Ukrajna nem Ellen-Oroszország, hanem Új-Oroszország szeretne lenni
Oroszország nem ipari nagyhatalom, Oroszország nem kereskedelmi nagyhatalom, Oroszország katonai nagyhatalom – állítólag maga Nagy Péter cár rögzítette ezt a tényt, miután uralkodása alatt mindössze egyetlen kerek esztendő telt el úgy, hogy nem viselt senki ellen hadat. És azt értette ez alatt, hogy ők nem fognak nagyon dolgozgatni, inkább addig pofozgatnak mindenkit karnyújtásnyi távolságban, ameddig azok nem biztosítják a birodalom számára szükséges javakat. Nos, ez csupán csak azért jutott eszembe, mert Zelenszkij megkapóan hasonló jövőképet fogalmazott meg Ukrajna, illetve hát az Ukrajnát nevére vevő hatalmi elit számára.
Eltekintve attól, hogy milyen körülmények között szivárogtak ki az úgynevezett Pentagon-iratok, hogy valamiért mindig a legaktuálisabb amerikai érdeknek megfelelő lapok kerülnek az amerikai adminisztrációhoz feltétlenül lojális médiumokhoz, a friss fejlemény, mely szerint Zelenszkij meg kívánta támadni az egyébiránt NATO-tag Magyarországot, bizony elárul egyet s mást az ukrán elit gondolkodásáról. Hogy a nem túl okos, de annál erőszakosabb keleti szláv mentalitás és a háború miatt beszűkült tudat mögött ott bizsereg az a bizonyos érzés, mely szerint sokkal kellemesebb másokon uralkodni, mint összekalapálni egy működőképes államot és dolgozni, építkezni.
Az ukrán elnök körül tobzódó tanácsadók és helyettesek többször tettek magabiztos és meglehetősen merész kijelentéseket a háború utáni világról. Hogy milyen világpolitikai szerepben képzelik el Ukrajnát, miután legyőzték, megsemmisítették és darabokra vágták Oroszországot. Oké, azt a részét nyugodtan szó nélkül hagyhatjuk, hogy az orosz lakosság a kollektív bűnössége okán egymillió évig és még egy napig szolgálni fogja az ukrán népet; nekem is támadnak néhány sör után hasonló elképzeléseim a kisantant legirritálóbb tagjaival kapcsolatban. Háború van, annyi düh és gyűlölet halmozódott fel bennük az oroszokkal szemben, hogy ilyen ötletek pattannak ki a fejükből. Nincs ebben semmi különös.
De mi van Ukrajna többi szomszédjával?
A mainstream ukrán elképzelés – finomabban és kevésbé finoman artikulálva – szerint ezentúl a világ összes nemzetsége őket fogja szolgálni, mivel ők magasabb rendű lények. Legyőzték Oroszországot, kiűzték a gonoszt az univerzumból, békét hoztak a galaxisba, helyreállították az egyensúlyt és a többi, ezért cserébe pedig az a minimum, hogy lessük a kívánságaikat. A Nyugat woke-ista, magasztos áldozatkultúrában szocializálódott elitje pedig készségesen alátercel az ukrán vágyaknak. Nem is tehetnek mást, hiszen az ukránok az orosz agresszió áldozatai, az áldozatnak pedig mindig és mindenben igaza van. Ez az ő értelmezési keretük, már késő bármi új megközelítéssel próbálkozni.
Akadnak viszont olyanok, akik nem szeretnék helótaként szolgálni az ukránokat, sőt, még a felvetést is ostobaságnak tartják, hogy Kijev felé imádkozzunk. Nos, őket nagyon utálják az ukránok, legalább annyira, mint az oroszokat. Súlyos sértésként élik meg, ha valaki nem azt csinálja, amit ők mondanak, nem szállítja azokat a pénz- és fegyvercsomagokat, amire bejelentették az igényüket. Ilyenkor előjön belőlük a zaporozsjei kozák, és IV. Mohamed szultánhoz intézett válaszlevelük mintájára mindenkit elküldenek a büdös picsába. Jobb esetben. Rosszabb esetben pedig megtámadják őket, vagy a megtámadásukról szuszognak pihe-puha álmokat a nagypárnába.
Nekünk a rosszabb jutott, Zelenszkij a Pentagon-iratok szerint Magyarország megtámadása mellett érvelt az ukrán haditanácsban, mondván, nem szeretjük őket eléggé, az ilyesmi pedig tűrhetetlen gyalázat. Ezért felmerült benne, hogy addig ütnek minket, amíg fel nem lobban szívünkben a szerelem Ukrajna iránt. A nevelő célzatú verést pedig Magyarország iparának a tönkretételével vélte célszerűnek kivitelezni, a Barátság-vezeték szabotálásával.
Zárójel. Egy ország kritikus infrastruktúrája elleni támadás bizony semmiben nem különbözik Pearl Harbor bombázásától. Talán annyiban, hogy azt megelőzte, ha csak fél órával is, egy hadüzenet.
Szóval Zelenszkij úgy vélte, a céljait Magyarország tönkretételével érheti el. Ha egyúttal feltételezzük azt a merészet, hogy ő is csak retorikai elemként ismételgeti azt a badarságot, hogy mi finanszírozzuk az orosz hadigépezetet, akkor nem juthatunk más következtetésre, mint hogy Ukrajna, az Orosz Birodalom mintájára, gyarmattartó, katonai nagyhatalomként képzeli el magát a jövőben, akik felé a körülöttük élő népek rendszeres adófizetéssel fejezik ki a hódolatukat. Különben pofon.
Bolond ötletei, elmeroggyant fantazmagóriái bárkinek lehetnek, akár egy országnak is. Csak legyünk tisztában vágyaikkal és szándékaikkal, ne tekintsük őket nemes keleti vadembernek, akik mindenféle, csak általunk fontosnak tartott értékekért küzd a nemtelen keleti vademberek ellen. Sajnos ennél jobban hasonlítanak az oroszokra az ukránok, nem véletlenül testvérnépek. Nem legyőzni akarják ők az Orosz Birodalmat, hanem a helyükbe lépni. Mi meg kezdjünk el lövészárkot ásni Csapnál!
Olyan szívesen legyintenék Zelenszkijre azzal, hogy az atamán elveszítette a realitásérzékét, és a remegő falú bunkerben inkább ne számoljon az ezer évig fennálló Ukrán Birodalommal, de sajnos hülyékkel vagyunk körbevéve. A NATO-ban is. A NATO 4. cikkelye azt jelenti, hogy a szervezet tagjai tanácskozni fognak egymással, valahányszor bármelyikük véleménye szerint a egyikük területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti. Sajnos nulla (számmal kiírva: 0) esélye van annak, hogy a Pentagon-iratokban szereplő súlyos megállapítások nyomán Stoltenberg hajlandó lesz összerántani a tagokat.
