Akár a nagyapja, úgy András is puhára fog esni – avagy miért lett kínos momentumosnak lenni?
FEKETE-GYŐR ANDRÁS PÁRIZS, BERLIN ÉS BRÜSSZEL UTÁN A BELVÁROSBAN IS BE VAN ANNYIRA ÁGYAZVA, HOGY HÁROM HÓNAPIG AKÁR KÉPVISELŐ-GYAKORNOKOSKODNA IS, AMIBŐL MEGINT ÖSSZEJÖHET PÁR ÉVNYI MEGTAKARÍTÁSA. FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA/PS
Fekete-Győr elvtárs ugyan őszinte hajlandóságot nem mutatott a párttal szemben elkövetett bűneiért való felelősségvállalásra, ám önkritikát gyakorolt és politikai hibáit nyilvánosan elismerte, így a párt vezetésétől – érdemei elismerése mellett – más fontos megbízatást kapott. Mint egykor a kommunista funkcionárius nagypapa, úgy – bármennyire is kínos ez a Momentumnak – most András unoka is puhára esik, miközben megy a bla-bla. Méghogy a történelem nem ismétli önmagát?! Méghogy nem öröklődik a hatalomhoz való viszony?! Ó, dehogynem! Ahogy a múlt tagadása és a következménynélküliség, úgy a hatalomhoz való feljogosítottság érzése is bele van kódolva a hazai internacionalista baloldal DNS-ébe. Fekete-Győr András kilenc hónap alatt háromszor bukott meg, de ami ennél lényegesebb: néhány év leforgása alatt elérte, hogy a Momentumról a kivagyiság és az üresfejűség jut először eszünkbe. S mivel a jelentéktelen Gelencsér Ferenc finoman szólva sem a legélesebb kés a fiókban, így aki tud, az inkább menekül(jön).
Olyan sok okos, ügyes, tehetséges és szorgalmas huszonéves lány és fiú él Magyarországon! Család, karrier, kézzelfogható teljesítmény; szép és ígéretes jövő – jut eszünkbe rájuk nézve. Nem csoda, hogy a kiváló képességű fiatalok ma már nagy ívben elkerülik a generációspártnak indult Momentumot. Mert gáz. Kínos, ciki, cinkes!
Kínossá vált momentumosnak lenni
Fekete-Győr komolyan megdolgozott azért, hogy kompromittáló legyen ma momentumosnak lenni.
Ha a butaság fájna, András naphosszat kiabálna, hisz ennyi ostobaságot politikus büntetlenül nem követett még el.
A Momentum szomorújátéka azonban nem egy ember tragédiája. Fekete-Győr András nagyképű és oktondi viselkedése csupán tünet, a probléma a momentumos bikaborjak kivagyiságában keresendő.
A momentumos politikus prototípusa külsőleg könnyen felismerhető. Csillogó élet amerikanizálódó kulturális mázzal nyakon öntve. Belvárosi küllem és viselkedés, drága ruhák, kifogástalan angol kiejtés.
A gond mindezzel leginkább az, hogy a fiatalok százezrei irigylik el ezt az egyébként kamulétet, lassan öt éve. Irigylik a trendiséget, a külföldi utakat. Sokan akarnak olyanok lenni, mint a momentumos bikaborjak. Pedig ez, ahogy a legtöbb tízéves lánynak a Barbie baba külső, elérhetetlen vágyálom csupán. Már csak azért is, mert a momentumos létezés ideája úgy hazugság, ahogy van, belülről pedig olyan sötét, mint a fekete lyuk. Akit pedig benyel, az végleg elveszik. Morálisan mindenképpen.
Fekete-Győr előttünk lejátszódó „személyiségfejlődése” egy az egyben szimbolizálja a Momentum valódi értékét.
