Pesti Srácok

Az ellenzéknek most sem a szabadságharcról szólt az ünnep

Az ellenzéknek most sem a szabadságharcról szólt az ünnep

A tüntetők hite szerint a magyar jobboldal átengedte Budapest utcáit a "rendszerellenes" tömegnek. Dobrev Klára meggyőződése szerint az őt támogató tömegnek. Karácsony Gergely pedig nagyvonalúan átadta a liberális forradalom lángját és az utcát a középiskolásoknak, esetleg azoknak az óvodásoknak, akiknek nem ízlik a finomfőzelék és ezt önszerveződő érdekérvényesítés keretében, mikroadományok becsatornázása mellett, ki is akarják fejezni ezt egy olyan tüntetésen, amelyen egész véletlenül megjelenik Dobrev Klára.

Az egész tegnapi ellenzéki megmozdulás, fusson bár tanár vagy diák címszó alatt, annak a reménytelenségnek a kifejeződése volt, hogy az ellenzék a 18 év alatti diákok egy kis részének előtérbe tolásán kívül semmilyen más innovációt nem tudott kitalálni az áprilisi hatalmas veresége után. Tegnap is kiderült, minden normális ember boldog és elégedett embereket akar látni maga körül, leszámítva az ellenzéki és egyben nagyon haladó politikusokat, mert ebben az esetben ők sohasem nyernek választást ugyebár.

A projekt másik hasonlóan szánalmas és undorító része pedig az az igyekezet, hogy az ÁVH jogutódjai valahogy visszavegyék, a nevükre vegyék 1956-ot. A mindenkori hazaárulóknak mindegy, hogy kinek az érdekében árulják el az országot, mindig a legjobban fizető gazda van a listájuk elején. Nem véletlen, hogy a Jobbik is milyen elegánsan állt át az oroszoktól az "összefogáshoz", amikor felcsillant a dollárban és az euróban kapható támogatás a rubelben kapotthoz képest. Nyilasok és kommunisták csak a színükben különböznek egymástól, meg abban, hogy éppen kinek dolgoznak. Semmi másban. Nem véletlen, hogy a pár éve még a szovjetbarátság okán oroszbarát baloldal a leghangosabb, amikor az oroszokat kell és lehet gyűlölni. Egészen félelmetes, ahogy destruktív liberális értelmiség kórusban zengi, hogy a nagyszüleik által üzemeltetett tömeggyilkos rendszerrel azonos a jelenlegi demokrácia, és forradalmi tett lerombolni azt. Csupán visszanyúltak az 1945 és 1949 közötti retorikához, amikor a demokráciát kellett lerombolni, pont ugyanazért, mint most. Tényleg csak a "gazda" különbözik, most a nyugati gazdasági és ideológiai érdekeknek kell az országot és a nemzetet feltétel nélkül alárendelni, nem az orosznak. De ha ne adj isten visszajönnének az oroszok, pontosan egynegyed másodperc lenne nekik visszaállni a régi programra.

Az egész tegnapi nap és az egész tanártüntetéses feszültségkeltés lényege persze nem más, mint a gyerekek és a középiskolások hergelése és forradalmi nevelése. Forradalmárrá formálása a lehető legkommunistább, leganarchistább, legdestruktívabb módon. Nehezen, sőt semmilyen módon nem nevezhető tanárnak az, aki a kamaszok életkori problémáit használja ki politikai célokra. A világtörténelem leggazdagabb korszakában, a jólét elképzelhetetlen bőségében és soha nem látott szabadságban élő gyerekeket csapnak be és használnak ki a legalpáribb és a legaljasabb módon. Ez még a kommunistáskodásnak és a liberálistáskodásnak is a legalja. Persze a kint lévő fiatalok jelentős része, a hangadóik és a vezetőik szociológiailag jól behatárolható közegből érkeznek. Még a szüleiket sem lehet felelőtlenséggel vádolni, hiszen azok pontosan olyan jól tudják, mint a hisztériát keltő tanárok, hogy a jelenlegi politikai rendszerben a gyerekeik nagyobb biztonságban vannak egy kormányellenes tüntetésen, mint egy rózsadombi házibulin vagy egy romkocsmában.

PestiSracok facebook image

Érdemes egyébként átböngészni a PDSZ kilenc pontját, amelyekben a lehető legáltalánosabb követeléseket fogalmaznak meg. A bérezésre vonatkozó követelés csak a hetedik. A diákok tanulmányi terhelésének csökkentése kedves gesztus a diákok támogatásának megnyerése érdekében. És nem mellesleg teljes ideológiai szabadságot akarnak, diszkréten az utolsó pontban, mintha nem az lenne az egész hercehurca alapvető indoka. Hátha a következő generációt hatékonyabban lehet belekeverni és beleszoktatni ebbe az ostobaságba. Úgy látszik egyébként, hogy a primitív, funkciótlan trágárság minden, a fiatalokra alapozó tüntetés legfontosabb elemei közé került. Taszítva minden olyan jóérzésű embert, aki bármiféle méltóságot társítana a tanár szakmához vagy bármilyen nemesebb ügyhöz.

Az ellenzék tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint amit a harcoló felek Ukrajnában, szándékosan oktatási és egészségügyi intézményekbe telepíti a hadállásait, hogy úgy tűnjön, az ellenségei azokat lövik. Azért az kiderült, hogy még a PDSZ is érzékeli, az ellenzék rátelepedése az akcióikra még a saját közvetlen környezetükben is gyengíti a "szakszervezet" pozícióit. Erőtlen kérésük, hogy az ellenzéki politikusok ne akarják megszerezni a rendezvényt, semmit sem ért.

Orbán Viktor zalaegerszegi beszédével pedig ugyanúgy nem tudott semmit kezdeni az ellenzéki nyilvánosság, mint ahogy az elmúlt évtizedekben sohasem.

– idézte fel Mindszenty szavait a miniszterelnök. Nehéz ennél jobban megfogalmazni a magyar történelmi tapasztalatot és a jelenlegi magyar külpolitika céljait. 1956 reális célja volt a semlegesség, ami akkor is, és úgy tűnik most is együtt jár a függetlenséggel. De a magyar baloldalnak, a magyar liberálisoknak sem a függetlenség, sem a semlegesség nem volt célja soha.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.