Lehet-e gyermekmesékkel küzdeni a gonosz ellen? – Putyin vs. Hága
A kérdés természetesen költői, mert konkrétan ez zajlik. A CNN pixeljein sodró lendületű, ám teljesen értelmetlen fogalmazás jelent meg arról, hogy Putyin falhoz szorult, szinte már meg is bukott a Hágában székelő Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsától. Az Index szemlézte a cikket, „Legnagyobb erőssége jelentheti Vlagyimir Putyin vesztét” címmel, de ők ártatlanok; ez a döbbenetes marhaság a CNN elemzője, Nick Robertson fékezhetetlen agyvelejében született.
A CNN elemzője azzal indította álmodozását, hogy Putyin ereje abból táplálkozott, hogy körbeutazhatta a világot, ahol aztán a világ bamba vezetőit negédes szavakkal és gondosan legyártott álhírekkel csábította el. Mert hát ő egy ilyen manipulátor figura, egy Kilgrave-féle főgonosz a Marvel univerzumából, és aki három méteres körzetébe kerül, az utána évekig követi a parancsait. A szerző példaként felhozta, hogy a 2017-es hamburgi G7-csúcstalálkozón több órán keresztül beszélgethetett Donald Trumppal, és ezt ma már nem tehetné meg, hiszen a németek már a repülőtéren őrizetbe vennék, hogy súlyos vasgolyóval a lábán kiadják Hágának. Az olyan apróságok nem zavarják a szerzőt, hogy az orosz–német viszony éppen a béka ülepe alatt van, a G7-es csúcstalálkozókra nem hívják meg mostanában az agresszort, valamint G7-es csúcstalálkozókat sem tartanak Németországban. De ha ott tartanák és meghívnák Putyint, akkor ő nem mehetne. Sakk-matt.
A globális rivaldafény, amiben eddig Putyin sütkérezett (igen, ezt így írta Robertson) a múlté, már ki sem teheti a lábát a Kreml falai közül. Ezt a hipotézist valami olyasmivel támasztja alá, hogy
Az orosz elnök egyik első nagy dilemmája a szeptemberi G20-csúcstalálkozó Delhiben. India az Egyesült Államokhoz hasonlóan nem csatlakozik az ICC-hez, nagy kérdés viszont, hogy mit tesz Narendra Modi indiai miniszterelnök, ha Putyin szeptemberben megjelenik az országában.
És itt akkor fel kell tennünk az adekvát kérdést: mit akart mondani a költő? Ugyanis India, mint azt a szerző is elismeri, nem csatlakozott a római statútumhoz, nem ismeri el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, nem szándékozik a jövőben sem taggá válni, illetve semmilyen jogi kötelezettséget nem ismer el az ICC felé.
Akkor mégis mifene ez a nagy dilemma?
Elképzelhető esetleg, hogy Narenda Modi titokban aláírja a római statútumot, amíg Putyin Delhi felé repül, majd mikor leszáll, Modi személyesen felpofozza a fejétől a talpáig és kiadja Hágának? Ha nem képzelhető el ilyesmi, akkor mégis mi a dilemma? Mi fog történni szeptemberben Delhiben, amitől Putyin félelmében éppen kirágja az intarziát a Kreml falaiból? Spoiler: semmi, de a szerző nagyon szeretné, ha lenne.
Vannak nekünk ezek a gyermekded meséink az intézmények hatalmáról, amiket az okos vezetőink emelkedett pillanataikban létrehoztak, és ezek az intézmények megállítják a gonoszt. Mert egy hágai elfogatóparancs nyomán azonnal megfordul a hadiszerencse, a halott Putyin dublőrével meg végez a rák. Ezek ismét csak igen valószínű fejlemények; a fogadóirodákban hasonló szorzóval lehet ezekre fogadni, mint hogy maga India miniszterelnöke veszi személyesen őrizetben az orosz elnököt.
Egy apróság a végére. Miért is adták ki Hágában Putyin ellen az elfogatóparancsot? Egy pletykára hivatkozva, miszerint gyermekeket deportáltak ukrán területről Oroszországba. És erre van bármi bizonyíték azon kívül, hogy az ukrán elnöki hivatal különböző rendű és rangú tanácsadói időről időre elmesélnek ilyen rémtörténeteket az álmélkodó nyugati újságíróknak? Nincs.
Sőt! Ha már háborús bűncselekmények, akkor hirtelen eszembe jutott egy háborús bűncselekmény. Például a polgári lakosságot a frontvonalban tartani. Ha valami civilizációs minimum, az a polgári lakosság, legfőképpen a gyerekek, a magatehetetlenek és a nők kimenekítése a háború poklából. És a frontvonal már csak olyan, hogy van két oldala: az egyik oldalon – esetünkben – az ukrán védők állnak, a másikon meg az orosz támadók. Az egyik fél az egyik irányba szállítja el a polgári lakosságot, köztük a gyerekekkel, a másik meg a másik irányba. Ez nem háborús bűncselekmény, ez az úgynevezett civilizációs minimum, amire talán a két posztszovjet csapat is elfogad.
Hogy Hága erre a teljesen ostoba vádra hivatkozva képes volt elfogatóparancsot kiadni a számtalan egyéb háborús bűncselekménnyel nyugodt szívvel megvádolható Putyin ellen, az nem a nyugati intézményrendszerünk tökéletességének a jele, hanem annak, hogy minden intézmény annyit ér, amilyen emberek ülnek benne. A Nemzetközi Büntetőbíróság hülyéi hülyét csináltak az intézményből.
Putyin meg köszöni, megint fel tud mutatni a hazai közvéleménynek egy oroszellenes összeesküvést, egy kettős mércét, egy méltánytalanságot. És csak azokba az országokba fog utazni a közeljövőben, amelyek:
- szövetségesei;
- nem tagjai a római statútumnak;
- külön egyezményt kötnek Oroszországgal, hogy az elnöki látogatás idején felfüggesztik a statútum alkalmazását.
Vagyis Putyin a közeljövőben nem fog megrohadni Kufstein várbörtönében, az orosz propaganda viszont köszöni szépen a nyugati ütődöttek szíves közreműködését a saját narratívájuk igazolásához.
