A liberális média minden projektje mögött dollárkötegek hevernek
Nevetséges, amikor a Telex, a 444, vagy épp a Partizán azért sírdogálnak, hogy a gonosz Orbán-rezsim ellehetetleníti őket, és ha az olvasók nem támogatnák, akkor arra se lenne pénzük, hogy felkapcsolják a villanyt a szerkesztőségben. Aztán, ha kicsit szétnézünk mindenhol dollárkötegekbe botlunk és élnek, mint Marci hevesen.
Most épp két újabb médiaprojekt finanszírozását jelentette be az amerikai Action for Democracy, ami szépen beleillik az elmúlt évek lassan tucatnyi hasonló kezdeményezésébe. És, hogy kik állnak a dollárok mögött: Soros György, vagy a CIA? Ezt nem tudhatjuk, de valakinek láthatóan nagyon fontos lett Magyarország.
Ami cáfolja az olvasói finanszírozás meséjét, az az éves beszámoló. Hiszen, ha az ember megnézi az mondjuk Gulyás Marciék tavalyi beszámolóját, akkor láthatja, hogy a Partizán 471 millió forint támogatást kapott valahonnan. És emellé mindössze 9 millió forint adományt, ami vélhetően a Patreonon utalt pénzeket jelentheti. Vagyis 9 millió forint közösségi finanszírozás a másik közel 500 millió pedig az álcivil hálózatból érkezhetett, a „sor végén Soros Györggyel.”
De, ha megnézzük a többi balliberális sajtóorgánumot, úgy mint a 444-et, vagy a Telexet, akkor azt látjuk, hogy valahogy mindegyik be van kötve az amerikai baloldal finanszírozási láncolatába. A 444 már az alaptőkéjét, 49.500 dollárt is közvetlenül az Open Society-től kapta, de ott a Telex is, amelyik olyan szervezeteken keresztül, mint a Riporterek Határok Nélkül, a Europe Jurnalism Center, vagy épp az Internationales Presse Institut, közvetve Soros-finanszírozott. Nem beszélve azokról az esetekről, mint például a Telex Akadémia, amelyet az amerikai baloldali Külügyminisztériuma támogatott meg 300 millió forinttal, vagy épp a 444 cégében létrejövő és brüsszeli forrással is megtolt Lakmuszról. A mikroadományok mindkét cég esetében elenyészőek.
Tóta W. tanárbácsinak áll, a Jelen könyvet ad ki
Hogy az amerikai baloldal mennyire dróton rángatja az ellenzéki politikum mellett a balliberális médiát is, azt jól mutatja, hogy a dollárbaloldal finanszírozási botrányát előidéző, - állítólagos - amerikai magyaroktól 3 milliárd forintnyi dollárt gyűjtő Action for Democracy most épp több ellenzéki médiaprojekt megtámogatását jelentette be honlapján. Ebből az egyik az utóbbi években furcsa publicisztikáiról elhíresült HVG-s Tóta W. Árpád által életre hívott, gyerekeknek készülő mobilalkalmazás, a KisPolgár.
Tóta 10 éven felüli gyerekeket szeretne az országos és globális politika, gazdaság és társadalom témaköreiben naprakész információkkal ellátni. Hú, de jó lesz nekik!
Mi tagadás, Soroséknál is gyengül az emberállomány, mert Tóta W. valamikor lehet, hogy élesebb kés is volt, a műveltségét sem kérdőjelezem meg, de mára már csak olyan agyament, gyűlölködő írások köthetőek a nevéhez, mint például egy Jézus-gyalázó Facebook-poszt, vagy épp a magyarokat „büdös magyar migránsoknak” és „magyar banditáknak” nevező publicisztika. De nemrég Magyarországról úgy írt:
kellemetlen, büdös, részeg kéregető, akiről mindenki tudja, hogy elissza Marbellán, amit kap. Ezért nem ad az EU, és ezért felelőtlen minden alapkezelő, aki a választási osztogatást hitelezi.
Még szerencse, hogy annak idején, a jó Gyurcsány-korszakban sokkal szebb, és európaibb volt hazánk. Ez az az időszak volt, amikor „Gyurcsány Ferenc országlása idején állami százmilliókból gyártott a köztévé esti híradója elé háromperces propagandafilmeket az öngondoskodásról” – ahogy Puzsér írta róla. Na meg ez volt az az időszak, amikor kicsit szemeket lövettek ki és kardlappal vertek embereket az utcán. Nos, ezt a lángelmét pénzeli a Korányi-féle Action for Democracy most, hogy a gyermekeinket okítsa „közoktatás hiányossága” miatt.
De egy másik médiaprojekt is Korányiék fizetési listájára került, méghozzá a Jelen nevű szintén külföldről fizetett dollármédium bookazine-ja. A téma „meglepő” módon „Orbán Viktorra és politikai apparátusára összpontosítva vizsgálja az ország közelmúltbeli történelmet mozgató okozati láncot. A lap gazdasági, társadalmi és nemzetközi összefüggéseket boncolgat, feltárva a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) fejlődését.” A magyar ellenzék már olyan szinten semmilyen, béna és unalmas lett, hogy már könyvet is inkább a jobboldali miniszterelnökről írnak. Gratulálunk, maradjon is így jó sokáig!
No de a lényeg, hogy pontosan ennyire higgyük el, mikor a közösségi finanszírozás meséjével, meg a függetlenségükkel traktálnak bennünket ezek az újságírók. Ha jobban megnézzük minden projektjüket külföldről fizetik, minden nagyobb dobásuk mögött dollárokat és eurókat találunk. Ez pedig azt a szomorú tényt mutatja, hogy egy dolog hiányzik mögülük, a társadalmi igény a munkásságukra. Bár, nagyon szeretnék, ha azt hinnéd, hogy van. Aki pedig fizeti a számlát, az rendeli a nótát. Azok az emberek pedig a tengerentúlon ülnek, és nem akarnak látszani. Elgondolkodtató, hogy a demokrata Robert F. Kennedy néhány hete elárulta, hogy a CIA szinte a világ minden országában fizet újságírókat. Költői kérdés, hogy ebbe Magyarország is beletartozik-e?
A szerző a Megafon YouTube főszerkesztő-helyettese
Vezető kép: Az Action for Demokracy oldala
