A dollárbaloldalon napi rutin a hazaárulás
Tegye fel a kezét, aki egy kicsit is meglepődött azon, hogy a dollárbaloldal – a legfrissebb hírek szerint – nem 3, hanem legalább négy, azaz 4 milliárd forintot kapott külföldi finanszírozásból. Frissen jelent meg a hír, egészen pontosan a tegnapi nap során, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság frissen feloldott titkosítású iratai alapján egy állítólagos svájci szervezet közel 1 milliárd forinttal támogatta a dollármédiás ezalényeg.hu-t, illetve a dollárbaloldal kampánycélokra további 168 millió forintot kapott. Mármint azon kívül, amit eddig tudni véltünk. És joggal tehetjük fel a kérdést: hol van még a vége?
Tudják, ezért tartom hihetetlenül álságosnak és nevetségesnek azt, amikor a baloldal és annak hívei azzal próbálnak takarózni, ellökvén maguktól a valódi felelősséget, hogy bezzeg a jobboldal, na, az pontosan mit is csinált? Leírni sem akarom izzadtságszagú próbálkozásaikat, mert arra sem méltóak, de inverz módon pont a saját érintettségükre mutatnak rá. Miért mondom ezt? Mert amikor folyamatosan és hazug módon oroszbarátsággal vádolják a magyar kormányt, akkor vélekedésüket – jó, meggyőződésük – mögé a világon semmit sem tesznek. Csak dühöt, csalódottságot és frusztrációt.
Mert pontosan miben is nyilvánul meg ez a balosok által legendásan, ámde mindig hamisan emlegetett oroszbarátság? Nem segítettük az ukrajnai menekülteket, minden lehetséges eszközzel? Ja, de igen. Nem álltunk bele jobb meggyőződésünk dacára is minden egyes európai egységbe, ami az oroszokkal szemben szándékozott fellépni? Ja, de igen. Nem követjük az egységet fontosabbnak tartva, közös kiállásokban mindazt, amit a brüsszeli tanácskozásokon megszülnek? Ja, de igen.
Egyszer már kiállhatna valami balos tótumfaktum és elárulhatná, hogy pontosan miben is nyilvánul meg az általuk legendásnak tartott oroszbarátság? Mármint, így értik, saját, baromságokkal fertőzött elméjükön túl, kézzelfogható, releváns, következményekkel járó indokokat felhozva? Hát, ilyen nincs.
Ellenben, amire minden bizonyíték rendelkezésünkre áll, az a dollárbalosok hazaárulásának valósága. És egyre csak több és több bizonyíték derül erről ki. Akármit mondhatnak, vagdalkozhatnak, próbálkozhatnak, különféle kitalált, nagy megmondásokat magukévá téve, akkor is csak újra és újra ugyanaz derül ki: dollárokért teljesen feladták – és hatalomra kerülve még inkább így cselekedtek volna – a magyar szuverenitás kérdését. Pontosan tudták és érzékelték, mivel jár az, ha egy politikai kampányt amerikai pénzekre húznak fel. Csak tudják, a nagy igazság és megfejtés ebben a kérdésben végül is borzasztóan kisstílű és kiábrándító: úgy voltak vele, hogy most vagy soha. Ha most végre sikerül, akkor majd valahogy megmagyarázzák – végül is kit fog érdekelni, amennyiben hatalomra kerültek? Majd kitalálnak valamit, igazán aggódni a válaszok miatt csak pár év múlva kell. Nekik tökéletesen mindegy volt, hogyan szerzik meg az irányítást, csak legyen meg, végre és valahára.
Lehet, hogy ez elsőre meglepőnek tűnhet, hiszen ezerféle dolgot láthattak már azok, akik közelről követik a politikai folyamatokat, de ilyen tényleg nem szokott előfordulni. Szóval létezhetnek és léteznek komoly szembenállások közéleti ellenfelek között, elmennek a végsőkig bizonyos keretek között, hogy leváltsák a másikat, ám vannak bizonyos határok. Ezek közé tartozik, hogy nem fogadnak el hazájukon kívülről érkező pénzeket azért, hogy sikerre juttassák saját narratívájukat. Azért nem, mert az hazaárulás. Se titokban, se nyilvánosan nem jut eszükbe ilyesmi. Értsük pontosan: a korrupcióra mindig kaphatóak, amire jó példát mutat a brüsszeli dollárbaloldal egyre csak bővülő botránya. Viszont a saját hazájukban, saját választásokon hazaárulást elkövetni – na, az egy kicsit talán még nekik is sok volna.
Nem tudom, hogy lesznek-e még további fejlemények, bár valami azt súgja, hogy ezeknek az érdekköröknek nehéz egy bizonyos szint után nemet mondani. Azt sem tudom, hogy milyen következményei lehetnek majd mindennek a hatóságok részéről, bár őszintén és nagyon bízom benne, hogy azok igazán elrettentőek és súlyosak lesznek, egyben példát mutatna a jövendőbeli hazaárulóknak, hogy mivel járhatnak az ilyen cselekedetek. Azt azonban tudom, hogy ilyen hitvány, megvehető, alávaló és ocsmány baloldala talán egyetlen országnak sincs, mint Magyarországnak. És a legtöbb, amit tehetünk, hogy mindig távol tartjuk őket a hatalomtól.
Vezető kép: PS/Hatlaczki Balázs
