Kirázna a hideg, ha Orbán baloldalinak nevezné magát Brüsszelben... de mi a helyzet Márki-Zay Péterrel?
Azt hiszem, hogy a kétkedők számára mára elillant Márki-Zay Péter állítólagos jobboldaliságának illúziója. A hithű jobboldaliaknak ugyan ez mindig is csak egy csalóka délibáb volt, de mi a helyzet odaát? Mi van a baloldalon? Engem személy szerint ugyanis kirázna a hideg és felfordulna a gyomrom attól, ha Orbán Viktor baloldalinak definiálná önmagát Brüsszelben. Persze, nem vagyunk egyformák. Arra viszont őszintén kíváncsi lennék, hogy mit érez egy baloldali akkor, amikor MZP Brüsszelben felmondja az összes baloldali blablát, majd büszkén üzeni meg a szocialista pártcsalád központjából eljövet, miszerint továbbra is ragaszkodik saját „jobboldaliságához”. Vajon ez az ellenzéki térfélen senkit nem zavar? Ujhelyi Istvánnak sem ciki? Vagy elegendő ravaszul összekacsintani és bízni abban, hogy a nép végtelenül hülyíthető, hogy egy álprofillal átverhető?
A helyzet Magyarországon a következő. A jobboldalon egy erős, összetartó és együtt gondolkodó politikai közösséget látunk. Egy stabilan kormányzó pártszövetséget, míg a baloldalon összeállt valami. Olyan valami, ami inkább valaminek a hiánya, hisz olyasmi dolgoknak a keveréke, amelynek részei természetszerűleg oltják ki a többi részegység létét. Ami csak a tagadásban nyer értelmet.
Komoly „metafizikai” dilemma ez!
Egy önmaga létezésének jogosságát csupán a tagadásban bizonygató káoszkoalíció, amelynek részei kioltják a többi rész létezését.
Kedves baloldali, véleményemmel véletlen találkozó polgártársaim! Nem ciki, hogy egy önmagát jobboldalinak definiáló, zavaros identitású, össze-vissza beszélő polgármester vezeti a baloldalt? Drága baloldali véleményvezéreim! Nem ciki egy önmagát jobboldalinak nevező, kissé homofób marketingestől „megváltást” remélni? És! Kedves, bűbájos baloldali (neoliberális, szocialista, lehetmásapolitika, ballik, stb.) politikusaink! Nem vérciki egy önmagát jobboldalinak tartó politikai kalandorral Brüsszelben haknizni?
Na, ugye!
De aktuálisan a szocialista Ujhelyi Istvánt is fel lehetne kérdezni:
István, nem gáz, hogy egy olyan önmagát jobboldalinak, vagy éppen kereszténynek nevező polgármestert kell bemutatnia az uniós birodalom urainak, aki saját bevallása szerint sosem szavazott az MSZP-re?
Téves tehát az a diagnózis, hogy csupán a jobboldalnak kell Márki-Zay Péter „jobboldaliságával” vagy éppen baloldaliságával foglalkoznia. Sőt! Olybá tűnik, hogy inkább a baloldalnak kell egy „metafizikai” dilemmát megoldani.
Hacsak nem kamu az egész, és ahogy törlik majd MZP kamuprofilját, rögtön érkezik egy megmentő. Például Bajnai Gordon – aki egyébként is egyre aktívabban ficánkol.
Márki-Zay behódol
Mindenesetre Márki-Zay behódolt a brüsszeli birodalom meghatározó politikusai előtt, amikor az ország nemzetközi szerepével kapcsolatban az alábbi elképzeléseiről beszélt:
- az euró bevezetése,
- az Európai Ügyészséghez való csatlakozás,
- lojális tagság az Európai Unióban.
A lojális kifejezés értelmét ugyan nem bontotta ki pontosan, de azt hiszem, nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megértsük, mire is gondolt...
Majd többször és több helyütt is megismételte Brüsszelben az elmúlt egy évtized összes, ismerősen csengő hazai baloldali Orbán-kritikáját (kibővítve egy kis homofóbiával), illetve felsorolta az ellenzék minden vádját. Nem különösebben másképp, mint 2013-ban Mesterházy Attila, ’18-ban Karácsony Gergely... Hisz akkoriban ők is megtették ezt a körutat. Sőt, ma már viccesnek hangzik, de 2017-ben még a később megbuktatott Botka László (ő szegedi polgármester) miniszterelnök-jelölt is végigturnézta Brüsszelt.
Tehát, miközben Márki-Zay Péter ragaszkodott a jobboldali címkéhez, addig ő maga is beállt a baloldali miniszterelnök-jelöltek hosszú sorának végére. Sőt! Beállt abba a sorba is, amelynek tagjai nem idehaza, hanem külföldön akarják megnyerni a magyar választásokat. Ennek pedig hosszú évtizedes hagyományai vannak a baloldalon. De akár százéves magatartásmintát is mondhatnánk, csak éppen a birodalmak változtak. A dörgölőzés azonban örök.
