fekete-győr endre
Akár a nagyapja, úgy András is puhára fog esni – avagy miért lett kínos momentumosnak lenni?
Fekete-Győr elvtárs ugyan őszinte hajlandóságot nem mutatott a párttal szemben elkövetett bűneiért való felelősségvállalásra, ám önkritikát gyakorolt és politikai hibáit nyilvánosan elismerte, így a párt vezetésétől – érdemei elismerése mellett – más fontos megbízatást kapott. Mint egykor a kommunista funkcionárius nagypapa, úgy – bármennyire is kínos ez a Momentumnak – most András unoka is puhára esik, miközben megy a bla-bla. Méghogy a történelem nem ismétli önmagát?! Méghogy nem öröklődik a hatalomhoz való viszony?! Ó, dehogynem! Ahogy a múlt tagadása és a következménynélküliség, úgy a hatalomhoz való feljogosítottság érzése is bele van kódolva a hazai internacionalista baloldal DNS-ébe. Fekete-Győr András kilenc hónap alatt háromszor bukott meg, de ami ennél lényegesebb: néhány év leforgása alatt elérte, hogy a Momentumról a kivagyiság és az üresfejűség jut először eszünkbe. S mivel a jelentéktelen Gelencsér Ferenc finoman szólva sem a legélesebb kés a fiókban, így aki tud, az inkább menekül(jön).