Gelencsér Ferenc sem képes új impulzust adni
A Momentumnak továbbra sincs a többi baloldali párttól megkülönböztethető politikája és egyelőre az Országgyűlésben sem találják a hiteles hangot. Emellett a szervezeti instabilitás és a széthúzás is rontja a párt megítélését. Az elmúlt egy évben három elnöke volt a pártnak, Fekete-Győr pedig háromszor bukott meg, mégis ott mosolyog a plakáton, ami valljuk meg, nagyon kínos. Így az alig ismert és kevés politikai tapasztalattal bíró Gelencsér Ferenc megválasztása nem tűnik korszakos fordulatnak.
Gelencsér szürke és unalmas politikus, új impulzust nem tud adni, ráadásul már az előválasztáson is elvérzett, így kevés „politikai tőkéje” van. Tőle aligha várhat megváltást a párt.
Az új elnöknek továbbá azért is nehéz dolga lesz, mert számtalan, a múltból fakadó, a választók körében negatív képzelettársítástól kellene megszabadítania a pártot. Az olimpia megfúrása miatt a jobboldali és a bizonytalan szavazók is elutasítják a mozgalmat, míg az ellenzéki oldalon az okoz problémát, hogy miután összefogtak Gyurcsányékkal, a szocialistákkal és a Jobbikkal is, gyakorlatilag „varázstalanították” generációs külcsínüket. Ráadásul cserben hagyták azokat a szimpatizánsokat is, akik az ellenzékváltás lehetőségét látták bele a szervezetbe.
Ha az új elnökség nem tud megszabadulni meg a múlt terheitől, Gyurcsány Ferenc „halálos öleléséből” és nem tud kialakítani egy kristálytiszta politikai karaktert, akkor el fog az egész közösség jelentéktelenedni.
Öröklődő feljogosítottság
Hiába bukott meg, egyelőre tehát Fekete-Győr András kivagyisága határozza a párt karkaterét, ami komoly nehézség.
András nagypapája ugyanis a pártállam egyik vezető megyei kádere, 1969 és 1981 között a Heves megyei végrehajtó bizottság elnöke volt, aki mindig puhára esett. Utolsó botránya egy tipikus Kádár-korszakbéli korrupciós ügy volt. Egy Egerben épült tanácsi házsorból kilopta a nyílászárókat, amik a saját mátrai üdülőjébe kerültek, illetve a tanácsi házgyár kontójára szaunával is javította a saját kádári luxusát.
A rendszerváltoztatás után is megtarthatta a Galyatetőn álló nyaralóját.
A hivatalos indoklás így hangzott akkor:
a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tevékenységével összefüggésben kialakult helyzetért, valamint mert a vállalat tevékenységével kapcsolatosan hivatali beosztásával össze nem egyeztethető erkölcsi magatartást tanúsított...
Magyarul: saját zsebre dolgozott, lopott, feketén nyaralót épített az állam pénzéből.
Az unoka meg a nagy felcsúti perről beszélt a kampányban – no hiszen!
És most ne jöjjön senki azzal, hogy a fiúk (unokák) nem felelősek a(z) (nagy)apák bűneiért! A múlt bűnei alól ugyanis korukból adódóan kibújnak, ám a múltban szerzett előnyök örökségét örömmel veszik át a rendszerváltoztatás után felnőtt balliberális generációk. Minden önkritika nélkül élvezik megöröklött előnyüket. Természetesnek veszik, hogy nekik több jár.
Így futott be karriert a nagyapa után az impexnél az édesapa, és így nőtt fel András is.
Fekete-Győr András egy kipróbált kommunista funkcionárius unokája, illetve sikeres impexes szülők gyermeke, és ahogy a nagypapa stiklikért, úgy az unoka a hülyeségeiért lett „áthelyezve” a párton belül.