Egy kis politikai metafizika – a tűrésküszöb és a hülyeség határán belül
Mi a dolgok valódi természete? – teszi fel a kérdést a metafizika.
Miből van? – hozza le a földre a tudásszomjunkat a természettudomány.
Mitől baloldal a baloldal és mitől ellenzék az ellenzék? – igyekszik a sor végére állva a politika is feltenni félszegen a saját „lételméleti” kérdését egy kijelölt létezőre fókuszálva. Ám amennyire suta és erőltetett az utóbbi kíváncsiság, annyira izgalmas lehet a válasz – nálunk, Magyarországon manapság még inkább.
A kérdés tehát a következő:
Mi a valódi természete a magyar baloldalnak itt és most?
Utóbbi kérdés könnyen megválaszolható. Összefogtak, egymás mellett állnak, de nem közösségként, inkább individuumokból álló laza kötődésekkel létrejött csoportot alkotnak.
A gond csupán az, hogy világos identitás nélküli politikával nehéz azonosulni. Így sokat kell magyarázkodni... ami megy is, és nem is.
A következő lényeges kérdés így hangzik:
miből van valójában a baloldal?
Dobrev Klárából, az antiszemitából átlényegült Jobbikból, a kommunista utódpárt maradványából, az LMP idealistáiból és az LMP idealistáinak szakadárjaiból, Karácsony Gergelyből, Márki-Zay Péterből. És még Gyurcsány Ferencből.
Nos, ebből azért nehéz valami értelmes dolgot kihozni...
De nem is a sok változó tulajdonság lesz a valódi válasznak, hanem a baloldal szubsztanciája, ami minden párt (pártszövetség) szubsztanciája is egyben: a kormányzásképesség.
Ahogy közeledünk a választásokhoz időben, egyre fontosabbá válik a kormányzásképesség, illetve ennek hiánya. A színes, hat vagy hét pártból álló baloldal pedig lehet bármennyire is színes és értékes vitákat folytató plurális, urambocsá’ demokrata csoportosulás, a kormányzáshoz való képessége akkor sem lesz meg.
Hat vagy hét párt sehol a világon nem tudott még kormánykoalíciót alkotni.
A baloldal tagadásban fogant, így a hiányban fog létezni... A kormányzásképesség hiányában.
Baloldal, baloldal és megint csak baloldal
Miképp is tudna kormányozni egy olyan csoportosulás, amelyben a leendő kormányfő úgy definiálja magát jobboldalinak (sőt, kereszténynek és konzervatívnak), hogy közben a baloldali pártok baloldali programjának megvalósítására készül. Nem is beszélve arról, hogy a brüsszeli körútján kiderült az is, hogy a nemzetközi baloldal is támogatja. Azok pedig mindig baloldali programot akarnak.
Tehát a lételméleti kérdés így lesz konkrét:
Egy önmagát jobboldalinak tartó politikus, aki a nemzetközi baloldal által támogatott baloldali összefogás baloldali programját képviseli, miként tud a saját jogán létezni?
Mi a valódi természete Márki-Zay Péternek? Lehet-e egyáltalán ilyen helyzetben MZP jobboldali? Akar-e egyáltalán jobboldali lenni? (Hisz a szabad akarat is fontos kérdése a metafizikai vizsgálódásainknak.)
Túl sok a baloldali attribútum... Ennek oka lehet – ahogy erre Dömötör Csaba államtitkár felhívta a figyelmet – az a számtalan freudi elszólás, ami hitelteleníti az egyre kimerültebben kampányoló MZP-t.
https://www.facebook.com/watch/?v=223410333226919
Személy szerint engem, és valószínűleg minimum két és fél millió embert tényleg porrá zúzna az, ha Orbán holnap kiállna Brüsszelben azzal, hogy ő valójában baloldali, mondjuk azért, hogy megfeleljen az európai baloldalnak... De tényleg: mit szóltok ahhoz, drága valódi baloldali felebarátaim, hogy Márki-Zay Péter ugyan szépen felmondja a baloldal programját, be is áll a külföldön árulkodók hosszú sorába, de mindig hozzáteszi, hogy ő bizony jobboldalinak tartja önmagát? Meg akar felelni a „csalódott” jobboldaliaknak? (Ha egyáltalán vannak ilyenek...) Nem tud szabadulni mániájától? Össze akarja zavarni a fejeket, hátha kijön valami a káoszból?
Ki érti ezt?
Ki érti ezt?
Én nem.
Vezető kép: Iratxe García Pérez, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének frakciója nevében fogadta Márki-Zay Pétert és Ujhelyi Istvánt (Brüsszel, 2021. 11. 10.)
