Pesti Srácok

Karácsony még soha nem volt ennyire megviselt

Karácsony még soha nem volt ennyire megviselt

Egyszerűen ma már nincs szenzációértéke annak, ha egy balos politikusról kiderül, hogy finoman szólva is megkérdőjelezhető pénzügyi machinációk kereszttüzébe került. Ezt én még pár évvel ezelőtt sem gondoltam volna, de gyakorlatilag a saját, mindig bevethető médiájuk annyira jól dolgozott, hogy híveik jelentős részével sikerült elhitetni: ez bizony a normális mindennapok része. Hát pénzt kapunk azért, hogy bizonyos érdekeket képviselünk, mi olyan lehetetlen van ebben? Ti akkor is sokkal rosszabbak vagytok, be-be-be!

Talán ez az első dolog, ami eszembe jut arról, hogy Karácsony Gergely újfent lebukott azzal, hogy szabad szemmel is már egészen jól látható összegért cserébe szemet hunyt afelett, hogy tulajdonképpen mit is szabad és mit nem. Amire mellesleg jól rezonált mindaz – bár nem akarok túlzottan ömlengeni és minden történetszálat idekötni –, amilyen ideges, csapzott, megviselt volt tegnap a Fővárosi Közgyűlésen.

De tényleg, ilyen állapotban ritkán láthatjuk Karácsonyt, akiről sok mindent el lehet mondani, de kétségkívül igaz, hogy létező politikai sikereit szinte kizárólag annak köszönheti, hogy egy bizonyos réteg számára mindig olyan cukin mamlasz. Persze, balfék, meg azt még a sajátjai sem gondolják nagy többséggel, hogy olyan jó dolgokat végezne, de a főpolgármesternek van egy olyan figurája, ami ha tetszik, ha nem, karakterré teszi a baloldalon. És mi pontosan tudjuk, hogy ez a karakter minden tekintetben, főleg ami a hatalomtechnikai részét illeti, teljes mértékben Gyurcsány Ferenctől függ – kinek is van a legnagyobb frakciója a Fővárosi Közgyűlésben? –, de a mamlaszság ilyen mértékű koncepciója ebben a balos, szójalattés közegben képes sikereket elérni.

Ezért is volt nagy kontraszt a korábban már sokat látott Karácsony és a tegnapi között. Mintha tegnap nem Karácsony Gergely lett volna ott a pulpituson. Vádaskodott, személyeskedett, fizikailag is látszott rajta, hogy nemigen van megfelelő állapotban. Még jó, hogy az ülést le tudta vezetni. És ez egyetlen dolognak köszönhető: annak, hogy a 99 Mozgalmat illető titkosszolgálati jelentések bizony nagyon érzékenyen érintették.

PestiSracok facebook image

Nézzék, van itt nekem egy különvéleményem mindazokról a dollárokról és külföldi pénzekről, amelyeket a magyarországi baloldal elfogadott a kampányidőszakban. Nem tudom, mások meggyőződésével ez mennyire találkozik, de egy gondolatkísérletet mindenképpen megér.

Tehát, én teljes meggyőződéssel azt gondolom, hogy a finanszírozási törvénytelenségekről nemcsak, hogy minden egyes tótumfaktum tudott, érezte annak súlyát és veszélyét, de egyszersmind el is bagatellizálta. Véleményem szerint azért, mert sajátosan büdös és lelakott visszhangkamrájukban annyira elhitték magukról, hogy győzni fognak – amihez ugye a külföldi biztatás is folyamatos volt –, hogy semmi sem érdekelte őket. Úgy lehettek volna, hogy jól van, ez meredek dolog, de a választást amúgy is megnyerjük, aztán ha úgyis balhé lesz belőle, majd kormányon kezeljük a helyzetet.

Frankón hiszem, hogy így voltak vele. Kit érdekel, ha lebukunk? Úgyis győzünk, a többivel pedig foglalkozunk akkor, ha már nyertünk. Nagy ügy, vajon mi lehet majd? Semmi.

Hát, ez nem jött össze. A szar, ugye, meg ott maradt, amit még egyszer mondom, biztos jobban lehetett volna a hatalom birtokában menedzselni, külföldi segítséggel, csak ugye ebből se lett semmi.

Nem tudom, maguk elé tudják-e képzelni azt a törökbálinti villát, ahová Karácsony Gergely 99 Mozgalma bejegyzésre került. Tényleg, nagyon szép, tágas, tippre szinte minden igényt kielégítő ingatlan. És ahogy a minap elhaladtam mellette – ez is egyfajta katasztrófaturizmus –, az jutott eszembe, hogy vajon a postaládába kapta meg az itt lakó Perjés Gábor, Karácsony közvetlen bizalmasa az összes dellát, és innen indult befizetni azokat a 99 Mozgalom bankszámlájára?

Hiszen azt már tudjuk, hogy ő és kizárólag ő perkált minden egyes beérkező pénzmozgást abból a félmilliárdból, ami Karácsony kampányára ment el, és amiről azt hazudták, hogy mikroadományok.

Érdekes mikroadomány, ugye, amikor Perjés Gábor másfél tucatnyi alkalommal elzarándokol és esetenként akár 60–70 millió forintot is befizet.

Szóval, ebben már semmi meglepő sincs. Az ügymenet része. De látva, hogy Karácsony mennyire ideges, talán még ennél is több infó van e mögött.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.