Pszichológiai tünetek, emberi tragédiák, semmirekellőségek – A DK mai árnyékmérlege
Mi lehet az a vagányság vagy magabiztosság, ami helyrehozza a kardlapozásból, emberek agyonveretéséből, többek megvakításából álló terített betlit a politikai ultiban? Fogalmam sincs, de mentségemre szól, hogy a DK-ban is évek óta ezt próbálják sikertelenül kitalálni. Néhány éve színes gitárokkal keltettek szekunder szégyenérzetet a közéletet követőkben, most meg árnyékkormánnyal próbálnak egy kis sötétséget csempészni a fénybe. Jó, az igaz, hogy legalább időről-időre megpróbálnak valami újat, amivel máris többet tesznek, mint az MSZP vagy a felvidéki magyar pártok, de sokkal több köszönet ebben sincs. Az internet népe nem valami hálás jószág – ma a Dobrev Feri Apró kísérletén röhög, holnapra meg úgy elfelejti ezt is, mint a magentaszínű gitárral pózerkedő, konnektorba nyúlt Vadai Ágnest. Levonjuk a nap tanulságait.
A DK megszerezte szeptember 19-e hétfőjét, és nagyjából ennyi. Akit kicsit is érdekelt ez az árnyékos kommunikációs fontoskodás, az ma kiélte magát rajta. Született egy-két mókás mém, és ennyi. A DK-t ugyanúgy tizenpár százalékra fogják mérni, mint eddig.
A történet egyetlen valódi tétje nem érinti érdemben az országot. Ez ugyanis arról szól, hogy az Apró–Dobrev klán nyíltan megüzente, hogy ugyanazt a sorsot szánja a baloldalnak, mint a szemlőhegyi villának: rá akarja tenni a kezét az egészre. Hogy erre miként fognak reagálni a baloldali pártok és a híveik, megadóan lehajtják a fejüket, amikor eltávolítódnak a Pártelnökök nevű Signal-csoportból, vagy dacosan még jobban fogják utálni a Ferit, ezt nem tudhatjuk előre. Azon is múlik, mi lesz a szerencsesütibe rejtett papírszalagra írva az amerikai nagykövetség fogadásán.
De legyünk jólneveltebbek, mint az amerikai nagykövetség, és ne avatkozzunk be idegen államok és szervezetek belügyeibe!
Az árnyékkormány távolról
Ha összességében nézzük ezt az árnyékkormány-alakítást, akkor mindenképpen valamilyen tünetegyüttesre kell gyanakodnunk. Egyik lehetőség a disszociációs hárító mechanizmus.
„Arra való törekvés, hogy az egyén egymással összefüggésben lévő, összetartozó érzéseket, érzelmeket, élményeket szétválasszon és külön próbálja meghatározni. A működés fő célja, hogy az egyén ezzel elkerülje az ambivalencia átélését. Szélsőséges használatának eredménye a valóság torzult felfogása”
– így foglalja össze a Wikipédia. Az egymással összetartozó élmények és érzések itt a baloldal viselkedése és a négyszeri iszonyatos választási megveretésük. Ezeket nem hajlandó továbbra sem egységes történetként felfogni és kezelni a baloldal – így elkerülve az ambivalenciát és a politikai sikerek lehetőségét egyaránt. Az elmúlt 12 évet (amelyből Orbán 11-et megbukva kormányzott a baloldal szerint) és az április 3. óta eltelt hónapokat elnézve, ez már a valóság torzult felfogásának tűnik.
Az önmagát kormányképes alternatívának, sőt kormányváltó tényezőnek gondoló baloldal másik lehetséges tünetegyüttese a grandiózus doxazma, vagyis a saját személlyel kapcsolatos nagyszabású jövőkép köré szerveződő tévképzet. Sem a torzult valóságfelfogás, sem a tévképzet nem vicc, sok szenvedést okozhat mind az egyénnek, mind hozzátartozóinak.
Mondanánk, hogy azonnali segítséget kell kérni ilyen esetben, de Ron Werber itt már aligha tud segíteni.
Az árnyékkormány közelről
Be kell vallanom, én is voltam már árnyékkormány tagja. A 2000-es évek közepének egyetemi kocsmázásai során remekül elszórakoztunk a tárcák egyéni érdeklődési kör szerinti kiosztogatásával, néhány nagyon nemes és vicces küldetésű minisztériumot is kitalálva. Ez volt az az árnyékkormány, amelyben – bölcsésztársaságról lévén szó – egy közgazdasági szakközépiskolás érettségivel pozícióvita nélkül pénzügyminiszterségig lehetett vinni. Jó sok feles után, egy-egy pillanatra akár működőképes ötletnek is tűnhetett (nem, most nem Ferire céloztam), de a kótyagos hazabuszozás során már mindenki tisztában lett volna vele, hogy ez ugyanannyira komoly csak, mint Dobrev Klára árnyékkormánya, ha akkor még nem Gyurcsány igazi kormánya verette volna a népet az utcán.
Végigmehetnénk itt a gittegylet mind a 15 (16? 17?) tagján, de az Isten szerelmére, ne komolykodjuk már el ezt a dolgot! Hiszen egy tizenvalahány százalékos párt delirál éppen kormányalakításról.
Mit fog csinálni például Arató Gergely kormányprogramért felelős árnyékminiszter? Hát nemhogy program, de kormány sincs hozzá, ember! Miből fog állni Varju László energia- és rezsiügyi árnyékminiszter tevékenysége? Összeszedi minden energiáját, hogy még egyszer megbirkózzon az MTV-székház biztonsági őreivel? Vagy azért ő az energiaipari árnyék, mert ő árnyékban is felismer egy szénrögöt?
Ennél is égetőbb kérdés, hogy mi lesz Gy. Németh Erzsébet szociális és nyugdíjügyi sötétminiszter feladata? Beígéri, hogy ők kétszer ennyi nyugdíjat, háromszor ennyi otthonápolási díjat, és négyszer ennyi családi pótlékot adnának? Jó, de én meg négyszer ennyi nyugdíjat, hatszor ennyi otthonápolási díjat, és nyolcszor ennyi családi pótlékot adnék, szóval simán jobb szociális és nyugdíjügyi árnyékminiszter lennék Zsókánál.
Most majd kiderül, hogy komolyan veszik-e a DK-ban a meritokráciát vagy kizárólag a haverokat akarják megetetni árnyékközpénzzel.
És hát a tragédiák tragédiája: Kálmán Olga. Belegondolt már ebbe valaki? Amikor az ember újságíróból profi politikusnak áll, a közügyek irányításának ambíciójával, elvileg valamilyen szakterületi kompetenciával, de még a saját bajtársai is csak változatlanul úgy néznek rá: az újságíró. Árnyékszóvivőt csinálnak belőle. Vagy nem hiszik el róla a többiek, hogy ért valamihez, vagy tényleg nem ért semmihez, amihez egy politikusnak kéne. Hát megérte ezért átcuccolni az ATV-ből a pártszékházba?
