Képzelt jelentés egy amerikai nagykövettől
Gyöngyösi Márton a Széder-esten világossá tette számunkra, hogy az úgynevezett konzervatív fordulat nem visszatérés a párt egykori antiszemita múltjához, így ez jövőbeni kockázatot nem jelent. Biztosított továbbá arról, hogy habár az EP-választásokon külön fognak indulni, önállóságuk nem változtat a 2022-es összefogásban megfogalmazott progresszív célokon, így anyagi támogatásuk továbbra is kívánatos. Jelzem továbbá a külügynek, hogy Gyöngyösi megerősítette, hogy minden kapcsolatát megszakította Oroszországgal. Ennek ellenére itt további információ gyűjtése szükséges más forrásokból. Végül kértem tőle, hogy pártja támogassa a nagykövetség által kezdeményezett plakátkampányunkat, aminek másnap eleget tett. Összességében a Jobbik támogatása a jövőben is kiemelt prioritás. Kérem jelentésem eljuttatását az elnök úrhoz! Tisztelettel: David Pressman.
Elégedett lehet az amerikai nagykövet. Dolgát elvégezte, a konzervatív fordulatról beszélő Jobbik pedig továbbra is az amerikaiak zsebében van. Lehet nekik (is) gurítani a dollárokat.
De miért pont a Jobbik? Kínzó kérdés, hisz a „mire kell” könnyen megválaszolható, míg a miértre nehezen találunk épeszű magyarázatot. Ha ugyanis az egykori szivárványkoalíció támogatása rossz befektetésnek bizonyult, akkor a történelmi mélypontra került Jobbik most egyenesen katasztrofálisnak tűnik.
Véletlenek már pedig a diplomáciában nincsenek! Ahogy azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy David Pressman ostoba, vagy annyira alulinformált, hogy gőze sincs Gyöngyösi Márton viselt dolgairól, illetve a Jobbik múltjának tehertételéről. Tehát nyomos oka volt a meghívásnak.
Az a napnál is világosabb, hogy a Jobbik elnöke miért ment el. Ha semmissé nem is tudja tenni a múltban elkövetett bűnöket, legalább megpróbálja elfeledtetni azt. És itt nem „csak” az antiszemita megszólalásokra, hanem az orosz barátságra is gondolnunk kell. Kapóra is jött a Jobbik patyolattisztára mosásában Pressman meghívója – hülye lett volna visszautasítani!
(Más kérdés az, hogy egyelőre a többség – okkal és joggal – nem tartja őszintének Gyöngyösi bocsánatkérését. Nem egy megtévesztett tini, de nem is egy rossz társaságba keveredett fiatal volt, amikor azt és úgy mondta, ahogy és amit mondott. A bocsánatkérés esetében pedig elengedhetetlen a vezeklés és a jóvátétel. Előbbi a bűnt elkövető, utóbbi a sértett számára fontos. Gyöngyösi esetében pedig egyiket sem látjuk, így jogosan rideg politikai számítást, racionális döntést gyaníthatunk a háttérben.)
A nagykövet célja ezzel szemben az, hogy informálódjon. (Ez a legrégebbi, mondhatni, hogy klasszikus diplomáciai szándék.)
Információkat akart gyűjteni. Kíváncsi volt arra, hogy az egyébként hiteltelenül, de annál magabiztosan meghirdetett konzervatív fordulat mit jelent. Lesz-e visszatérés az orosz barátsághoz? Lesz-e újra antiszemita politikai üzenet? Ráadásul a Jobbik önállóan akar indulni az EP-választásokon. Ez pedig komoly kockázatot jelent.
Játsszunk csak el a gondolattal! Az amerikai nagykövetség, illetve a Demokrata Párt támogatást küld a következő években a Jobbiknak (is), az meg visszatér a régi gyökerekhez. Ezt azért nehéz lenne kimagyarázni!
Tehát biztosíték kellett az amerikai nagykövetnek arra, hogy a Jobbikra a jövőben is lehet számítani. Hogy a Jobbik is ki fogja szolgálni a Biden-adminisztráció érdekeit.
Másrészről pedig látni kell azt az egyébként meglehetősen vitatott, ám vélelmezett elméletet, miszerint a Fidesz csak jobbról váltható le. De ha ez így ebben a formában nem is igaz, azt mégis sokan vallják, hogy szükség lehet egy „jobboldali” szatellitpártra a baloldalnak, ha győzni akar.
A magyar társadalom jobbra tolódott. Ez a tapasztalat, de ezt több kutatás is alátámasztja (lásd. Simon János: Közvélemény a magyar demokrácia 33 évéről. Bp. 2022). Ezt tudják Amerikában is. Ezzel nekik is kezdeniük kell valamit, ha a birodalmi érdekeiket szeretnék érvényesíteni minálunk. Ezért van szükségük a Jobbikra.
Az egykori nemzeti radikális párt viszont már sosem lesz a régi, hisz nem csupán szövetségeseket, illetve ideológiát, politikai mondanivalót, hanem gazdát is váltott. Az orosz kapcsolatot az amerikaira cserélte, a nemzeti vonalat pedig a globalistára állította át. Így vált húsz év leforgása alatt a Jobbik antikommunista mozgalomból posztkommunista szatellitpárttá, illetve egy nemzeti ügyekért elkötelezett szervezetből komprádor alakulattá. És ez nem csupán pozícióváltás, hanem morális mélyrepülés egyben. Pongrátz Gergelytől Simicskáig, Putyin zsebéből a Demokrata Párt fizetési listájáig – csúnya sztori! Elkárhozástörténet.
Persze, volt több hajtűkanyar, néhány zsákutca, de a két évtizedes út iránya egyenesvonalú. Jobbról balra, végül a semmibe...
