A magyar baloldal sormintája: moszkoviták, internacionalisták, globalisták, szivárványkoalíció, dollárbaloldal
A moszkoviták voltak azok a baloldali „aktivisták”, akiket egy birodalom szűk száz évvel ezelőtt abból a célból képzett ki, illetve támogatott anyagilag és politikailag egyaránt, hogy illegális eszközökkel – a második világháború után – megdöntsék a magyar államot. ’56 után aztán jöttek az úgynevezett szocialisták, akik szovjet fegyverekkel építették tovább a diktatúrát. Végül a rendszerváltoztatás után bukkantak fel a nyugati mintákat szolgai módon másoló liberálisok, akik belehaltak abba, hogy összefogtak a „reformkommunistákkal”, de mégis megszületett egy régi–új globalista elit, ami egész 2010-ig tartotta magát. Most itt áll előttünk Márki-Zay Péter, akinek szövetségesei, a szivárványkoalíció tagjai már a választások előtt valamiféle „alkotmánypuccsról” beszéltek, s aki most azt állítja, hogy azóta is érkezik pénz Amerikából.
A kata-tüntetésre, a pedagógus/diák-demonstrációkra (vagy legalábbis a rátelepedési kísérletre), de valójában az Orbán-kormány megbuktatására. Mi ez, ha nem egy valós félelemre okot adó történelmi minta?
Orbán Viktor leváltására gyűjtik a pénzt Amerikában
Meglepő nyíltsággal nyilatkozik nap, mint nap Márki-Zay Péter arról, hogy a Korányi Dávid által gründolt Action for Democracy (ami egy karnyújtásnyira van csupán a CIA-től és a Morgan Stanley-től) a választások előtt és azóta is közel kétmilliárd forintnyi dollárt gyűjtött össze a baloldal számára. Most már azt is tudjuk, hogy erről a szivárványkoalíció összes pártja tudott. (Habár komoly képzelőerő kellett ennek ellenkezőjéhez, hisz kétmilliárd forint igencsak feltűnő jelenség...) Azt is tudjuk, hogy nemcsak a választások óta, hanem egész nyáron nyitva voltak a pénzcsapok. Márki-Zay Péter szerint sok százezer forint kellett az úgynevezett katatörvény-ellenes tüntetésekhez – mintha bárkiben is kétség lett volna arra nézve, hogy a demonstrálók hátán a baloldal kormányt akar buktatni. A pénz pedig Amerikából érkezett, illetve érkezik MOST IS.
Ahogy Márki-Zay Péter szó szerint fogalmazott a dollármilliókról:
Mi azt a munkát végeztük el, hogy az Egyesült Államokban aktívan gyűjtöttünk forrásokat. (...) Tehát hasonló, Orbán Viktor leváltását hosszú távon szolgáló célkitűzésekre fogjuk fordítani.
Ez egy történelmi minta, ami a moszkovitáktól a szocialistákon át egész a balliberális globalistákig ér, és amit a szivárványkoalíció is újra rajzolt. És nincs még vége! Talán sosem lesz... Most is dolgozik a dollárbaloldal.
Erre a mintára hívja fel a figyelmet, és nevezi e szerint kívülről irányított ellenzéknek a „hazai” baloldalt Békés Márton:
Azzal, hogy 2020–21 fordulóján egyetlen nemzetközi párttá állt össze az ellenzék a magyar kormánnyal szemben, a hazai történelemből immár száz éve jól ismert mintázat tért vissza. A magyarországi progresszív erők (radikális liberálisok és velük szövetkező baloldaliak) 1918 óta külföldi érdekeket kiszolgáló, kívülről irányított, egységes csoportot képeznek. A 20. század során több alkalommal is koalícióra léptek egymással, hogy keleti vagy éppen nyugati irányból várva az utasításokat, a nemzeti érdeket alárendeljék a mintául választott égtáj akaratának, amelyet a mindenkori „haladás” aktuális hordozójának véltek.
De miért vall be mindent Márki-Zay Péter?
Szép dolog az őszinteség és politikai erény az átláthatóság, de egy vallomás sosem menti fel a bűnöst. Éppen ezért tűnik önsorsrontónak Márki-Zay Péter ámokfutása. De óhatatlanul merül fel bennünk az „egymillió dolláros kérdés”: miért teszi ezt? Ha a józan ész szerint járunk el, akkor Márki-Zay Péter vélhetően bosszút akar állni a volt szövetségesein azzal, hogy megvallja a külföldi támogatást, hisz ezzel magával rántja őket a történelem mély és sötét bugyraiba. Ezt a gyanút erősíti az, hogy Márki-Zay most már azt is elárulta, hogy tudtak a szövetségesei a dotációról. Neki már úgyis mindegy, bukjon hát mindenki, aki április 3-án elárulta őt! Aztán van egy másik teória is. Eszerint Márki-Zay azért beszél nyíltan erről, mert büszke arra, hogy a választások előtt és azóta is neki küldik a pénzt Amerikából. Ergo: továbbra is ő a külföldi érdekkörök kiszemeltje a kormányváltásra.
