A baloldalon csak a gyűlölet állandó
Miért gyűlölködnek ezek ilyen reménytelenül, beteljesületlenül, patologikusan és megfellebbezhetetlenül? Miért teszik? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy túlzottan sokszor elgondolkozom a baloldal lelkiállapotán, de azért csak-csak eszembe jut időnként. Értik, nem az van, hogy már egy hete csak a mamára gondolok mindig, de foglalkoztat a kérdés. Még akkor is, ha a miértjét nagyjából értem, ám a mértéke meg a benne való tobzódás, na, az kifejezetten baloldali.
Nem én mondtam, viszont terjesztem, ahol csak lehet: gyűlölet elsősorban a baloldalon van. Elég csak megnézni legjelentősebb szereplőiket, elindulni lejjebb, eljutni Erzsi macskáig is akár a latrinában, majd vissza: gyűlölet gyűlölet hátán.
Teljesen ad hoc, de friss példa. Itt van Perintfalvi Rita éppen esedékes nárcisztikus rohama. Tudom, én mondom mindig és igazam is van, hogy ezekről a szereplőkről nekünk nem érdemes beszélni, mert ezáltal igazolva látják saját közéleti létezésüket, de nem mindig tudok megfelelni saját intésemnek. Meg na, azért elrettentő példaként csak illik használni némelyiküket. Szóval Perintfalvi friss öklendezésében ecseteli, hogy Semjén Zsolt egyik verse, amit Szűz Máriáról és a Megváltóról írt – ezért Perintfalvinak, az Európai Szinten Végletekig Becsült, Csak Magyarországon Túlzott Kiválósága Miatt Elhallgatott Teológusnak™️ természetesen azonnal reagálni kell rá –, az tulajdonképpen homoerotikus. És milyen szörnyűséges is, amikor valakinek el kell kendőznie valódi érzelmeit.
Perintfalvi amúgy gyakorta írogat ilyenekről; neki LMBTQ-témákban különösen is produkálni kell magát, hiszen a csicskakonzervatívok és csicskakeresztények egyik félreismerhetetlen ismérve, hogy azokban a kérdésekben kell leginkább exkuzálniuk magukat, amiben normál téren a legnagyobb különbség van baloldal és jobboldal között. Mármint valódi jobboldal és baloldal között. Nekik ezen a téren különösen erőteljesen mutatni érdemes, hogy bizony stabilan térdelnek a baloldal előtt, vállukat félreérthetetlenül felkínálták a leereszkedő lapogatásra és éppen most kezdenek a talp nyalogatásába is.
Mi más motiválja ezt, ha nem a gyűlölet? Gyerekek, ezt kell megérteni, mindennél ihletettebben: ezek gyűlölnek minket.
Perintfalvi vigyorrá torzult arcvonásai mögött olyan szinten túlpörgetett utálkozás áll, amit mi soha nem érthetünk meg. Ez különben általános jelenség. Ökölbe szorult fejű vigyorgással, kivagyisággal és úgynevezett vagány lazasággal próbálják palástolni, hogy fuldokolnak az utálattól.
Erzsi macska alteregója ugyanez. Adott egy megkeseredett, szerencsétlen, senki által sem igazán szeretett valaki. Hát ez nyilván nyomot hagy az ember lelkén. Még csak hazája sincsen. Talán meglepő, hogy a baloldali beállítottság ilyenkor olyan attitűddel találkozik, amiből csak gyilkos hajlamú ötletek és vágyak bukkannak elő? Ez a csávó is befeszülten ülhet a laptopja előtt, látom a kín könnyeit szemében, néha oda-odacsöppen a klaviatúrára, de izzó vicsorral csak leírja még harminckettő alkalommal, hogy milyen módon kéne meghalnia valakinek, akit ő nem szeret. És nem érzi, nem tudja, nem tudhatja szerencsétlen, hogy valójában magát nem szereti. Magát utálja, magával nem elégedett, és amíg ez nem változik, amíg saját maga nem kezdi el szeretni saját magát, addig mindenkit gyűlöl majd. Szomorú azért.
Aztán az incel törp uram, (Bőtös) Botond? Aki ilyen állítólagos jobboldaliságból indult és ma az Átlátszónál tart? Aki szintén napi szinten hányja az internet bugyraiba, mennyire megveti, gyűlöli és semminek tartja úgy alles zusammen a magyarokat? Saját, egykori hazáját? Erre a csávóra a hazaáruló jelző sem megfelelő. Eléldegél Csehországban – jé, hát bizony ez sem itthon lakik – és ő sem fogja fel, hogy ameddig saját magában nem rak rendet, addig se a fénymásoló-ügynökösködés, de a csajozás, se úgy en bloc az élet nem fog menni? De sebaj, az Átlátszónak ez az emberi minőség is elegendő, hogy szerzőjüknek nevezzék, csak a CIA is folyamatosan küldje a puszikat. Az se baj, hogy Boti az IFA-platózás, saját jogán is külön életet élő kifejezés megalkotója.
Semmi sem számít.
Most azt gondolják, túlságosan megmerítkeztünk a salakban. Szinte látom, ahogy elfordítják fejüket, ne, ezt azért mégse. Van egy rossz hírem. Pontosabban nem rossz ez, inkább ténymegállapítás: ez a baloldal. Alulról, felülről, oldalról, mindenhogyan. Önök azt hihetik, ez a legalja, de én szeretném megnyugtatni Önöket, hogy az imént felsorolt szereplők – és mennyi ilyen van még – teljesen valid, saját jogukon tiszteletreméltó szereplői a baloldalnak. Maximum túlságosan őszintén, amit eggyel vagy kettővel feljebb már nem szívesen tesznek. Ne legyen kétségük, ugyanezt, ugyanígy gondolják, csak annyi eszük és tán önbecsülésük azért van, hogy nem mondják ki. De most őszintén, amikor a minap Szabó Tímea Bokor Gábor kollégámat hülyegyerekezte, nem pont ezek az indulatok törtek pár pillanatra felszínre? És Tímea asszony országgyűlési képviselő. Ha csak egy kicsit, egészen kicsit elengednek a tanult reflexek, azonnal kiborul a valóság és mindegyik balosból Perintfalvi, Erzsi macska vagy incel Boti lesz.
Ha már beszéltem egy fénymásoló-ügynökről, meg kell említsem a porszívó-ügynökök gyöngyét is, Márki-Zay Pétert. (Amúgy ezzel az ügynökösködéssel semmi gond sincs, tisztességes meló az, szemben az ügynökösködéssel és hazaárulással.) Akkor még egyszer: Önök most azt hiszik, elképesztő nagyot ugrottunk, hiszen mégiscsak az ellenzék miniszterelnök-jelöltjéről van szó. Ha így van, tévednek. Mert Márki-Zayban is ugyanez, pontosan ugyanez a gyűlölet érhető tetten. Nézzék meg az arcát, gesztusait és szavait, amikor Orbán Viktorral beszél, a fiáról terjeszt ostoba, egyszerűen cáfolható, a magyar politika egészen új mélységeit jelentő hazugságokat. A csávó fején ugyanaz az ökölbe szorult, mindenben csalódott, de saját váteszségében messzemenőkig biztos kifejezés ül, mint más szerencsétlenekén.
Ez mind egy istálló és mind pontosan ugyanannyit ér.
Jegyezzük ezt meg és mantra módjára ismételgessük, ha balos politikust látunk: gyűlölet elsősorban a baloldalon létezik. Legyen ez csak az ő keresztjük.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
