A liberális álszentség csúcsa
Bár nálunk is megjelent itt-ott, de nemigen ütötte át az ingerküszöböt a hír. Pedig nemcsak, hogy napokig uralta Amerikában a közbeszédet, de ennél beszédesebben talán még soha nem sikerült bemutatni a jóemberkedő liberálisok álszentségét és hazugságait. Az USA déli határát naponta migránsok tízezrei lépik át. Ellepik a határmenti, általában nem túl gazdag, ezért korlátozott forrásokkal rendelkező településeket. A demokrata kormányzat és a cselédsajtója folyton arról beszél, hogy az illegális bevándorlók is milyen csodálatosak, meg különben is, ez egy álprobléma, amit a republikánusok fújnak fel, a határ igenis biztosítva van.
Texas kormányzója, Greg Abbott korábban már elbuszoztatott néhány migránst Washingtonba, és lerakta őket az egyik tévétársaság irodája előtt, hogy a főváros elkényeztetett liberálisai és hazug politikusai kezdjenek valamit a valósággal. Természetesen mindössze annyit kezdtek vele, hogy felháborodtak. Mégis hogy képzeli Texas! De most Florida republikánus sztárkormányzója, Ron DeSantis óriásit emelt a téten. Ötven, főleg venezuelai illegális bevándorlót repülővel szállított a Massachusetts állambeli Martha’s Vineyard-ra.
Ahol a kertekben egymást érik az erényfitogtató táblák: „A fekete életek számítanak”, „a család az család”, „nincs olyan, hogy illegális bevándorló”, stb. Jóemberkedés, de csakis a távolból. Egy festői kis szigetről, ahol az ország leggazdagabb embereinek van nyaralója. Az átlagos házár egymillió dollár. De itt van az Obama házaspár 12 milliós rezidenciája is. Mert hát Obama, aki szavakban a bevándorlás nagy támogatója, és a fehér privilégiumok nagy kritikusa, valamiért mégis a gazdag, fehér liberálisok között szeret vakációzni. Az álszentség természetesen nem áll itt meg. Amikor megjelentek hús-vér valójukban a bevándorlók, a helyiek reagáltak is rá: „nincs meg a kellő infrastruktúrájuk a kérelmek feldolgozásához”. A demokrata helyi képviselő szerint „a republikánusok politikai bábuként használják szegény bevándorlókat, és veszélybe sodorják őket”.
Tehát amikor a texasi Brownsville városkát, az ország egyik legszegényebb települését lepik el az illegális bevándorlók, akkor ők hősök, akik a jobb életet és a boldogulást keresik Európában... bocsánat, az USA-ban. És micsoda embertelen dolog nem beengedni őket, falat meg kerítést építeni a magyar... bocsánat, a texasi határra. De ha a gazdagok által lakott helyekre visszük őket boldogulni, na, az embertelen! És veszélyezteti őket. Úristen, és tényleg! Még a végén véletlenül belesétálnak egy kagylósütésbe! Vagy egy koktélpartiba...
Pedig hát nagyon jól tudjuk, hiszen megmondták ugyanezek a libsik, Obamával az élen: a legnagyobb érték a diverzitás! És ez Martha’s Vinyeyard-ból eddig nagyon hiányzott. A lakosok 80%-a fehér. Gazdagok és a demokratákra szavaznak. Joe Biden 80% fölött kapott. De ők sokkal jobb emberek, mint bármelyikünk. Mert ők támogatják a diverzitást! Olyannyira, hogy Joe Biden összehívta a vészhelyzeti kabinetet, és 24 órán belül kivezényelték a katonaságot. Rögtön el is vitték a bevándorlókat egy másik repülővel Cape Cod-ra, egy katonai komplexumba!
Ami szintén nem az első eset, hogy Biden elnök migránsokat reptessen. De anno ez sem nagyon ütötte át az ingerküszöböt. Korábban ugyanis megjelentek videofelvételek arról, hogy a kormányzat az éjszaka leple alatt számos amerikai városba szállított illegális bevándorlókat repülővel. De akkor nem volt felháborodás. Nem volt probléma, hogy összesen kétmillió illegális bevándorló teljesen megváltoztatja egyes városok, körzetek demográfiai összetételét. És ezzel persze a szavazati arányokat is. Örökre. A demokraták javára. De ha Martha’s Vineyard-ról van szó, azonnal felháborodtak 50 emberen. Oda azért ne menjenek! Vigyék őket máshová!
Ismerős? Naná! Brüsszel urai ugyanezt akarták Európában is. Kvóták szerint elosztani az illegális migránsokat, idepasszolni őket nekünk. A képzetteket és a szobatisztákat esetleg megtartják maguknak. Nekünk egyelőre sikerült megakadályozni, de ne higgyük, hogy feladták!
Vezető kép: Martha’s Vineyard, migránsok, rendőrök. Fotó: New York Times