A harmadik elméleti válasz nem a józan ész működésén nyugszik. Lehet, hogy Márki-Zay Péter csak szokásosan hozza magát, azaz elszabadult hajóágyúként, felelőtlenül beszél és beszél. Talán egyszer választ kapunk...
Moszkoviták, internacionalisták, hazaárulók a XX. században
Nem példa nélküli, hogy egy birodalom szellemi és anyagi erőfeszítést tesz azért, hogy megbuktasson egy demokratikusan megválasztott parlamentet, illetve egy legitim magyar kormányt. Így tettek egykor a moszkoviták, akik az 1919-es kudarc után elhagyták az országot; előbb Bécsbe, Prágába, majd Moszkvába mentek és hosszú évekig ott éltek. A Szovjetunióban készítették fel őket arra, hogy egy későbbi alkalmas időben – a birodalom érdekeit szolgálva – visszatérjenek Magyarországra. 1945 tavaszán így is történt. Illegális módszerekkel és nyílt erőszakkal alig két év leforgása alatt hatalomra kerültek, végül leszámoltak minden ellenfelükkel. Felszámolták a demokráciát és létrehozták a kommunista diktatúrát.
A hatalom csúcsára került a hírhedt négyesfogat: Rákosi Mátyás, Révai József, Gerő Ernő és Farkas Mihály. A moszkoviták hazaárulást követtek el – ezen nincs mit szépíteni, ezt nem lehet relativizálni. A Szovjetunió politikai céljaival és tetteivel fenntartás nélkül azonosultak, a Moszkvából kapott szellemi és anyagi támogatással önkényuralmat építettek ki. Az 1956-os szabadságharc leverése után a szocializmust építő kommunisták is követték az elődjeik példáját. Egyszerű bábként, a Szovjetunióból rángatták őket, miközben mindenféle utópiával szédítették a magyarokat. Internacionalizmusnak nevezték a nemzetárulást, legvidámabb barakknak a diktatúrát.
Globalisták, szivárványkoalíció, dollárbaloldal a XXI. században
Mintha semmi sem változna! Mintha minden politikai minta újraíródna. Ma a „hazai” baloldalt globalista attitűd jellemzi, hisznek a föderalista, határok nélküli Európában és lemásolnának mindent, amit Nyugaton látnak. Ez a globalista elit akkor született meg minálunk, amikor az SZDSZ összefogott az MSZP-vel. Ennek következménye az lett, hogy a liberálisok elpusztultak, a volt kommunisták pedig visszatértek a hatalomba és 2010-ig sikeresek tudtak maradni. Nem tudjuk, hogy a balliberális politikai elit kapott-e pénzt külföldről a rendszerváltást követő két évtizedben, habár gyanakodhatunk, hisz Gyurcsány Ferenc 2013-ban így fogalmazott az MSZP-ről:
Én voltam ennek a pártnak az elnöke. Sok helyről vándorolt oda a pénz, Európából nem nagyon. Ahonnan meg vándorolt, azt meg jobb, ha nem tudjuk.
Szivárványkoalícióból dollárbaloldal lett
A magyar baloldal (ami valójában már nem is baloldal) végül globalista érdekek szerint szerveződött össze, és most már azt is tudjuk, hogy a szivárványkoalíció közvetve kapott pénzt külföldről. Pedig lehetne másként. Csinálhatnák a politikát máshogy. A baloldal – antikapitalista természetéből adódva – lehetne szociálisan érzékeny magyarpárti különítmény. (Nem fából vaskarika.) De a magyar baloldal nem ilyen. A magyar baloldal évszázados mintát követ. A cél mindig ugyanaz: kiszolgálni egy birodalom érdekeit.
A másik oldalról érthető a logika. Az Egyesült Államok – habár a történelmi érzékenység miatt mindig is kerülte a kifejezést – egyértelműen birodalom, és birodalomként is viselkedik. Keresi és megtalálja azokat a politikai, gazdasági és kulturális eliteket, amelyek egy-egy országban kiszolgálják a birodalmi érdekeket. Az Egyesült Államok valójában a világ legtermészetesebb dolgát teszi. Szemben a „hazai” baloldallal.
Vezető kép: Tüntetők tiltakoznak a kata-törvény módosítása ellen. Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