Békés Márton a Látószög blogon publikált Negyedíziglen című írásában így foglalja össze:
Genetikai kutatások, de hétköznapi családi megfigyelések sora is alátámasztja, hogy a fiúk nem feltétlenül apáikra, hanem inkább a nagyapjukra „ütnek vissza”. Nem lehet más magyarázat arra, hogy a társadalom- és gazdaságpolitikai értelemben egyaránt nyugatos, progresszív, neoliberális napirendet követő Momentum ifjú elnöke apja művelt, polgáriasan apolitikus hozzáállásahelyett miért a zavarba ejtően ostobenkó pártmunkás-zsargont használja, tör be szerkesztőségbe s vegzálja az ott dolgozókat, saját bevallása szerint
Illetve:
A posztkommunista–liberális szövetséget más formában újrakötő, de az eredeti forráshoz is gyakorta visszajáró, transzatlanti támogatottságú elitnemzedéket családi kötődései, nyelvhasználata, kulturális referenciái, gazdasági ízlése és szerteágató – hazai, de főleg nemzetközi, egyesek szerint szolgálati – kapcsolatrendszere korlátlan feljogosítottság-érzéssel tölti el.
Fekete-Győr András hite szerint éppen ezért neki jár a hatalom.
Akár a nagypapa egykor, úgy András is puhára esett
Mikor a nagypapa lebukott, önkritikát gyakorolt és az állampárt vezetése – jó elvtárshoz méltón – felfelé buktatta. Ezt akkor úgy nevezték, hogy „más, fontos pártmegbízást kapott”. Kiutaltak neki egy újlipótvárosi ingatlant, a Magyar Agrártudományi Egyesület alelnöki posztja mellett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium alá tartozó, agrármérnökképzéssel foglalkozó Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet helyettes vezetője lett. Majd egyetemi docenssé nevezték k, hogy később luxusnyugdíjjal pihenhessen a galyatetői nyaralóban.
Most valami hasonló történik Fekete-Győr Andrással.
A parlamentben átveri őket Hadházy, nevetségessé teszik magukat az „obstrukciós” kísérlettel, „a le is teszem az esküt és nem is, fel is veszem a mandátumomat és nem is” játékkal.
Azután elérkezik a nagy nap, amikor Fekete-Győr András először kérdezheti az Országgyűlésben a miniszterelnököt. Teljesen érthetetlen módon az öt évvel ezelőtti olimpiaellenes kampányukat rángatta elő, ami arra utal, hogy nincs aktuális mondanivalójuk. A frakcióvezető ráadásul olyan elemi hibákat követett el – 2030-as olimpiáról beszélt, miközben abban az évben nem lesz ilyen sportesemény –, ami ismét csak a felkészületlenségre utal. A baki a Youtube-nak és a TikToknak köszönhetően a fiatalok körében is „nagy sikert” aratott, mém lett belőle, ami tovább rontja a Momentum megítélést a fiatalok körében.
Ezek után muszáj volt valamit Andrással csinálni. Kínos lett volna még egy ilyen eset az egyébként is cikivé vált pártban. Érkezett is a hivatalos közlemény:
A Momentum elnöksége a Momentum parlamenti frakciójával egyeztetve úgy döntött, hogy a párt ideális működése és hatékony munkaszervezése érdekében, a tavaszi ülésszakot követően személyi cserét eszközöl a frakció élén. Ahhoz, hogy a parlamenti frakció és a párt vezetése az eddigieknél szorosabban összekapcsolódjon, a Momentum-frakció frakcióvezetőjévé Gelencsér Ferencet, a Momentum elnökét nevezik ki.
Továbbá:
Fekete-Győr András a Momentum alapítójaként és országgyűlési képviselőjeként, ahogy eddig is, úgy a továbbiakban is a párt meghatározó politikusa marad, továbbra is a párt élvonalából fogja a a (sic!) Momentum közösségét erősíteni.
Gelencsér Ferenc aligha tudja kihúzni ebből a gödörből a Momentumot, ahogy az egész politikai közösség sem tud könnyen megszabadulni a Fekete-Győr András-jelenségtől. Az efféle, hatalom birtoklására született fiatalok teszik cikivé ezt az egész társaságot. Pontosabban az, hogy keretet, ezzel lehetőséget adnak arra, hogy a hatalomra való feljogosítottság érzése beteljesedjen.
Ez pedig nagyon gáz.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
