Az új berlini kormány a programja alapján egész Európát német élettérnek tekinti
Németország a tanulságos példája annak, hogy az elemi józan ész és az erő nem járnak kéz a kézben. A németek mindkét vesztes háborújukban az európai hegemónia megszerzését tűzték ki célul. Tulajdonképpen katonai értelemben erre meg is volt az esélyük. Európa szerencséje, hogy nem kellett megtudnunk, mit kezdtek volna új birtokaikkal, mert szimplán hülyébbnek bizonyultak, mint szintén nem túl éles eszű ellenfeleik. Ez az igazi német tragédia: hogy nem gyengébbek, hanem csak ostobábbnak voltak, mint történelmi ellenfeleik.
Az új német szociáldemokrata, zöld és liberális kormány olyan kormányprogramot rittyentett össze, ami azon az illúzión alapul, hogy a mai Németország is erős, és korábbi ellenfelei is hozzáhülyültek az elmúlt néhány évtizedben. Ez utóbbi igaz sajnos, de az első feltételezés teljesen téves. Németország ugyan gazdasági nagyhatalom még, Merkel hatalomra kerülésekor még a világ strukturálisan legerősebb gazdasága volt és reálértékben pedig Amerika után a második legerősebb. Ezt a státuszt sikerült letornászni oda, hogy ma világviszonylatban a német gazdaság és a német társadalom már csak a hanyatló Európa "beteg embere".
Ez utóbbit a XIX. század végi maradék török birodalomra mondták eredetileg. Mondjuk a törökök most is benne vannak a buliban, mint Németország legrégebben integrálatlan kisebbsége, akikről az új és virulensebb muszlimok okozta problémák egyszerűen elterelték a német elitek figyelmét.
Demográfiai utóvédharc
A németországi társadalom német jellege már megszűnt, tulajdonképpen demográfiai utóvédharcot folytatnak a bevándorlókkal szemben. És most ez az ország akarja – nyilván a saját elitjének vezetésével – föderalizálni Európát. Felettébb pofátlan része a német (!) kormányprogramnak, hogy alsó hangon 420 millió nem német állampolgárságú ember életének gyökeres megváltoztatását tűzi ki célul. Olyan természetességgel, ahogy azt anno a Kaiser, illetve a Führer elképzelte.
A Führer nem kedvelte a kommunistákat – a baj csak az, hogy ezeket a kommunistákat viszont kifejezetten csípné. Na nem az LMBTQ-elmebajt vagy az iszlamofíliát, hanem azt a brutalitást, ahogy képviselik a gyengébbekkel szemben a német érdekeket. A Führer előtt csak azt kellene eltitkolni, hogy ez a német kormány a németeket szereti a legkevésbé. Habár a Führer sem volt normális, lehet, hogy megtalálnák a közös hangot. Érdemes mindenkinek elgondolkoznia azon, hogy úgy kerülhet a mindenkori német állam által képviselt értékek által dominált világba, hogy abba semmi beleszólása sem lesz. A német kormányprogram ezt teljes nyíltsággal megfogalmazza. Az összes olyan EU-s eszköz megerősítésével, amellyel el lehet venni más országok teljes szuverenitását és gyarmattá lehet őket tenni.
A világ normális részén a kormányprogramok tájékoztató jellegűek, de Németországban nem, ezek ezt tényleg meg akarják csinálni. Kedvenc idézetünk akár ez is lehetne:
olyan kormányt alakítunk, ami a német érdekeket az európai érdekek fényében definiálja.
Béke, jólét, szabadság
Azért, hogy más meg ne nagyon ugathasson bele az európai érdekek meghatározásába, azokat a kormányprogram egy másik része definiálja, hiszen Európa német belügy ugyebár (másutt):
Egy demokratikusan stabilabb, erősebb és stratégiailag szuverén Európai Unió békénk, jólétünk és szabadságunk alapja. Ennek keretében megbirkózunk a korunk fő kihívásaival, mint például az éghajlatváltozás, a digitalizálás és a demokrácia megőrzése. Elkötelezettek vagyunk egy olyan EU mellett, amely a határain belül és kívül egyaránt magáévá teszi (ezeket az) értékeit és a jogállamiságot és határozottan kiáll értük.
Az ezeket követő mondatban érdemes németül is elgyönyörködni:
Als größter Mitgliedstaat werden wir unsere besondere Verantwortung in einem dienenden Verständnis für die EU als Ganzes wahrnehmen. (A legnagyobb tagállamként a mi különleges felelősségünk, hogy megértessük ezt az EU egészével.)
(Ezen a fordításon persze lehet vitatkozni, tehát várjuk a finomságokat jobban kifejező fordításokat kommentben, hiszen a német nyelv a finomságok kifejezésére különösen alkalmas.)
A dokumentum olyan természetességgel tekinti az aktuális német világértelmezést mindenkire kötelezőnek az EU-ban, mintha erre a német kormánypártoknak Európa minden országából demokratikus felhatalmazása volna, és mintha a tagországok nem is az EU-nak, hanem a mindenkori német kormánytöbbségnek adták volna át szuverenitásuk egy részét.
Ebből a dokumentumból viszont az következik, hogy a német kormány most már minden EU-s tagország teljes szuverenitását követeli azért, hogy azzal a sajátjaként rendelkezhessen. Hogy aztán mindegyiket a saját képére formálja az egykori Német Demokratikus Köztársaság mintájára.
Ezek felsőbbrendűek
Véleményem szerint ebben az a legfélelmetesebb, hogy a németek megint nagyhatalmi lelkiállapotba kerültek, az önreflexió minden formasága nélkül. A felsőbbrendűségi érzésük változatlan, csak most éppen a "jóemberkedésben" és a világ megmentésében manifesztálódik. A saját történelmüket már újra elfelejtették, egyenesen elvágták magukat a múltjuktól és semmit sem tanultak belőle.
A "német-problémára" csak geopolitikai válasz adható. A modern történelemben először fordul elő, hogy a megőrülő Németország az USA-ban szövetségesre találhat, hiszen mindkét országban ugyanaz az ideológia van hatalmon, a liberalizmusnak nevezett primitív, destruktív és nagyon zavaros vulgármarxizmus. Európa még nem germanizálódott nemzeteinek össze kell fogniuk a németek által már nyiltan képviselt föderalizációs "parancs" ellen. Mert ez bizony parancs, nem más. A germanizálódás ebben az esetben pedig már a nemzeti, etnikai megszűnés folyamatát jelenti.
Vezető kép: Angela Merkeltől búcsúzik a Bundeswehr
