Miért gyűlöli az Európai Parlament a nőket is? Lesz női kvóta!

Az EP imponáló magabiztossággal – miután a klímaváltozással, a háborúval, a járványveszéllyel, a migrációval már nincs teendője, egyéb problémát a magyar jogállamiságon kívül pedig nem sikerült detektálnia az eurázsiai térségben – visszatért egyik kedvenc témájához, a női kvótához. Az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén ugyanis irányelvjavaslatot fogadott el kedden, amely szerint 2026 száz éve legmelegebb júliusára a tőzsdén jegyzett uniós nagyvállalatoknak meghatározott arányban kell női vezetőkkel rendelkezniük. A kvótát nem teljesítő cégek természetesen szankciókra számíthatnak. A javaslat kvantált célja, hogy a társaságok nem ügyvezető igazgatói vezető álláshelyeinek legalább 40 százalékát, illetve az összes vezetői poszt legalább 33 százalékát a vezető testületekben nők töltsék be.

Ha nem a liberalizmusnak hazudott eszmerendszer keretein belül lenne kötelező gondolkozni, ezt a baromságot a piaci és emberi viszonyokba történő példátlan, brutális, voluntarista beavatkozásnak neveznénk. De miután a liberális demokrácia tökéletességében leledzünk, azt kell mondanunk, hogy ez a döntés az abszolút jó minden eddigi emberi kísérletnél csodálatosabb kifejezése. Bennem elsőre, mint rendes és korszerű liberálisban, aki mindig hűen követi a nyugati fősodort, az a gondolat merült fel, hogy de mi a fene lesz a transzokkal? Hiszen ez a javaslat nyíltan és gátlástalanul negatívan privilegizálja azokat a transzférfiakat, akik korábban nők voltak. A transznőket biztos pozitívan érinti, hiszen ők egyértelműen benne vannak a női kvótában, de a javaslat, ha jól értem, a transzságot önmagában nem tekinti azonos értékűnek a női princípiummal. Pedig egy transzférfi tulajdonképpen maga a tökéletesség, hiszen nővé változásával nemcsak a nőiséget maxolja ki, hanem a transzságot is, ami 2022-ben egyértelműen maga az új nőiesség. Ma a transzok birtokolják mindazon sérelemjogokat, amelyeket az értelemszerűen fasiszta ősidőkben – magyarul pár éve – még a nők birtokoltak.

Fontos azt megértenünk, hogy a javaslattól nem gazdasági eredményeket várnak, sőt, a javaslat a gazdasági eredmények tekintetében közömbös, a kvóták számszerű teljesítése maga az öncél. Persze biztos van valahol egy olyan szöveg, amely felsorolja, hogy miért jobbak a nők bármiben, amit eddig szinte kizárólag férfiak csináltak, kivéve a bányászkodást, az útkaparást, a szemétszállítást, a villanyszerelést, az építőipari szak- és segédmunkákat stb. Miután a javaslat kizárólag a vezetői pozíciókról szól, azok a nők sem várhatnak sokat a javaslattól, akik olyan alacsony hozzáadott értékű munkahelyeken dolgoznak, ahonnan már a kapitalizmus vastörvényei kiszorították először a helyi fehér férfiakat, aztán a helyi fehér nőket, végül a bevándorló férfiakat a bevándorló nők. Igaz, előlük nincs elzárva az előmenetel útja, bármelyikükből lehet munkavezető, ha elég hatékonyan tudja munkára ösztökélni a többieket. De a javaslat ugyebár nem róluk szól. Ezeket a lényegtelen, a nagy képet nem érintő kérdéseket az EU majd az ukrán háborús győzelem, a villanyautózás általánossá válása, a globális felmelegedés megfékezése és az LMBTQ-jogok maradéktalan érvényesülése után fogja napirendre venni, akkor, amikor már a TASZ szerint is jogállam lesz Magyarországon.

A javaslat természetesen úgy ment át az EU többi szervrendszerén, mint ahogy a metán a tehénen. Miután már nincs egyetlen olyan EU-s javaslat sem, ami nem tartalmaz ilyesfajta végletesen ideologikus baromságot, kénytelenek vagyunk mi is lapítani, mert különben még annyira sem kapunk pénzt. Különben is, már régóta nem szólhatunk bele az igazi, az egyetlen liberalizmus dogmáiba, azokat készen szállítják nekünk. Pedig a női kvótánál kevés megalázóbb dolgot lehet kitalálni, ha férfisoviniszta szemszögből nézi az ember. Ugyanis mindenki számára nyilvánvaló, hogy a kvótával nem a legjava kerül be a pixisbe, hanem a legalja. Elég csak megnézni az EP-t, hogy némi ideológiai profiltisztítással micsoda csürhét lehet összehozni.

Egyébként érdemes elgondolkozni a végeredményen. A vállalatok előtt két út áll, ha nem akarnak büntetést fizetni. Vagy új vezetői pozíciókat hoznak létre valódi feladat és hatáskör nélkül, vagy minden különösebb skrupulus nélkül lecserélgetik a férfivezetők egy részét nőkre. Oké, hogy például Liz Trussnak biztos lesz munkája, de milyen hatással lesz ez az EU-s vállalatok versenyképességére? Csak akkor semmilyennel, ha a vezetői pozíciókra az érintett férfiakat nem alkalmassági alapon nevezték ki. Az ember meg azt hinné, hogy pont ezért működött a kapitalizmus eddig olyan jól, mert volt valamiféle verseny, amit a döntési helyzetbe kerülő emberek nyertek meg.

Nagyon nehéz olyan forgatókönyvet elképzelni, amelyben a férfiak helyére kerülő "nők" jó hatással lesznek a vállalatok sikerességére és az EU gazdaságára. Ez az egész baromság csak egy új frontot nyit a férfiak, a magukat férfinak tartó személyek, és a nők és a magukat nőnek tartó személyek, illetve mindenki más között, akik kimaradtak a kvótázásból. Nekem úgy tűnik, hogy ezek a nagyon haladó nőnemű politikusok, meg mindenki más, aki nőnemű politikusnak mondja magát, tulajdonképpen gyűlöli a hagyományos értelemben vett női létet, és nem azt akarja a korlátaitól és a kétségtelen nehézségeitől megszabadítani, hanem csak a magukhoz hasonló nyomorultakat akarják helyzetbe hozni. Most sem a nőknek lesz jobb általában, hanem csak az olyan szűk vállalatvezetői elitcsoportoknak, akik a befolyásuk további növelése érdekében egyes tagjaik női mivoltára is tudnak majd hivatkozni.

Vezető kép: Gwendoline Delbos-Corfield/Facebook (az ő tehetségében sem kételkedik senki.) Fotó: Michel Christen