Nagyon szerencsétlen ember az, aki kizárólag a politikán tud gondolkodni
Ha jól sejtem, mindenkinek megvannak a Telex, a 444 és társaik által ránk zúdított gyászfeldolgozó munkák. A cikkek tömkelege, amelyek a vereség okait keresik, és vélt vagy valós megtalálásuk után fejtegetik azokat. Lesz még bőven ilyenben részünk az elkövetkező hetekben, hónapokban, de nem ezek a legérdekesebbek, vagyis pontosabban fogalmazok: nem ezek a legszórakoztatóbbak. Egyes videók is megvannak, ugye? Amelyekben egyáltalán nem buborékban élő, pláne nem kontraszelektált fiatalok fejtegetik, hogy milyen rettenetes ebben az országban élni, és ez, immár a negyedik kétharmados győzelem után egészen tűrhetetlenné vált? El kell menni, emigrálni, itt hagyni Mucsát, ami megöli a lelket és a szellemet. Mondják ezt, miközben a végkövetkeztetés azért minden esetben valami olyasmi, hogy na jó, hát lehet, hogy azért mégsem megyek el. Pedig szívemre tett kézzel mondom, hogy társadalmi munkában vállalnám, hogy segítek a pakolásban és még bőröndszponzort is szereznék.
A szórakoztató faktoron túl – mert lássuk be, elsősorban ilyet élményt nyújt a cucc, némi izgalmi állapoton felül – a jelenség szomorú is. Szomorú, hogy itt vannak ezek az emberek és láthatóan fingjuk sincs, hogyan tudnák élvezni az életet. Hogyan és miként tudnának kilépni azon keretek közül, amelyekbe saját magukat zárják, a börtönőrök pedig a Telex, a 444, a 24.hu, a HVG meg a többi munkásai. Ezt már múlt héten is megírtam, de ugyanúgy tartom: ki csodálkozik azon, hogy lehetetlen egészséges életet élni, ha 0-24-ben ezt a szart fogyasztod? Kizárólag olyan hírek jutnak el hozzád, hogy minden rossz, mindenhol élhetetlen, ahol magyar föld van, elnyomás és diktatúra uralkodik. És mindezt még belecsomagolják egy hiteltelen, gonzónak álcázott, valójában a ‘90-es évek végén kihunyt stílusba, hogy minden hehe meg haha, micsoda irónia uralkodik itt, sőt, önirónia is, de mindez csak azért, hogy valami elfedje a fogcsikorgatást, a könnyes szemeket és a gyűlöletet.
Nemigen sajnálom én ezeket a fiatalokat, mindenki olyan evilági poklot választ magának, amilyet akar, de mégiscsak szerencsétlenek és nem azért, amiért elsőre gondolnánk. Ki az, akinek nem ez a hivatása, ám naponta minden percét kiteszi a jogállamiságon való merengés, a melegjogok, a szexuális kisebbségek, a demokrácia állapota és úgy alles zusammen a politika? Nézem ezeket a tényleg szomorú arcokat és arra gondolok, hogy nincsenek barátaik, csajok, pasik, szerelmek, bulik, sörözések, hobbik, munkahely vagy egyéb? Hogy lehet úgy élni, hogy tragikus pofával üldögélsz egy sarokban és neked nem megfelelő politikai változáson vagy éppen változatlanságon lamentálsz 24/7-ben?
Kezdjetek magatokkal már valamit, bármit, annyi dolog van ezen a világon. Higgyétek el, 2002-ben és 2006-ban, de még 1994-ben sem viselkedtek ilyen szánalmasan a jobberek, mert nekik is volt ezer más dolguk. Ebben az országban – és áhítattal megsúgom, a világon bárhol, még a raklaprugdosó londoni haveroknál is, akik egy ólban élnek nyolcan, hogy kétszáz fonttal többet eltegyenek a hónap végén – azok érzik jól magukat, akiknek céljaik vannak. Üresen, baromságokat olvasva a Telexről meg a 444-ről, aluljárós, vietnami falatozókban összegyűlve a spanokkal mindig, minden rendszerben szarul fogjátok magatokat érezni.
Mert összességében minden egészségesen gondolkozó embernek a töke tele van azzal és jelentős szerepe van az újabb kétharmadban, hogy adott egy réteg – szerencsére marginális, de mégiscsak létező –, amelynek semmi sem jó, ami a normalitás talaján létezik. Nem lehet soha jó, mert ha mégis az lenne, érkeznek a jelzők és a totálisan kamu megállapítások. No, meg a hangulat! Az még kedvencem. Jó lehetne itt minden, csak ugye, az a fránya hangulat! Az nem az igazi, nem lehet így élni. Mondom, esetleg meg lehetne próbálkozni a dolgozással is, mint olyan, nagyszerűen segít levezetni az energiákat.
Itt van ez a picsogó, fiatal réteg – miközben a kormánypártok harminc év felett minden egyes korcsoportban nyertek, többek között a diplomások körében is és a legfiatalabb, 18-29-es választói kategóriában is alig szorultak a második helyre –, aki neked és nekem, a szerencsétlen kis visszhangkamrájából meg akarja mondani, hogy mit is kéne csinálni meg hogyan is kéne élni. Teszik ezt úgy, hogy ők mindig, minden korban boldogtalanok és elégedetlenek lennének.
Nem gondolom azt, hogy ezt a réteget át lehet fordítani a javunkra, de nem is érdemes. Ha ők szarul szeretnének élni, hát szívük joga. El akarják hagyni az országot? Hajrá! Maradni akarnak és szenvedni? Rajtam nem múlik! Talán fura, hogy ezt mondom, de mindannyiunk érdeke ez. Ugyanis ameddig csak készülnek saját maguk szellemi önkielégítésére ezek a videók, amelyeket szerencsétlenségükre az egész ország is láthat, annál biztosabb, hogy az országban még nagyon-nagyon hosszú ideig jobboldali, nemzeti kormányzás marad. Az emberek többsége, gondolkozzék bárhogyan is bizonyos politikai kérdésekről, egy dologban azonosan vélekedik: a semmin nyammogó, jó dolgában azt sem tudja, magával mit kezdjen alapelven élő embereket kivetik maguk közül, sőt, megvetik, és ez nagyon is jól van így.
444, Telex, meg a többiek! Sok hasonló videót kérünk még!
Fotó: 444.hu
