400 forint fölött az euró

Legalábbis ezt próbálja az emberekbe sulykolni a haladó sajtó. És persze a haladó sajtó olvasói kéjes örömmel osztják tovább a hírt. Hadd érezzük szarul magunkat mindannyian. És legyünk dühösek! Merthogy még drágább lesz a horvátországi nyaralás, ez nem vitás. Vagy a parndorfi shopping-turné... meg minden importtermék, a banántól a mobiltelefonig.

De bontsuk ki egy pillanatra az igazság részleteit. Hétfő estére 1%-ot gyengült a forint az euróhoz képest. Ugyanennyit gyengült a lengyel zlotyi is. Ezekkel a devizákkal valóban szabadon kereskednek a pénzpiacokon. (Ellentétben például a mesterségesen teljesen az euróhoz kötött román lejjel vagy a bolgár levával, a részben kötött cseh koronával, és az Európai Központi Bank által totális lélegeztetőgépen tartott ukrán hrivnyával.) 1,15%-ot gyengült viszont például a norvég korona. Amellyel szintén szabadon kereskednek, és amely egyébként a világ egyik leggazdagabb országának a devizája. Norvégia ráadásul olajban gazdag! Mégis, az olajár emelkedése nemhogy nem erősíti a pénzüket, hanem gyengíti, különösen a dollárral szemben. Utóbbihoz képest egyébként az euró is gyengül; már az 1,04-et is lassan áttöri lefelé és közel a paritás, azaz az 1:1, ahol utoljára a 2000-es évek elején tartózkodott, nem sokkal az elindulása után. (És amikor sokan még úgy vélték, egy évtizedet sem fog élni a közös európai deviza.)

Összességében tehát – anélkül, hogy a devizakereskedés, a Forex részleteibe túlságosan belemennénk –, láthatjuk a szokásos folyamatokat: válság, bizonytalanság, háború, stb. idején a befektetők a biztonságos, úgynevezett „tartalékvalutákat” keresik, azaz a dollárt (és a japán jent). A kisebb, kevésbé likvid, kockázatosabb devizák pedig masszívan esnek, mert ezekből menekülnek. (Az euró valahol a kettő között van; piacának méretéből, mélységéből eredően a kis devizáknál stabilabb, de az eurózóna országainak különbözősége miatt a dollárhoz képest jóval kockázatosabb.) És akkor a bitcoin mai 20%-os eséséről még szó sem esett... Ettől aztán végképp szabadulnak ma a befektetők. (Természetesen a bitcoin is Orbán miatt zuhan!) Egyetlenegy deviza megy teljesen szembe a trendekkel: igen, az orosz rubel. Hétfőn épp közel 2%-ot erősödött az euróhoz képest. Olyannyira, hogy már erősebb, mint a háború kitörése előtt volt. Működnek a szankciók, igaz?

Nem igaz. Az amerikai nyomásra továbbra is erőltetett, ostoba szankciókkal, az egyre elvetemültebb büntetőintézkedésekkel az Európai Unió totálisan lábon lőtte magát. Oroszország pedig, ahogy a tegnapi sajtóban is olvashattuk, a háború kitörése és a szankciók bevezetése óta 100 milliárd dollárt keresett pluszban, köszönhetően az egyre emelkedő olaj- és energiaáraknak. Utóbbiak durván hajtják felfelé az inflációt, ami világszerte jelentkezik és fájdalmas, de a lokális devizáik gyengülése miatt a kis országokban ez még inkább látványos. Az importtermékek árában különösen meglátszik, vagy ahogy abban is, ha külföldre akarunk utazni. Az exportpozícióink persze javulnak, és egyre vonzóbb célpont vagyunk a turistáknak is, de ezt az átlagember – az árak emelkedésével ellentétben – nem érzi azonnal. És a hosszabb távú esetleges hasznok nem tudják kompenzálni a hergeléssel gerjesztett, azonnali baszdühöt.

Merthogy az euró-forint árfolyamra való mutogatás, mint a gazdaság teljesítményének mérőszáma, teljességgel hamis, és valóban csak a hergelést szolgálja. Az euró évek óta folyamatosan gyengül a dollárhoz képest. Erről Ursula von der Leyen tehet? Vagy előtte Jean-Claude Juncker? Esetleg az Európai Központi Bank elnöke, Christine Lagarde? A korábbi elnök és jelenlegi olasz miniszterelnök, Mario Draghi? Európa, illetve az eurózóna gazdaságpolitikája rossz? Persze, sok vaj van az előbb említett figurák füle mögött, és főleg az orosz–ukrán háború kapcsán elképesztően kártékony döntéseket hoznak, de az euró gyengülése nem azt jelentette, hogy az ezt használó országokba elérkezett a világvége. (Mint ahogy Japánban sem jelentette a mennyországot a jen évtizedeken át tartó erősödése. Sőt, kifejezetten küzdeni próbáltak ellene – nem sok sikerrel.)

Mindez nem azt jelenti, hogy a forintgyengülés ne okozna gondokat, ne érintene minket, állampolgárokat közvetlenül, a mindennapokban, amikor vásárolunk. De makrogazdasági szempontból a devizáknál a stabilitás a lényeg, nem az aktuális árfolyam. A hirtelen, drasztikus mozgások azok, amelyek veszélyesek. Néhány forintos napi ingadozás nem ez a kategória, de még az elmúlt 5 évben produkált, átlagosan évi 5% körüli gyengülés is bőven kezelhető. Az idén tavaszi gyengülés már valóban határeset, de emögött elsősorban az általános, világszinten jelentkező infláció húzódik meg, ennek oka pedig a szomszédban zajló háború. És még inkább az erre adott, részben Amerika által presszionált, részben jóemberkedésből fakadó válaszok, az Európai Unió által hozott rossz döntések. Szóval a forintgyengülésről (és az euróéról is a dollárhoz képest) most egy kicsit tényleg Ursula von der Leyenék tehetnek.

Vezető kép: MTI/Balogh Zoltán