Halálos kvótatánc
Jó adag cinizmus és ijesztő embertelenség dereng a kötelező migránskvóták mögött. A bevándorlókból egyre kevésbé kérő országok szabadulnának a „fölöstől”. A migránspárti nagyok úgy akarják rásózni a beilleszkedni nem tudó és nem is akaró, az európai identitást elutasító embertömegeket a kisebbekre, hogy közben tovább hirdetik a multikulturális társadalmak dicséretét. Alkotmányos emberkereskedelem, államilag szervezett áttelepítési akció – borzalmas időkre emlékeztet ez a mentalitás.
Egymás husába beletépünk, s lehullunk az őszi avaron (Ady Endre)
A kötelező kvóta az önsorsrontó európai magatartás mérföldköve. Egyrészt a szűklátókörű bürokraták idiotizmusa, másrészről pedig a bevándorláspárti nagy országok furfangos elgondolása. Miközben a magyar nemzet (ön)sorsrontói, a baloldali politikai elitek szerint továbbra sincs kötelező kvóta, addig Németország és Franciaország már szabadulna sajátjaitól.
Visszataszító, képmutató politika.
Jöjjenek hát a muszlimok, a nőket megvető gyökértelen tömegek, az európai szociális hálón élősködő gazdasági bevándorlók? Aztán osszuk szét őket – ki-ki vigye a választottjait? A „maradék” meg jöjjön hozzánk? A szolidaritás zászlaja alatt? Megáll az ész!
A kvótarendszer Magyarországot is bevándorlástól sújtott országgá teheti, bevezetése pedig újabb meghívót jelenthet a gazdasági migránsoknak.
De kukkantsunk be az uniós döntéshozatal mögé!
Először is, ha már van kvóta, akkor lesznek számok is; pontosan meg lesz határozva, hogy melyik tagországnak mennyi migránst kell befogadnia – ezen pedig bármikor lehet majd ad hoc módon változtatni. Az unió döntéshozatali mechanizmusa rendkívül bonyolult ugyan, de az a fajta logika egyértelműen kirajzolódik, hogy a nagyok mindig tudnak élni a helyzeti előnyükkel. Ebből következően, ha zokszó nélkül elfogadjuk a kvótarendszert, mint a migránsprobléma kezelésének kizárólagos voltát, akkor semmi nem garantálja azt, hogy néhány év múlva Magyarország is olyan bevándorlóországgá válik. Olyanná, mint azok, amelyek egyébként tárt karokkal várták (mostanáig) a muszlim tömegeket.
Valójában olyan problémákat lőcsölnének ezáltal ránk, amelyeket kőkemény vitákkal tudtunk csak ez idáig elkerülni. Hisz eddig az volt a baj, hogy kerítést építünk, hogy bevándorlásellenesek vagyunk, így xenofóbok, ezután pedig az lesz majd, hogy nem vállalunk szolidaritást a többi tagállammal.
De ki vállal majd velünk szolidaritást akkor, mikor ránk ömlesztik az európai értékeket megvető muszlim tömeget?
Együk meg azt a moslékízű levest, amit ők főztek meg, és ami nekik már egyre kevésbé ízlik? No, nem! Mindezt úgy – maradva a hasonlatnál –, hogy mi szóltunk előre, vitatkoztunk és vállaltuk annak a véleménynek az ódiumát, ami szerint nem lesz finom ez az étek?
De komoly kételyeket vet fel a leendő gyakorlat is. Ki és kiket fog szétosztani? Lesz valamiféle minőségi válogatás? Ha Németország például majd rámutat, hogy
te és te maradhatsz, mert mérnök, orvos, tanár vagy; te pedig mehetsz Prágába, Varsóba vagy Budapestre, mert nekünk nincs szükségünk írástudatlanokra, vagy beazonosíthatatlan nemzetiségű csavargókra
– akkor ezt nekünk el kell majd fogadnunk?
Agyrém! Egyúttal embertelen terv! Végtelenül cinikus hozzáállás.
Mindezeken túl ugyanakkor önsorsrontó magatartás, hisz miközben ilyen ostoba vitákat folytatunk, a migráció önmagától nem fog megállni. Sőt, a kvótarendszert könnyen meghívóként értelmezhetik majd.
De van itt még egy fontos probléma.
Ki fogja kikényszeríteni azt, hogy egy bevándorló Magyarországon maradjon?
Esetleg kerítéseket építünk majd Európán belül, hogy ne menjenek vissza a beilleszkedni nem képes embertömegek Németországba?
Kínzó kérdés, igaz?
Egy azonban biztos: fel kell venni a kesztyűt és meg kell vívnunk a politikai küzdelmet ismét a migráció kérdésében. Ám most tényleg szerencsés lenne, ha ebben a harcban az ellenzék is a magyarok többsége és Magyarország nemzeti érdekei mellé állna.
Az első reakciók nem túl biztatók. Dobrev Klára szerint erről is Orbán tehet, a Párbeszédnek pedig fogalma sincs a kvótákról. A Jobbik az EP-ben megszavazta, az MSZP pedig azon gondolkodik, hogy mondjon-e egyáltalán valamit. Egyedül az LMP utasította el a kötelező kvótákat, a többiek vagy zagyvaságokat beszélnek, vagy hallgatnak, vagy még mindig tagadnak.
Európa és benne a nagyobb államok önsorsrontásának megakadályozására minimális hatásunk van, de a saját sorsunkról tudunk dönteni. Ezért lenne szerencsés, ha legalább ebben a kérdésben felsorakozna a hazai baloldal is.
Persze, ne legyünk naivok! A baloldal kívülről irányított politikai közösség, ez pedig meghatározta eddig és ezután is minden döntésüket.
