Minket oktat ki felelősségvállalásból a baloldal?
Az a balliberális oldal beszél most Vidnyánszky Attila felelősségéről és felelősségvállalásának fontosságáról, amelyik csöndben nézte végig, hogy az öt ember halálát követelő 2006. augusztus 20-ai tűzijáték miatt egyetlen vezető sem mondott le. Pedig Gyurcsány miniszterétől, Szilvásy Györgytől kezdve Demszky Gáborig bárki lefújhatta volna a tűzijátékot.
De ugyanezek a kioktató emberek elfogadhatónak találták, hogy 2006. október 23-án százakat vertek szét és lőttek szét a túlkapásokban tobzódó, azonosító nélküli rendőrök. És ugyanez a balliberális elit az, amelyik most egy ártatlan kérdést sem tesz fel a kiskedvenc Karácsony Gergelynek, aki végighazudta az elmúlt fél évet az 526 milliós kampányfinanszírozásával kapcsolatban. Ennyit a baloldali morálról.
Olvasom, hogy Lengyel Tamás színész arról értekezik Geszti Péter műsorában, hogy Vidnyánszky Attila helyében Csák János kérése ellenére is lemondana.
Azt gondolom, ez a felelősség az intézmény vezetőjét terheli
– fogalmaz a nyíltan kormányellenes művész.
De megszólalt Vásárhelyi Mária szociológus is, aki elmondta:
a színház vezérigazgatóját és a darab rendezőjét (jelen esetben ugyanaz a személy) minden kétséget kizáróan súlyos felelősség terheli a balesetért.
Bár még nem zárult le a vizsgálat, ő máris tudja. Istenem, mennyire jól tud felelősséget vállalni a baloldal, ha más nevében kell tennie. De mi történik akkor, ha épp a saját nevükben kellene vállalni a következményeket?
Elárulom: semmi.
Hasonló eset volt a 2006. augusztus 20-i tragédia. Vagyis pont, hogy nem hasonló, hiszen ott öt ember meghalt a tűzijátékra lecsapó vihar következtében. Mint utóbb kiderült, az ICI Interaktív Meteorológia már két nappal augusztus 20-a előtt figyelmeztetett a várható veszélyre. Az akkori Gyurcsány-kormány illetékes vezetői, Szilvásy György kancelláriaminiszter, illetve Tóth Miklós, a rendezvény lebonyolításáért felelős államtitkár, továbbá Demszky Gábor akkori főpolgármester is leállíthatta volna a rendezvényt, mégsem tették. És hogy ezek közül ki mondott le a haláleseteket követően? Senki. Vagyis kirúgtak egy osztályvezetőt, és ezzel le volt zárva az ügy.
De egy másik történet is jól bemutatja a híres baloldali felelősségvállalást: 2006. október 23-a. Amikor az azonosító nélküli rendőrök parancsra, brutálisan megvertek ártatlan embereket az utcán. Számos olyan civilt – külföldit, időset stb. – is, aki csak véletlenül keveredett a környékre, vagy épp békésen demonstráltak. Hivatalos adatok szerint október 23-án 195 sérülés történt, ebből 16 főnek súlyos sérüléseket okozott a rendőrök által használt gumilövedék.
Miután teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy rendőri túlkapás történt, egy normális országban a rendőrfőkapitánynak, vagy inkább a belügyminiszternek le kellett volna mondania. Nálunk az akkor regnáló Gergényi Péter főkapitány nemhogy nem kellett lemondjon, hanem még
a főváros közbiztonságának megszilárdítása érdekében végzett intenzív és innovatív munkájáért
Budapest Közbiztonságáért Emlékérmet is kapott a felelősségvállalás „világbajnokától”, Demszky Gábortól.
És ez csak két olyan példa, amikor sokkal nagyobb és sokkal több sérülésről volt szó, mint a Nemzeti Színház színészei esetében. Persze sajnálatos, ami a színházban történt, de szerencsére úgy tűnik, hogy maradandó károsodás nem érte a két színészt, akik közül már mindketten elhagyták a kórházat és fel fognak épülni.
Vidnyánszky Attila rögtön vállalta a felelősséget, jó vezetőként járt el. Az a baloldal azonban, amelyik soha, semmiért nem vállal felelősséget, kapva kapott az alkalmon és lemondást követel. Úgy, hogy még le sem zárult a vizsgálat, úgy, hogy hála Istennek, mindkét színész már otthon lábadozik. És nem járt úgy senki szerencsére, mint az, akinek kilőtték a szemét 2006. október 23-án, vagy az, akire rádőlt a fa augusztus 20-án. Mindez rossz vezetői döntések következtében.
De hogy egy időben közelebbi példát mondjak még: itt van Karácsony Gergely ezer sebből vérző, 526 milliós kampánytámogatási botránya. Bár szerencsére ennek az ügynek nincs személyi sérültje, de morálisan mindenképp elítélendő, hogy Karácsony lényegében végighazudta az elmúlt fél évet, minden korábbi állítását megcáfolták, és még mindig nem sikerült egy épkézláb magyarázattal előállnia a pénz eredetét és az állítólagos adománygyűjtést illetően.
Persze nyilvánvaló, hogy Lengyel Tamás is azért reménykedik Vidnyánszky Attila lemondásában, mert egy jobboldali ikonról van szó, aki konzervatív kormány idején lett színházigazgató. Vásárhelyi Mária úgy állapítja meg a színházigazgató felelősségét, hogy a vizsgálat még le sem zajlott. Egy percre se gondoljuk, hogy ezeket az embereket a szolidaritás érzése motiválja. Őket csak a bosszú hajtja.
Vezető kép: Budapest, 2006. augusztus 20. Mentősök dolgoznak a Jégverem utca magasságában a Bem rakparton, ahol a hirtelen jött vihar egy fát döntött a nézőkre. A vihar során többen az életüket vesztették. MTI Fotó: Kovács Attila
