Ursula szerint meg kell erősíteni az unió külső határait – Jó reggelt, Európa!
A végén megint nekünk lett igazunk. Orbán Viktornak, aki bátran beleállt hét évvel ezelőtt a bevándorlás kérdésébe, kapott is hideget-meleget, de persze nekünk is, akik a nemzeti konzultáción és a népszavazáson határozott nemet mondtunk az illegális migrációra. Manfred Weber után ugyanis Ursula von der Leyen is megvilágosodott, és azt mondta a Tanács ülése után, hogy tanulnunk kell az eddigi migrációs hullámokból és meg kell erősítenünk az unió külső határait. Jó reggelt... Reméljük, hogy a szavakat tettek fogják követni, és végre kifizetik az eddig kárhoztatott magyar határvédelem költségeit.
A migrációt hagyjuk, csak a tapsról írjatok!
Okkal próbálja a „hazai független–objektív sajtó” (értsd: külföldről finanszírozott balliberális média) elterelni a figyelmünket. Ha csak őket olvassuk, nézzük, hallgatjuk, akkor annyi jön le a Tanács most véget ért üléséről, hogy a csúnya-gonosz Orbán nem tapsolt Zelenszkij elvtársnak, és hogy Putyin miatt másmilyen fotó van a miniszterelnök oldalán a kézfogásról. Meg hasonló ökörségek, amit jobb nem is érteni...
A balliberális média nem azért rugózik ostoba részletkérdéseken, mert jobb dolga nincs (bár némelyeknél az egyre szűkebb önképzőkör is kényelmes hivatást biztosít), hanem azért, hogy másról elterelje a figyelmet. Kínos lenne ugyanis arról írni, hogy Magyarország sosem látott humanitárius segítséget nyújtott Ukrajnának, arról meg még inkább, hogy Orbán Viktor személyesen (!) Zelenszkijnek ígérte meg, hogy ugyan fegyvert továbbra sem küldünk, de mindenben segíteni fogunk az ukrán népnek.
Kínos, mert a külföldről finanszírozott balliberális média univerzumába még az sem fér bele, hogy Orbán kezet fogjon az ukrán elnökkel... Mert elszigetelődött, mert vállalhatatlan, mert diktátor meg hasonlók.
A másik ok, amiért a tapson és a kézfogáson rugóznak a balos médiában, hogy ne kelljen írni arról, hogy fordulat látszik az unió bevándorláspolitikájában.
Rendkívül kellemetlen ugyanis azt leírniuk, hogy Ursula ugyanazt mondja most, amit Orbán mondott hét évvel ezelőtt a migrációról, és amiért a magyar miniszterelnököt akkor – a hazai, illetve a külföldről finanszírozott globalista elit örömére – minden rossznak elhordtak.
Akik az RTL-t nézik, vagy valamelyik Soros-blogot olvassák, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy az Európai Unióban egyre többen mondják azt a bevándorlásról, amit még 2015-ben Orbán mondott. Ők csak annyit hallottak, hogy a „bunkó Orbán” nem tapsolta meg „ezt a jó embert”, de még csak normálisan sem tudott kezet fogni „korunk Churchilljével”.
Innen is gratulálunk az objektív, tényszerű és részletgazdag tájékoztatáshoz!
Az üdvözléskultúrája után jöhet a „maradj tőlünk távol” jelszó?
Mit is mondott Ursula?
Az Európai Unió meg fogja erősíteni külső határait, és lépéseket fog tenni, hogy megelőzze az illegális migrációs beáramlást – jelentette ki az Európai Bizottság elnöke Brüsszelben. Ursula von der Leyen sajtótájékoztatóján kijelentette:
a migráció európai kihívás, amely európai válaszokat igényel. A migráció korábbi hullámaiból tanulva az uniós tagországoknak közösen kell cselekedniük.
Tehát a probléma létezik, a korábbi „hullámokból” pedig tanultunk... Jobb később, mint soha! A Willkommenskultur után következik valami más... mondjuk a Bleibt uns fern (Maradj távol tőlünk)?
De mit fognak ehhez szólni a momentumosok?
A brüsszeli testület elnöke továbbá azt mondta, hogy a tagállami vezetők több azonnali, konkrét és gyakorlati lépés megtételében egyeztek meg, köztük határvédelmi eszközök, például gépjárművek, őrtornyok és a felügyeleti technológia uniós finanszírozásának növelésében.
Jó reggelt, Ursula! Orbán hét éve ezt mondja és ezt teszi.
De a kérdés megmarad:
Ki fogja megköszönni, de leginkább kifizetni nekünk azt, hogy évek óta védjük az unió határait?
Mert a kerítés (amit annyit szapultak), vagy a megerősített határőrizet (ami miatt diktatúrát kiáltottak), végül a jogi határzár (amiért kötelezettségszegési eljárást indítottak) nem volt ingyen?
Persze, egyelőre egy halvány elismerés is jó lenne. Mert például Manfred Weber, aki évekig mondta, hogy Orbán átlépte a jogállamiság határait és a humanizmus vörösvonalát, amikor a kerítés építése mellett döntött, azt találta mondani, hogy
Magyarországról kellene beszélnünk, mert sajnos Orbán Viktor nyitotta meg a határt. Itt kezdődnek a valódi problémák az illegális migrációval kapcsolatban.
És nem szakadt le a strasbourgi épület teteje...
Csak nehogy megint a „több uniót” jöjjön!
Kellett az osztrák kancellár, akit régóta lökdösnek, hogy tegyen valamit, mert elviselhetetlen a helyzet Bécsben, és nyilván kellett Giorgia Meloni is, aki sok mindenben elárulhat még minket, de a bevándorlás kérdésében szövetségesünk marad. De a svéd választások és a dán bevándorláspolitika is hozzájárult ahhoz, hogy valami végre elkezdődjön.
Orbán hét évvel ezelőtt patás ördögnek volt kikiáltva azért, amit ma Ursula von der Leyen mondott.
De reméljük, hogy a szavakat tettek is követik majd, és annál is jobban bízunk abban, hogy nem a föderalizmus felé indul el újra az unió... habár ebben valós félelmeink lehetnek.
Ha baj van, akkor az uniós bürokratáknak és a föderalista politikusoknak mindig az jut eszükbe, hogy mélyíteni kellene az integrációt, hogy több unió kellene. Amikor a pénzügyi világválság volt, amikor a pandémiát nyögte a kontinens, mindig jöttek és közös fellépést követeltek. Pedig éppen fordítva esett: amikor nagy volt a baj, egyre többen tettek magasról az uniós intézményekre és igyekeztek nemzetállami szinten megoldani a problémákat.
A valóság az, hogy az Európai Bizottság mindig túl későn reagál. Mert génjeiben van a lassúság. Most, a migrációs válság esetében is jókora késéssel kezdett el „tanulni” az eddigi „hullámokból”. De ne csodálkozzunk, hisz az államférfiakat és -nőket felváltották a bürokraták, a politikusok helyére pedig egyre több politikai aktivista került, tőlük meg felelős magatartást elvárni igencsak naiv hozzáállás.
Ha viszont tényleg fordulat lesz az uniós bevándorláspolitikában, ha valóban jön a szigorítás a szigorítás a határvédelemben, akkor óhatatlan motoszkálni fog bennünk egy kérdés. Mennyi szenvedés, áldozat és bűncselekmény kellett ahhoz, hogy a bürokraták egy része belássa azt, hogy a helyzet tarthatatlan?
Vezető kép: MTI/AP
