „demokratikus” összefogásukat, hogy van már közös program és lesznek közös jelöltek, esetleg közös kormány is, de Cseh Katalin botránya nem közös. Dehogynem! Hogy is lenne ez másképp?
Az ellenzéki összefogás egyre inkább homogén tömbbé válik. Nincs már saját arca sem a Jobbiknak, sem a Momentumnak – mindenki összegyurcsányosodott. Az MSZP-t csak Karácsony Gergely tartja lélegeztetőgépen, az LMP-ről pedig már nem lehet komolyan értekezni. Ha viszont közös a politika, közös az akarat és a cél, akkor közös a felelősség is. Közös botrány Cseh Katalin ügye is, így közösen kell érte felelni és a választópolgároknak hihető magyarázattal szolgálni. Ami jelen helyzetben képtelenség! Így persze csak a belátás és a megválás maradna, de a baloldal ma ugyanolyan következmények nélküli politikai közösség, mint amilyen az elmúlt harminc évben mindig is volt.
És ez nem valamiféle maszatolás, rátolás vagy rákenés a részemről. Az ellenzéki pártok várják el azt, hogy közösen mérjék őket a közvélemény-kutató intézetek, ők érvelnek az összefogás erejéről, ők tartanak előválasztást, ők beszélnek közös program alkotásáról. Akkor miért ne lenne az egyik párt szégyene az összes párt gyalázata?
Ha például Guglinsekeresd városának egyik fideszes vezetője hazudik és korrupciós ügybe keveredik, akkor a baloldali sajtó a FIDESZ KORRUPCIÓJÁRÓL ír. Milyen jogon is hárítaná el akkor a baloldali összefogás a Momentum botrányát?
Miért nem ír most a baloldali sajtó a BALOLDAL KORRUPCIÓJÁRÓL?
A közös ló
A közös lónak nem túrós, hanem túros a háta. A túr pedig nem más, mint a feltörés által támadt gennyes seb a ló hátán. Innen ered a közmondásban szereplő túros szó és így érthető meg az értelme is: az emberek nem vigyáznak, nem óvják kellőképpen a közös tulajdont.
Innen pedig elengedem az olvasó kezét és elméjét – gondolja tovább mindenki, hogy Cseh Katalin történetében mi a közös ló...
Na, és? – Visszatér a komcsi-szellemiség
A néhai Horn Gyula szájából hangzott el az eredeti „na, és?” klasszikussá vált mondattöredék, amikor az 1990-es években a pufajkás múltjával szembesítették, ám ma is sűrűn használjuk. (Mindezt azért is kell megemlítenem, mert a Momentum szavazóinak nagy része talán még nem is élt akkor.)
A rendszerváltoztatás óta felnőtt egy, talán már két generáció is, amitől és akiktől sokat vár a történelem. Okkal! Egy szuverén – szovjettelenített – Magyarország gyermekei ők, akiknek az Orbán-korszak komoly lehetőségeket kínál ma azzal, hogy végleg lebontotta a posztkommunizmust. Ám az ifjúság egy része természetesnek tartja azt a szabadságot, amiért az előtte járóknak napról napra küzdeniük kellett; kételye sincs abban, hogy minden, ami nyugatról jön, az jobb, mint ami magyar. Tisztelet a kivételnek, azoknak a százezreknek, akik átérzik a nemzeti közösség iránti felelősséget! Mert ilyen és amolyan húszévesek is vannak – Istennek hála!
Ám a kádárizmusból átöröklődött, Gyurcsányék által pedig csúcsra járatott nemzeti közöny tovább él a Momentumban. A mozgalom genezise már önmagában a közöny eluralkodásának jele volt. A liladzsekis aktivisták ugyanis az egyik legnagyobb történelmi lehetőségtől fosztottak meg minket. Meg is veregette Macron a vállukat, miután végül Párizs kapta meg a 2024-es olimpia rendezésének jogát.
A Momentum azóta is a közöny szellemiségét képviseli. A közöny pedig mindennek az ellentéte, minden jó dolog tagadása, a rombolás kultúrája. A közöny annak illúzióját kelti, hogy mindent szabad, bármi megengedett, mert a világra közönyösen tekintő ember eltorzult lelke azt súgja neki, hogy több ő, mint a másik. Neki szabad uniós pályázaton nyerni, azután az Európai Parlamentben Magyarországtól minden lehetőséget elkövetelni. Szabad az olimpiára hivatkozva milliókkal gazdagodni, majd megfúrni az olimpiát. Aztán egy közönyös vállrándítással mindezt letagadni. Igen, Cseh Katalinról és az egész Momentumról van szó!
Cseh Katalinnak tényleg mindent szabad?
Azt, hogy Horn Gyulának minden meg volt engedve és egy ideig – amíg a jónép el nem zavarta – Gyurcsány is ezt követte, a történelmünk nyomorúságos részleteiből értjük ugyan, habár elfogadni nem könnyű. De úgy látszik, hogy a progresszívok gőgje örök: a húszas és harmincas éveikben járó öntudatos lányok és menő srácok is úgy gondolják, hogy nekik mindent lehet.
Fekete-Győr András, miután anarchista mozgalmárként még rendfenntartókat dobált meg és újságírókat inzultált munkahelyükön, nem meglepő, hogy képes védelmezni Cseh Katalint.
De eltűri mindezt az ellenzéki összefogás? Egyként óvják a hazugságok hálójába gabalyodott képviselő asszonyt?
Ha Cseh Katalin marad, akkor a szégyen is marad, a botrány pedig nem Cseh Kataliné vagy a Momentumé, hanem az egész ellenzéké.
Cseh Katalin botránya az ellenzéki összefogás botránya is, olyan, mintha minden része és tagja azt mondaná nekünk, hogy „na, és?”
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
